ZeneSzó, 2002. (12. évfolyam, 1-10. szám)
2002 / 10. szám
20 ÉVE SZÜLETETT KODÁLY ZOLTÁN Prof. Dr. KLINGHAMMER ISTVÁN rektor ünnepi beszéde Elhangzott az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány ünnepi Kodály-hangversenyén, 2002. december 11-én a Pesti Vigadóban Tisztelt Kodály Zoltánná Péczely Sarolta! Tisztelt Ünneplő Közösség, kedves Vendégek! Hölgyeim és Uraim! Egyetemünk díszdoktorának, az Eötvös Kollégium egykori hallgatójának, Kodály Zoltánnak tiszteletére jöttünk össze születésének 120. évfordulóját köszöntve. Az alkalom, az ünnepi hangverseny lelkes résztvevői, az általuk szeretettel és gonddal összeállított program ünnepélyes keretet ad az életben helytálló, az alma materre megbecsülést hozó pedagógus, a nemzetközi hírnevet szerzett tudós zeneszerző iránti tiszteletünk kifejezésének. Minden ünneplés akkor igazán megbecsülő és hasznos, ha a méltatást úgy végezzük el, hogy belőle érdemes üzenet hangzik ki a mai élet felé is. Ez pedig szerintem így hangzik: .. népdalkincsünk közösségépítő". A tisztelgő méltatást ezen üzenet köré kívánom építeni! A zene azért született, hogy kimondja azt, amit a beszéd nem tud közölni. Formát, kifejezésmódot ad az érzelmeknek, feloldja a keserűséget, enyhíti a bánatot és kiteljesíti az örömöt. A zene lelki egészséget biztosít a benne élőknek. Az emberek közösségi életének - még néhány évtizeddel ezelőtt is - szerves része volt az ének, a dal. Az időt az esztendő jeles napjaihoz mérték. Karácsony előtt a lucázók, majd a betlehemesek indultak útnak kivilágított csillaggal, énekszóval érkeztek a háromkirályok, újévi köszöntővel kívántak áldást és szerencsét a gyerekek a családoknak. A hagyományt soha sem egyes emberek, hanem csakis a közösség hozza létre, és ez a hagyomány keretbe foglalja az egyéni tehetség kibontakozását, amely a közösséget gazdagítja, így teljes a kör! A népzene létezési módja sokáig csak a szájhagyomány volt. Nem írott források vagy könyvtárak, hanem eleven emberi kapcsolatok nemzedékeken átívelő láncolata révén ismertük meg szép népdalainkat. A hagyomány közvetlen, személyes kapcsolatokon nyugszik. Mindazt a kincset, amit Kodály Zoltán és Bartók Béla a XX. század elején felfedezett, és amit összegyűjtöttek, a több évszázados szájhagyomány tartotta fenn. Azóta nemes feladatunk a népzene őrzése. A népzenében két, egymással ellentétes irányban ható erő működik: a régihez való szívós ragaszkodás és az új iránti fogékonyság. Ezért maradhattak fenn a magyarság népzenéjében sok száz éves dallamok, régi stílusok, és ezért jönnek létre újabbak. Az újabb hagyomány nem törli el a régit. A népi alapból felépülő magyar nemzeti zene megszületése és a népzenekutatás tudománnyá válása a XX. század első évtizedeiben Kodály és Bartók munkássága révén egymással szoros és kölcsönös összefüggésben alakult ki. "Amitől a XIX. századi muzsikusaink idegenkedtek - írja Paksa Katalin népzenekutató-, népdalaink archaikus és modális hangsorai, melodikus jellemzői, ritmikai alakzatai, prozódiai sajátosságai, az vált inspirációvá, és a legmodernebb nyersanyagként került be alkotásaikba." Kodály Zoltán a népzenét már nem színező elemként kezelte, hanem a múlt generációitól kapott - felmutatásra és kiteljesítésre érdemes - esztétikumnak tekintette, amelynek érvényességi köre az egyéni teljesítményre is kiterjed, létrehozva a szellemi szuverenitást, a kulturális függetlenséget zeneművészetünkben. Köszönjük Kodály Zoltánnak, hogy a néphagyomány értékei nemzeti hagyományként élhetnek tovább. Kodály Zoltán tevékenysége és életműve a bizonyság, hogy a népzene nemcsak letűnt korok tiszteletre méltó terméke, és nemcsak nemzeti zeneművészetünk megszületésében játszott döntő szerepet, hanem továbbra is szükség van rá. Hűségre, önfeladás nélküli befogadásra, szeretetre tanít bennünket. Hiszem, hogy a népdal a közösségépítés legegyszerűbb és talán legszebb eszköze, védelmet nyújt az elidegenedés ellen és iránytű a globalizáció idején. Hölgyeim és uraim, az ünnepi tisztelgésből halljuk ki a kodályi üzenetet: népdalkincsünk közösségépítő! GILBERT DE GREEVE, a Nemzetközi Kodály Társaság elnökének köszöntője Elhangzott a Társaság ünnepi hangversenyén, 2002. december 14-én a Zeneakadémia nagytermében Tisztelt Hölgyeim és Uraim, először is szeretném köszönteni a körünkben megjelent Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Urat és kedves feleségét. Köszöntöm Kodály Zoltánnét, köszöntöm Göncz Árpád urat, a Magyar Köztársaság előző elnökét és kedves feleségét, valamint Starker János urat, a Nemzetközi Kodály Társaság patrónusait, köszöntöm a diplomáciai testület képviselőit. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollegák! Nagy örömömre szolgál, hogy a Nemzetközi Kodály Társaság elnöksége nevében itt üdvözölhetem Önöket ezen a koncerten, ahol Kodály Zoltán születésének 120. évfordulóját ünnepeljük. A világ úgy ismeri Kodályt, mint az egyik legnagyobb XX. századi zeneszerzőt. Ma este három kitűnő magyar kórus fog előadni az ő kórusműveiből. Nem tudunk eléggé hálásak lenni azért, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül eljöttek, hogy énekeljenek nekünk. Nagyon szépen köszönjük. A nemzetközi zenei világ már több mint 40 éve nagy elismeréssel tekint Magyarországra, és Kodály koncepcióját az inspiráció kimeríthetetlen forrásának tartja. Ennek szellemében a Nemzetközi Kodály Társaság állandó fórumot biztosít mindazok részére, akiknek fontos a zene, valamint az az egyedülálló szerep, amelyet a zene az általános embernevelés területén betölt. Nagyon fontos, hogy Magyarország még ebben a nehéz átalakulási időszakban is meg tudjon maradni követendő példaként. Bár a jó zeneoktatás magyar modellje még mindig példaértékű, feltétlenül szükséges gondoskodni a megfelelő óraszámról a jövőben is. A gyakoriságot nem lehet mással helyettesíteni, ugyanúgy, ahogy a minőségi zenei anyagot és a minőségi tanárképzést sem lehet - ha tovább akarjuk vinni a múlt ragyogó eredményeit és el akarjuk kerülni az értékvesztést. Ha meg tudnánk őrizni Magyarország példaértékű zenei helyét a világban, ez lenne a legszebb ajándék annak az embernek a 120. születésnapjára, aki rendkívüli tehetségét és egész életét annak szentelte, hogy megismertesse velünk a zene gyönyörű világát: Kodály Zoltánnak. Köszönöm szépen. "