Zempléni Múzsa, 2003 (3. évfolyam, 9-12. szám)
2003-08-01 / 3. szám
a Zempléni Múzsa és ihletet biztosítva az új alkotógenerációknak. Salvador Dali agresszíven szerkesztett tárgykollázsokat, és kapcsolatot próbált teremteni a legellentétesebb tárgyak között, erotikával és szimbolikával ruházva fel azokat. Max Ernst is az “objets trouvés” lehetőségeivel próbálkozott. A talált tárgyakat szelektálva skatulyákba és polcokra helyezte, furcsa és rejtélyes hangulatot teremtve ezáltal. Ezzel ötletet adott számos kortárs tárgyszobrász munkájához. Duchamp a Why not sweeze (Miért nem tüsszentesz) 1921-es tárgykompozíciójában, amelyet Breton szürrealistának nevezett, egy furcsa és abszurd tárgyi asszociációt hozott létre, márványcukrot és egy hőmérőt helyezvén el egy kalitkában. Talán a leghatásosabb szürrealista tárgykollázsokat Man Ray készítette. A Hommage á Lautréamont (Hódolat Lautréamontnak) című kompozíciójában Lautréamont kijelentésére utalva egy varrógépet és egy esernyőt társított egymáshoz. Statikus tárgyaival Man Ray egy egyéni költői jelrendszert valósított meg, amely pszichológiai kisugárzással rendelkezett. Van viszont egy új távlatokat nyitó munkája, az 1920-ban készült L’Enigme d’Isidore Ducasse (Isidore Ducasse titka), amely zsinórral átkötött, becsomagolt varrógépet ábrázol. Magának a munkáhat két “titka” is van: az egyik a nem látható becsomagolt tárgy, amelynek rendeltetése a csomagolás révén megszűnik, a másik a polgári nevén bemutatott Lautréamont gróf. Talán legismertebb tárgyszobrászati alkotása az Ajándék: Ray rézszegeket ragasztott fel sorjában egy fémvasalóra, amelyet 1974-ben 300 példányban sokszorosított. Eljárásával Ray a tárgy használhatóságát kérdőjelezi meg, új tárlatokat nyitva a tárgyszobrászat előtt. A mozgalom egyik legfőbb megnyilvánulása az 1918-ban, Marcel Duchamp felügyelete alatt rendezett nemzetközi kiállítás a párizsi Galerie des Beaux- Arts-ban, ahol 1200 db, szorosan egymás mellé függesztett szeneszsákból boltíves barlanggá képezték ki a kiállítás központi termét. A padlót, Duchamp ötlete nyomán, száraz levélszőnyeggel borították be, s egyik mélyedésbe nádszálakkal és tavirózsákkal díszített tavat komponáltak. Ez a kiállítás mérföldkövet jelentett a kortárs irányzatok fejlődésében, a művészi téralakításban, ami később environment néven vált ismertté. Duchamp és a ready-made Marcel Duchamp 1887-ben született Blainville-ben, Rouen mellett, és 1968-ban halt meg Neuilly-sur-Seine-ben. Apja közjegyző volt, hat gyermeke közül négy - Jacques Villon, Suzanne Duchamp és Marcel Duchamp festők, Villon Duchamp szobrász - ismert művésszé vált. Marcel Duchamp festői karrierjének leghíresebb képe A lépcsőn lemenő akt, amelyet 1913-ban kiállítottak a New York-i Armory Showban, és ennek köszönhetően elkezdődött sikeres művészi pályafutása. A kész tárgy, a “readymade" első megjelenésének éve a modern képzőművészetben 1913, a mű címe pedig Biciklikerék. Az alkotás nem egy valódi, tiszta ready-made, ugyanis két talált tárgyból áll: egy konyhaszékből, amely posztamentumként szolgál egy biciklikerékhez. Az eljárást a szakirodalom “ready-made aide”-nek nevezi, megkülönböztetve így a későbbi ready-made-ektől. Ez az a bizonyos alátámasztott ready-made, amely két vagy több talált tárgy kombinációjából jön létre. Egy évvel később, 1914-ben jelenik meg az első 2003. augusztus