ZeneSzó, 1999. (9. évfolyam, 1-10. szám)

1999 / 1. szám

AGYAR KÓRUSOK NAPJA DEBRECENBEN Immár hagyománnyá vált, hogy Kodály Zoltán születésének évfor­dulója (december 16.) környékén szerte az országban kórushangver­senyeket tartanak a Mester tiszteletére. Néhány éve a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége - KÓTA meghirdette a Magyar Kórusok Napját erre az alkalomra. Debrecenben legutóbb december 13-án rendezték meg az ünnepi hangversenyt. A résztvevő kórusok mind a várost, mind Hajdú-Bihar megyét kép­viselték. Elsőként a Kiss Csaba vezette Ady Endre Gimnázium Leánykara lépett föl. Feltűnő volt a kórus fiatalos, áttetsző hangzása, tiszta, szép intonációja. Az együttes választott műsorát igen színvonalasan énekelte. Praetorius és Fauré egy-egy motettája után (Bőgős Attila háttérben maradó zongorakí­séretével) frappáns és dicsőséges befejezése volt a műsornak Kodály "Egyetem-iegyetem" és "A 150. genfi zsoltár“ c. műve. Kiss Csaba szuggesz­­tíven és határozottan vezényelt. A Hajdúnánási Makláry Lajos Énekkar Kövecs Imre vezetésével kü­lönös érzékenységgel adta elő egy Brahms-mű után Mozart “Ave verum cor­pus"­. Bizonyára sokszor és szívesen éneklik a darabot. Kodály "Gömöri dal"-a után pedig igen jó karakterrel szólalt meg Karai József “Ugrótánc"-a. Az erőteljes tenorhangzást megvalósító Hajdúszoboszlói Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkar (Török Zoltán és Dr. Kovács Sándorné) Arcadest “Ave Maria"-jával és egy Bach-korállal a közelgő karácsonyt köszöntötte, Kodály “Adventi ének"-e pedig éppen az advent hamadik vasárnapján rendezett hangverseny mottójaként is felfogható volt. A mű cantus filmusa kissé bátortalanul bújt el a többi szólam között. A műsor sok tekintetben sajnos átalakult és meghosszabbodott a kiadotthoz képest. A debreceni Kölcsey Kórus Tamási László irányításával megszokott magas színvonalán énekelt. Karnagynak és kórusának különös érzéke van a színek és a halk dinamikai árnyalatok sokszínűségéhez. Ezen erényeket szé­pen kibontakoztatták Tóth Péter (Horgas Béla versére írt) rövid, kedves "Fel­hők" című - ősbemutatóként elhangzott -, valamint Kodály "Csalfa sugár" c. kompozíciójában. Különösen érzékenyen szólt Rossini két műve("La Fede - A hit", "La Carita - A szeretet"). A harmadik, utolsó "vidéki" kórusként Püspökladány város Csenki Imre Vegyeskarát hallhattuk, amely 20. századi magyar szerzők műveit énekelte. Először - virtuóz előadásban - Petrovics Emil "Játszik a szél" c. művét, majd Farkas Ferenc "Alkony"-át. Különösen a szépen, telten szóló férfikar hangzása ragadott meg. Igényesen, változatosan szólalt meg Bárdos Lajos "A Földhöz" c. műve. Szabó Zoltán karnagy ihletetlen és meggyőzően vezényelte együtlesét. A debreceni Bárdos Lajos Leánykart Szesztay Zsolt "varázslata" mel­lett két tehetséges konzervatóriumi hallgató, Kovács Adrienn és Bardóczi Mónika vezényelte. Évek óta ismervén a kórust, a recenzens bátran leírhat­ja, hogy az talán felülmúlta eddig is kitűnő önmagát: lenyűgöző élményt nyújtott. Az intonáció tisztasága, dinamikai árnyalatai mellett megszólalt a bensőséges Szív és Lélek hangja. Szőnyi Erzsébet "Salve Regina" és Szőllősy András "Planctus Mariae" c. darabja talán ritkán hangzik el ilyen szépen. Kodály "Két toborvidéki népdal"-a gyönyörűen átélt volt. E sorok írójának "Nuntiat angelus" c. darabja a megkívánt lendülettel, szépen hangzott (a mű korábban Debrecen város felkérésére készült). A leánykarhoz hasonlóan a Szív és Lélek hatotta át a Debreceni Református Kollégiumi Kántus énekét, Berkesi Sándor és Kurgyis András egyszerű és magasztos vezénylete alad. A kórus fellépése mindig esemény­számba megy. Bárdos "Ave maris sterra"-ja strofikus szerkesztésében is igen sok változatosságot mutatott, Kodály művének, "Az 50. genfi zsoltárának szépségei a különböző karakterekben bontakoztak ki igazán. A kórusok önálló műsorainak sorát a Deményi Sarolta vezette Sol Oriens Kórus zárta. A barokk Zarewutius két kétkórusos karácsonyi motet­táját szólaltatták meg Váradi Antal orgonakíséretével ("Wir leben all' das Kindelein" és "O Jesu mi dulcissime"). E művek ritkán hallhatóak, örömteli, hogy ilyesmire vállalkozott a kórus. Kodály hatalmas bibliai tablója, a "Jézus és a kufárok" lendületes, érett előadásban hangzott fel, fiatal kar­nagytól szokatlan tűzzel. A hangversenyt az öt fellépő vegyeskar mintegy kétszáz énekesének összkara zárta Kodály "A 114. genfi zsoltár" c. művének hangjaival, Berkesi Sándor ihleted vezénylete alatt. A közönség szép pillanatokat élhetett