ZeneSzó, 1999. (9. évfolyam, 1-10. szám)
1999 / 1. szám
AGYAR KÓRUSOK NAPJA DEBRECENBEN Immár hagyománnyá vált, hogy Kodály Zoltán születésének évfordulója (december 16.) környékén szerte az országban kórushangversenyeket tartanak a Mester tiszteletére. Néhány éve a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége - KÓTA meghirdette a Magyar Kórusok Napját erre az alkalomra. Debrecenben legutóbb december 13-án rendezték meg az ünnepi hangversenyt. A résztvevő kórusok mind a várost, mind Hajdú-Bihar megyét képviselték. Elsőként a Kiss Csaba vezette Ady Endre Gimnázium Leánykara lépett föl. Feltűnő volt a kórus fiatalos, áttetsző hangzása, tiszta, szép intonációja. Az együttes választott műsorát igen színvonalasan énekelte. Praetorius és Fauré egy-egy motettája után (Bőgős Attila háttérben maradó zongorakíséretével) frappáns és dicsőséges befejezése volt a műsornak Kodály "Egyetem-iegyetem" és "A 150. genfi zsoltár“ c. műve. Kiss Csaba szuggesztíven és határozottan vezényelt. A Hajdúnánási Makláry Lajos Énekkar Kövecs Imre vezetésével különös érzékenységgel adta elő egy Brahms-mű után Mozart “Ave verum corpus". Bizonyára sokszor és szívesen éneklik a darabot. Kodály "Gömöri dal"-a után pedig igen jó karakterrel szólalt meg Karai József “Ugrótánc"-a. Az erőteljes tenorhangzást megvalósító Hajdúszoboszlói Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkar (Török Zoltán és Dr. Kovács Sándorné) Arcadest “Ave Maria"-jával és egy Bach-korállal a közelgő karácsonyt köszöntötte, Kodály “Adventi ének"-e pedig éppen az advent hamadik vasárnapján rendezett hangverseny mottójaként is felfogható volt. A mű cantus filmusa kissé bátortalanul bújt el a többi szólam között. A műsor sok tekintetben sajnos átalakult és meghosszabbodott a kiadotthoz képest. A debreceni Kölcsey Kórus Tamási László irányításával megszokott magas színvonalán énekelt. Karnagynak és kórusának különös érzéke van a színek és a halk dinamikai árnyalatok sokszínűségéhez. Ezen erényeket szépen kibontakoztatták Tóth Péter (Horgas Béla versére írt) rövid, kedves "Felhők" című - ősbemutatóként elhangzott -, valamint Kodály "Csalfa sugár" c. kompozíciójában. Különösen érzékenyen szólt Rossini két műve("La Fede - A hit", "La Carita - A szeretet"). A harmadik, utolsó "vidéki" kórusként Püspökladány város Csenki Imre Vegyeskarát hallhattuk, amely 20. századi magyar szerzők műveit énekelte. Először - virtuóz előadásban - Petrovics Emil "Játszik a szél" c. művét, majd Farkas Ferenc "Alkony"-át. Különösen a szépen, telten szóló férfikar hangzása ragadott meg. Igényesen, változatosan szólalt meg Bárdos Lajos "A Földhöz" c. műve. Szabó Zoltán karnagy ihletetlen és meggyőzően vezényelte együtlesét. A debreceni Bárdos Lajos Leánykart Szesztay Zsolt "varázslata" mellett két tehetséges konzervatóriumi hallgató, Kovács Adrienn és Bardóczi Mónika vezényelte. Évek óta ismervén a kórust, a recenzens bátran leírhatja, hogy az talán felülmúlta eddig is kitűnő önmagát: lenyűgöző élményt nyújtott. Az intonáció tisztasága, dinamikai árnyalatai mellett megszólalt a bensőséges Szív és Lélek hangja. Szőnyi Erzsébet "Salve Regina" és Szőllősy András "Planctus Mariae" c. darabja talán ritkán hangzik el ilyen szépen. Kodály "Két toborvidéki népdal"-a gyönyörűen átélt volt. E sorok írójának "Nuntiat angelus" c. darabja a megkívánt lendülettel, szépen hangzott (a mű korábban Debrecen város felkérésére készült). A leánykarhoz hasonlóan a Szív és Lélek hatotta át a Debreceni Református Kollégiumi Kántus énekét, Berkesi Sándor és Kurgyis András egyszerű és magasztos vezénylete alad. A kórus fellépése mindig eseményszámba megy. Bárdos "Ave maris sterra"-ja strofikus szerkesztésében is igen sok változatosságot mutatott, Kodály művének, "Az 50. genfi zsoltárának szépségei a különböző karakterekben bontakoztak ki igazán. A kórusok önálló műsorainak sorát a Deményi Sarolta vezette Sol Oriens Kórus zárta. A barokk Zarewutius két kétkórusos karácsonyi motettáját szólaltatták meg Váradi Antal orgonakíséretével ("Wir leben all' das Kindelein" és "O Jesu mi dulcissime"). E művek ritkán hallhatóak, örömteli, hogy ilyesmire vállalkozott a kórus. Kodály hatalmas bibliai tablója, a "Jézus és a kufárok" lendületes, érett előadásban hangzott fel, fiatal karnagytól szokatlan tűzzel. A hangversenyt az öt fellépő vegyeskar mintegy kétszáz énekesének összkara zárta Kodály "A 114. genfi zsoltár" c. művének hangjaival, Berkesi Sándor ihleted vezénylete alatt. A közönség szép pillanatokat