ZeneSzó, 1996. (6. évfolyam, 1-10. szám)
1996-09-01 / 7. szám
EMLÉKBESZÉD VASS LAJOS DOMBORMŰVÉNEK ÁTADÁSÁN „ Vigasztaljátok népemet! így szól Istenetek. A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben, a mi Istenünknek. Azokban a napokban pedig eljőve Keresztelő János, aki prédikál vala Júdea pusztájában, mondván: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa...készítsétek az Úrnak útját...ez az, akiről Ézsaiás próféta szólott...egyengessétek meg az ő ösvényeit. Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját! Vigasztaljátok népemet!" Ezek azok a ézsaiási és evangéliumi igeversek, amelyeket Vass Lajos testamentumként hagyott iskolánkra, a Református Kollégiumra a nyolc esztendővel ezelőtti jubileum idején. Ezekre a mondatokra komponálta az évfordulót megtisztelő kórusművét, amelyet a Kántusnak, s rajta keresztül az Alma Mater-nek dedikált. (Itt a Kántus elénekelte a „Kiáltó szó” c. kórusmű első felét, majd Vass Lajos hangja csendült fel, ismertetve a mű keletkezését, üzenetét, végül a darab második fele hangzott el hangszalagról.) Emlékezni gyűltünk ma egybe, mert fél évszázaddal ezelőtt vette kézhez diplomáját a Református Kollégium Tanítóképzője végzős évfolyamának jeles diákja, Vass Lajos. 1941-ben Poroszlóról került Debrecenbe. Szeretve tisztelt édesapja - a népművészet mestere - csodálatos énekhanggal rendelkezett, amely tehetsége fiában tovább érlelődött. Nyilas Misi tisztaságával, nyitottságával, tanulni vágyásával érkezik a kisdiák az ősi iskolába, és mohón szívja magába a kálvinista zsoltározás, a magyar népköltészet értékeit, a magyar táj szeretetét. Ez a humán lelkiség, anyanyelviség érleli és határozza meg gazdag életművét. Zenei kibontakozását az iskola akkori híres zenetanárai, Gulyás György, Csenki Imre segítik. Diáktársaiból kamarakórust szervez, amellyel gyakran végez zenei szolgálatokat gyülekezetekben. 1946-ban a Zeneakadémiára kerül, ahol Vásárhelyi Zoltán, Farkas Ferenc, Veress Sándor lesznek a mesterei. Áldásos karnagyi tevékenységét évtizedeken át a Vasas Kórus és Szimfonikus Zenekar, továbbá a Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának élén fejti ki. Ez utóbbi egyszersmind műhelyévé vált a felvidéki magyar karnagyok továbbképzésének is. Hányszor hangzott el vezényletével Kodály vulkanikus erejű műve, a „Zrínyi szózata” akkor, amikor rajta kívül a művet senki nem merte bemutatni. Felejthetetlen, megrendítő élményeim között tartom számon a galántai Kodály Napokon a „Liszt Ferenchez” című kórusmű fináléját: „És mondjuk: hála égnek, Van még lelke Árpád nemzetének!" Ha végiglapozzuk a felesége által nagy pontossággal összeállított műjegyzéket, rögtön világossá válik számunkra, hogy ez a gazdag zeneszerzői életmű még felfedezésre vár. A kompozíciókat jószerint még a szakma sem ismeri. Pedig széles a paletta a derékhadnak írt könnyű népdalfeldolgozásoktól a nemzeti kincset képviselő „Mathias Rex” oratóriumig. „A Röpülj, páva mozgalom emlékezetes alkalmai eszünkbe juthatnak-e úgy, hogy ne az ő energikus alakja, áthatóan világos tekintete, feszes-vidám arca jelenjen meg előttünk? Hogy ne éljük át vele együtt a hittel hitt azonosság feloldozó örömét, forró szuggesztívitását? Netán ő volt, aki még utoljára megénekeltette ezt a népet” - mondta róla Fodor András költő. Hangsúllyal kell megemlítsük zenei népművelő tevékenységét, mint szakmai tanácsadó, kórusversenyek zsűritagja, kórusmozgalmunk patrónusa, a határainkon túli magyar zeneélet féltő-aggódó segítője. Kora nem kényeztette el kitüntetésekkel. Leginkább Kodály Zoltán tüntette ki őt: a Petőfi-versre készült „Nemzeti dal”-t neki írta. Szokolay Sándor méltatása szerint „Kodály Magyarországát építette egész élete. Az Éneklő Magyarország nevelésében Ádám Jenők és Bárdos Lajosok méltó utódja volt.” A Kántusnak s rajta keresztül a Kollégiumnak több művet írt és dedikált. Ezeket s a Kántusnak tett alapítványt Neki már nem tudjuk, de Feleségének ezen a helyen szeretnénk hálásan megköszönni. A Tőle ajándékba kapott művek külön méltatást érdemelnének: a gyermekkor falusi Karácsony-élményét Ady-versre megfogalmazó „Kis karácsonyi ének”, a monumentális gályarob-kantáta, a „Furor bestiae”, a Magyari Lajos poémájára mindannyiunk vigasztalására írt „ Körösi Csomna Sándor üzenete”. Akár tőle is származhatna végrendeletként az a bejegyzés, amely ez utóbbi műben mottóként több ízben is felcsendül, s amelyet Körösi Csoma szanszkritmagyar szójegyzékéből ismerünk: „Matériám dedi. Formám habebit. Quaerite glóriám si placet." (Anyagot én adtam. Formáját majd elnyeri. Keressétek ti a dicsőséget, ha úgy tetszik.) Ezeknek a gondolatoknak a jegyében tiszteletteljes emlékezéssel leplezem le Búza Barna szobrászművész Vass Lajosról készített emléktábláját. Végezetül újra szólaljon meg Vass Lajos felvételről: Kodály Zoltán „Kádár István balladájáét énekli. Zongorán Kurtág Márta kísér. Héthcsi Sárné* (Elhangzott 1996. szeptember 1ián a Debreceni Református Kollégiumban. Az ünnepséget Dr. Bölcskei Gusztáv főigazgató nyitotta meg.) ytedbfyft 9