át a hangverseny során. Köszö­net érte a lelkes kórustagoknak és fáradhatatlan karnagyaiknak! Mestini /Plíszlós 4 ! A VESZPRÉMI LISZT FERENC KORUSTÁRSASAG JUBILEUMI HANGVERSENYE Az immár 40 éves kórust és karnagyát, Kollár Kálmánt már évtizedek óta figyeljük, hallgatjuk és széles skálájú műsorukkal, valamint példás előa­dóművészetükkel a magyar vokális zeneélet egyik vonzóan kimagasló együttesének ismertük meg. Természetesen ez nem lehet véletlen, hiszen a lélek boldogságának egyik forrásában - ezúttal a zenében - mindezt odaadó, alapos munkával, kitartó figyelemmel, a hazai és nemzetközi sikerek bir­toklásával érték el. Kitűnően válogatott műsoraikból valóban "igazi" európai panoráma tárul fel, s minden esetben szuggesztíven, hangzási szépségekkel telítetlen, kreatív módon, indulatokkal, érzelmekkel, szeretettel, az átélés megrendültségével társulva muzsikálnak. Most, amikor a hangversenyte­rembe egyenként bevonulva énekeltek, már az első perctől kezd­e gondol­tak, tudtuk, éreztük, hogy nagy örömet fognak szerezni mindannyiunknak. Műsoruk első részében két reneszánsz szerzőnek - az angol Byrdnek és a német Scheinnek -, majd minden idők egyik legnagyobb zenei feje­delmének, Bachnak művei szólaltak meg. Byrd motettájának ("Ave verum corpus") harmóniavilágát, azok modális kapcsolatait kiválóan oldották meg. A lipcsei Tamás templom akkori kántorának, Scheinnek 116. motettája átszellemült tolmácsolásban került bemutatásra. A barokk korszak legjelen­tősebb komponistájának, Bachnak egyik legszebb motettája ("Jesu, meine Freude") művészi értékekkel telien, ihletetlen szólalt meg. Szuggesz­­tivitással, kiegyensúlyozottsággal, dinamikai skálájuk, formaviláguk teljes­ségével ajándékoztak meg bennünket. A szólisták, a vonósok elősegítették a kórus szépségekkel telített énekét, s így karmesterük, Kollár Kálmán mind­két stíluskörben a bátor alkotó szellemű művek eredetiségét, kiegyensúlyo­zottságát színvonalasan keltette életre. Romantikus kórusművek következtek ezután. Mendelssohn (a lipcsei Gewandhaus zenei vezetője) "Második zsoltár"-ja hangzott el: ábrázoló erejű líraisággal, szellemesen, idillikus, kifejező elvágyódással, humánum­mal telítetten. Az előadásból mélyen átélt hit sugárzott a kórusból és kar­nagyából. Rachmaninov orosz származású amerikai szerző kevés kórus­művet komponált, de azok bánatot, gyászt, örömet, a természet iránti lel­kesedést fejeztek ki. "Ave Maria"-jában a harmóniák sugárzóan színes karak­terrel, pulzációval (lüktetéssel) dúsan szólaltak meg. Szünet után 20. századi magyar művek sorakoztak fel egymás után. Babits Mihály versére készült Karai József madrigálja, az "Esti zivatar" élően, szonorikusan, pontos technikai biztonsággal kelt életre. Kodály Zoltán tün­dökletes műve, a "Szép könyörgés" gyönyörű szólamvezetéssel, dinamikai hullámzásokkal felvértezve került előadásra. Az öt versszakot felölelő ve­gyeskari feldolgozás a Kódában érte el csúcspontját. A kórus és karmester teljesítményét csak főhajtással igazolhatjuk. Kodály - Gazdag Erzsi versére készült - "Balassi Bálint elfelejtett éneke" című kórusában nagy dráma ját­szódott le, s ez kiválóan hullámzott az együttes ajkairól. A 16. században élt Balassi Bálint megteremtette a magyar verselés sajátos strófaszerkezetét, amelyet Kodály megvalósított zenéjében. A nehéz, de csodálatos szépségű kompozíció magasrendűen tárulkozott ki. Járdányi Pál egyik varázslatos népdalfeldolgozása, az "Árva madár" költőien, könnyed életörömmel, a dal­lam intellektuális megközelítésével bontakozott ki. Bartók Béla "Bujdosó" című kórusát úgy írta, hogy szembeszállt a romantika kifejezésmódjával, ugyanakkor tanulmányozta a magyar nép ze­néjét, s ezt segítette az új magyar muzsika megteremtéséért vívott nagyszerű küzdelmében. A mű előadása lenyűgözőnek bizonyult, mert Bartók melo­dikus fantáziája, ritmikája, hangközlépéseinek szabad tágítása és szűkítése feszültséggel kibontva került felszínre. Bárdos Lajos játékos, szellemes két kórusa ("Bakonyi hangok", "A fonóban") vidámsággal, bravúros intonáció­val, karakteresen, fölényes ritmusban bontakozott ki. (Bárdos Lajos 1999- ben lesz 100 éves, s akkor majd megismerkedhetünk zeneszerzői mun­kássága mellett kivételes képességű pedagógiai, karnagyi, tudományos alka­tával is.) A háromtagú zsűri a Veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaságot és kar­nagyát, Kollár Kálmánt egyöntetűen a Hangversenykórus kategória legma­gasabb fokával, a Summa cum Laude kitüntetéssel honorálta. Szívből gratu­lálunk! Alatszs­élinél

Next