ZeneSzó, 2002. (12. évfolyam, 1-10. szám)
2002 / 1. szám
SZELI NEVELÉSI KONGRESSZUS vember 16-18. SZOLNOK Kommüniké és állásfoglalás A magyar alapfokú művészetoktatási intézmények, valamint az emelt szintű (ének-zene tagozatos) általános iskolák és gimnáziumok 2001. november 16-18. között tartották V. Művészeti Nevelési Kongresszusukat, Szolnokon. A kongresszuson az intézmények képviseletében 495 pedagógus, szülő és diák vett részt. A hangversenyeken, bemutató előadásokon 350 tanuló működött közre. A résztvevők plenáris üléseken és 14 szekcióülésen, szakmai bemutatón foglalkoztak a művészeti nevelés helyzetével, értékeivel, valamint szakmai műhelyek bemutatkozásán keresztül ismerkedtek az intézmények munkájával. A tanácskozáson részt vett Dr. Pálinkás József oktatási miniszter, Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, Kojanitz László, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője, képviseltette magát a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a magyar zenei és művészeti élet számos szervezete. Ugyancsak jelen voltak a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézet, több megyei pedagógiai intézet, valamint pedagógusképző főiskola és egyetem képviselői. A Kongresszus megtárgyalta az alapfokú művészeti iskolák és az ének-zenei általános iskolák és középiskolák helyzetét, kiemelten foglalkozott a művészetoktatás értékteremtő szerepével, a társadalomban, a tanulók személyiségfejlesztésében, a helyi kultúrában, a hagyományőrzésben betöltött szerepével. Örvendetes eredménynek tartotta a művészetoktatás-nevelés iránt jelentkező társadalmi igényt, minden művészeti területen tapasztalható számszerű és minőségi fejlődést. A 2001/2002-es tanévben Magyarországon közel 200 ezer tanuló vesz részt a művészetoktatásban. A zeneoktatás mellett egyenrangú területként nőtt fel a képzőművészet, a táncművészet, valamint a színjáték oktatása. Magyarországon az előző, 1998. évi kongresszus óta közel 50 ezer fővel nőtt a művészetoktatásban részt vevő tanulók száma. A társművészetek területén a tanulók száma erőteljesen közeledik a zeneiskolások számához. A kongresszus résztvevői a nevelés továbbfejlesztése érdekében az alábbi állásfoglalást fogadták el. • A Kongresszus - egyetértésben Dr. Pálinkás József miniszter úr megnyitó szavaival - vallja, hogy "A művészet, a művészeti nevelés nélkül nincsen teljes emberi élet, nincs boldogság és nincs jövő." • Az alapfokú művészetoktatási intézményekben és az énekzenei általános iskolákban folyó nevelés, tehetséggondozás olyan személyiségfejlesztő erő, amely a társadalom szociális jövője szempontjából kiemelt fontosságú. • Intézményeink jelentős lépéseket tesznek a nemzetközi kapcsolatok ápolásáért. • A résztvevők felhívják az intézmények és vezetőik figyelmét, hogy a számszerű fejlődés mellett fordítsanak kiemelkedő figyelmet a minőségi oktatásra, a nevelés-oktatás hatékonyságára. •A nevelés-oktatás fejlődésének érdekében meg kell teremteni a szakmai szolgáltatás teljes körű feltételeit, illetve szorgalmazza a Kongresszus a szakmai ellenőrzést, a hiányzó tanügyi nyomtatványok minél előbbi megjelentetését. • Biztosítsa az Oktatási Minisztérium a közoktatási intézményekben kialakult normatív tankönyvtámogatást a művészeti iskolákban tanulók számára is. • Kérjük, hogy az állami normatív támogatás a feladatellátásnak megfelelően, a közoktatás egyéb intézményeivel azonos arányban történjék. • A Kongresszus elhatárolódik azoktól az intézményektől, amelyek vállalt feladatuk szerint nem tesznek eleget a törvényes működés feltételeinek, a nevelés-oktatás cél- és feladatrendszerének. • Az újonnan bevezetett pedagógiai programok és helyi tantervek hatásának vizsgálata már ebben a tanévben sürgető feladat. • A komoly szakmai munkával kialakított programok megvalósítása csak szakképzett pedagógusokkal lehetséges. Ezért a kidolgozott tantárgyi programoknak megfelelő-a társadalmi igényekből kiinduló - tanárképző szakok indítása elengedhetetlen. Kérjük az Oktatási Minisztérium és a művészeti felsőoktatás képviselőit, hogy érdemben foglalkozzanak az alapfokú művészetoktatás intézményrendszerének tanárszükségletével, növeljék a zene- és társművészetek tanárképzésének keretszámait. • A tantárgyi programokhoz megfelelő mennyiségű és minőségű tankönyvre és taneszközre van szükség. • Hátrányos megkülönböztetésnek érezzük, hogy a Sulinet programba az alapfokú nevelés-oktatás intézményei nem tudnak kedvező feltételekkel bekapcsolódni. • Javasoljuk, hogy a közös cél, a helyi művelődés gazdagítása érdekében valóságos együttműködés jöjjön létre a közművelődés és a művészetoktatás szereplői között. • A művészeti iskolák extenzív fejlődése ellenére az ének-zene tagozatos iskolák, mint a nemzeti kulturális örökség hordozói számára kérjük, hogy küldetésük betöltéséhez a Kodály koncepció megőrzéséhez és terjesztéséhez nyújtson támogatást az Oktatási Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. • A közösségi élet szerveződése, a közös élmények együttes átélése és az azonos érdeklődésűek folyamatos együttműködése valósul meg a kórusok, zenekarok, együttesek tevékenységében. Ezért a kórusmozgalom (zenekarok, tánccsoportok, színjátszók) támogatást igényel. Javasoljuk, hogy az Oktatási Minisztérium a tanári életpálya modell kialakításánál méltányolja - az osztályfőnöki pótlék mintájára - együttes vezetői pótlékkal ezt a tevékenységet. • Kérjük, a helyi közművelődésben betöltött szerepe megőrzéséhez a művészeti iskolák amatőr együttesei számára nélkülözhetetlenül szükséges, megfelelő minőségű tárgyi eszközök folyamatos biztosítását. • Fontosnak tarjuk, hogy a művészetoktatási intézményhálózat helyi közművelődésben betöltött szerepe tovább növekedjen, az onnan kinövő generációk biztos bázisául szolgáljanak a lokálpatriotizmust elmélyítő értékőrzésnek. • Nem látjuk biztosítottnak, hogy az intézmények a törvényben meghatározott határidőre rendelkezni fognak a szükséges minimális taneszközökkel és felszerelési eszközökkel. • Örvendetes, hogy a települési önkormányzatok fontosnak tartják az alapfokú művészetoktatás intézményeinek működtetését. Kérjük, hogy ezt az önként vállalt feladatukat a magyar művészetoktatás hagyományaihoz méltó színvonalon lássák el. • A művészeti iskolák elképzelhetetlennek tartják a gyermekek nevelését a szülőkkel és a diákszervezetekkel való együttműködés nélkül. Itt adunk hangot a szülői aggodalomnak, mely az arányaiban csökkenő állami támogatás miatt a szülők terheit növeli. • Kiemelt feladataink között tartjuk, hogy a tantervi előírások-