élhetett át a hangverseny során. Köszönet érte a lelkes kórustagoknak és fáradhatatlan karnagyaiknak! Mestini /Plíszlós 4 ! A VESZPRÉMI LISZT FERENC KORUSTÁRSASAG JUBILEUMI HANGVERSENYE Az immár 40 éves kórust és karnagyát, Kollár Kálmánt már évtizedek óta figyeljük, hallgatjuk és széles skálájú műsorukkal, valamint példás előadóművészetükkel a magyar vokális zeneélet egyik vonzóan kimagasló együttesének ismertük meg. Természetesen ez nem lehet véletlen, hiszen a lélek boldogságának egyik forrásában - ezúttal a zenében - mindezt odaadó, alapos munkával, kitartó figyelemmel, a hazai és nemzetközi sikerek birtoklásával érték el. Kitűnően válogatott műsoraikból valóban "igazi" európai panoráma tárul fel, s minden esetben szuggesztíven, hangzási szépségekkel telítetlen, kreatív módon, indulatokkal, érzelmekkel, szeretettel, az átélés megrendültségével társulva muzsikálnak. Most, amikor a hangversenyterembe egyenként bevonulva énekeltek, már az első perctől kezde gondoltak, tudtuk, éreztük, hogy nagy örömet fognak szerezni mindannyiunknak. Műsoruk első részében két reneszánsz szerzőnek - az angol Byrdnek és a német Scheinnek -, majd minden idők egyik legnagyobb zenei fejedelmének, Bachnak művei szólaltak meg. Byrd motettájának ("Ave verum corpus") harmóniavilágát, azok modális kapcsolatait kiválóan oldották meg. A lipcsei Tamás templom akkori kántorának, Scheinnek 116. motettája átszellemült tolmácsolásban került bemutatásra. A barokk korszak legjelentősebb komponistájának, Bachnak egyik legszebb motettája ("Jesu, meine Freude") művészi értékekkel telien, ihletetlen szólalt meg. Szuggesztivitással, kiegyensúlyozottsággal, dinamikai skálájuk, formaviláguk teljességével ajándékoztak meg bennünket. A szólisták, a vonósok elősegítették a kórus szépségekkel telített énekét, s így karmesterük, Kollár Kálmán mindkét stíluskörben a bátor alkotó szellemű művek eredetiségét, kiegyensúlyozottságát színvonalasan keltette életre. Romantikus kórusművek következtek ezután. Mendelssohn (a lipcsei Gewandhaus zenei vezetője) "Második zsoltár"-ja hangzott el: ábrázoló erejű líraisággal, szellemesen, idillikus, kifejező elvágyódással, humánummal telítetten. Az előadásból mélyen átélt hit sugárzott a kórusból és karnagyából. Rachmaninov orosz származású amerikai szerző kevés kórusművet komponált, de azok bánatot, gyászt, örömet, a természet iránti lelkesedést fejeztek ki. "Ave Maria"-jában a harmóniák sugárzóan színes karakterrel, pulzációval (lüktetéssel) dúsan szólaltak meg. Szünet után 20. századi magyar művek sorakoztak fel egymás után. Babits Mihály versére készült Karai József madrigálja, az "Esti zivatar" élően, szonorikusan, pontos technikai biztonsággal kelt életre. Kodály Zoltán tündökletes műve, a "Szép könyörgés" gyönyörű szólamvezetéssel, dinamikai hullámzásokkal felvértezve került előadásra. Az öt versszakot felölelő vegyeskari feldolgozás a Kódában érte el csúcspontját. A kórus és karmester teljesítményét csak főhajtással igazolhatjuk. Kodály - Gazdag Erzsi versére készült - "Balassi Bálint elfelejtett éneke" című kórusában nagy dráma játszódott le, s ez kiválóan hullámzott az együttes ajkairól. A 16. században élt Balassi Bálint megteremtette a magyar verselés sajátos strófaszerkezetét, amelyet Kodály megvalósított zenéjében. A nehéz, de csodálatos szépségű kompozíció magasrendűen tárulkozott ki. Járdányi Pál egyik varázslatos népdalfeldolgozása, az "Árva madár" költőien, könnyed életörömmel, a dallam intellektuális megközelítésével bontakozott ki. Bartók Béla "Bujdosó" című kórusát úgy írta, hogy szembeszállt a romantika kifejezésmódjával, ugyanakkor tanulmányozta a magyar nép zenéjét, s ezt segítette az új magyar muzsika megteremtéséért vívott nagyszerű küzdelmében. A mű előadása lenyűgözőnek bizonyult, mert Bartók melodikus fantáziája, ritmikája, hangközlépéseinek szabad tágítása és szűkítése feszültséggel kibontva került felszínre. Bárdos Lajos játékos, szellemes két kórusa ("Bakonyi hangok", "A fonóban") vidámsággal, bravúros intonációval, karakteresen, fölényes ritmusban bontakozott ki. (Bárdos Lajos 1999- ben lesz 100 éves, s akkor majd megismerkedhetünk zeneszerzői munkássága mellett kivételes képességű pedagógiai, karnagyi, tudományos alkatával is.) A háromtagú zsűri a Veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaságot és karnagyát, Kollár Kálmánt egyöntetűen a Hangversenykórus kategória legmagasabb fokával, a Summa cum Laude kitüntetéssel honorálta. Szívből gratulálunk! Alatszsélinél