ZeneSzó, 2006. (16. évfolyam, 1-10. szám)

2006 / 10. szám

Kodály osztályába járva, alkalma volt Bárdosnak arra, hogy Bartók és Kodály által gyűjtött és szerkesztett 150 erdélyi népdal c. gyűjteményt megismerje, mert Kodály Bárdos osztályának adta ki korrigálásra a gyűjtemény kefelevonatát. Mint cserkész vezető Bárdos terjesztette először a magyar népdal ismeretét és szeretetét az országban. Ha megnézzük első műveit, a népdalkórusokat, azok zömében Bartók és Kodály, valamint társuk, Vikár Béla által gyűjtött népdalokat tartalmaznak, így a Négy katonadal Bartók, Vikár Béla, Kodály gyűjtéséből vett dallamokból áll. (Népdalkórusok II. ív). A népdalkóru­sok III. ív dallamának zömét Bartók gyűjtötte, de van közöttük egy Kodály és egy Lajtha László gyűjtötte dallam is. A Népdalkórusok IV. ív dallamai szin­tén Bartók, Kodály, Lajtha és Vikár Béla gyűjtéséből valók. Világosan látszik, hogy abban az időben e négy gyűjtő dal­lamaival indult el Bárdos népdalfeldolgozó munkássága. Ha Bárdos későbbi népfeldolgozásait vizsgáljuk, akkor már széle­sebbé válik a gyűjtők skálája. De így is gyakori Bartók és Kodály gyűj­téséből való dalok választása. Erre részletesebben majd később, a művek elemzése során fogok kitérni. Bárdos maga is gyűjtött népdalokat, bár rengeteg egyéb elfoglaltsága miatt csak keveset. Én eddig 20 dallamról tudok, melyek Somogy, Pest, Tolna, BAZ, Bács-Kiskun, Szolnok megyéből valók. Ezek a dallamok a „Virágos sorozat” Gyöngyvirág (Bárdos szerk.), Muskátli (Deák Bár­dos György szerk.), Madárka (Kerényi György szerk.), a 104 katonadal (Mathia Károly szerk.) és a Tiszán innen Dunán túl (Borsy István és Rossa Ernő szerk.) kötetekben jelentek meg. Érde­kes, hogy a maga gyűjtötte népdalokból mindössze ötöt dolgozott fel később saját műveiben. Bárdos Lajos életművében igen je­lentős a népdalfeldolgozások szerepe. A kisebbekről most nem szólva, meg kell említeni a Kicsinyek Kórusa három füzetét, az Első és a Második népdalrap­szódiát, a Magos a rutafát, a Tiszai dal­­lamok, a Kossuth dalok (FK.) c. kórusokat. Kossuth-dalokra készült zenekari kísérettel egy szvit is. Bartókról tudjuk, hogy nemcsak magyar, hanem más népek dalait is gyűjtötte és fel is dolgozta. Ugyanez megfigyelhető Bárdosnál is. A Négy földrész dallamait feldolgozó kórussorozat, a Hellasz görög dallamai, az Európa peremén gyermekkari sorozatokon kívül, két szvitet készített Bartók: Gyermekeknek I. és III. füzete alapján. Az eredetileg zongora darabokat, változatlan dallamokkal, harmóniákkal és ritmusokkal írta át egynemű karra. Ezek címe: Icike-picike (magyar népdalokra) és Fa fölött, fa alatt (szlovák népdalokra). Mindkét szvit egynemű kar. A Tavunga eszkimó vadászdalokra készült. Bárdos kórusra és orgona­kíséretre dolgozta át Bartók III. zongoraversenyének lassú tételéből a korál-dallamot, melyet Balássy László látott el szöveggel és megjelent a Magyarországi Református Egyház támogatásával a „Dicsérjétek az Urat” c. kötetben, melyet Berkesi Sándor, Draskóczy László és Hamar István szerkesztett 1986-ban. A Concerto 2. tételének korai dallamát is ellátta Bartók zenéjének megtartásával kísérettel és népi szöveggel szí­vesen énekeltette előadásain. Bárdos mint zeneszerző is tisztelettel hajtott fejet Bartók életműve előtt. Bartók versikéjére komponálta a Pelikán c. gyermekkarát. Ebben Bartók zenei idézet van a Zene IV. tételéből. A mű 1976 nyarán született Debrecenben, a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny alatt. Megírta Bóka László versére a „Bartók emlékére” c. nőikarét, melyet később „Bartók” címmel vegyeskarra is átdolgozott. A darab Bartók-művekből zenei idézeteket, Bartók harmóniákat, népdal-idézetet, Bartók által kedvelt metronóm­ zenét is tartalmaz költői, magasztos zenei megoldásban. Az egy­­neműkart 1965-ben, a vegyeskari vál­tozatot 1975-ben írta. Bárdos maga 17 bartókizmust mutatott ki e művében.­­ Másik leánykarát a Debreceni Bárdos Lajos Leánykar és Szesztay Zsolt karnagy számára kom­ponálta 1981-ben a Bartók-centenáriumra. Finta Éva szavaira készült a Kifehérszik az ég c. darab, „Hom­mage à Bartók” megjegyzéssel. Bárdos nagyszabású darabja a Tiszta forrás. En­nek három tétele: 1/: Ritmusból harmóniát (Finta Éva szavaira), 2/: Aki elment (Szüly Gyula: Bartók c. ver­sére), 3/: Concerto (Jobbágy Károly versére). Bartók születésének centenáriumára (1981) komponálta. A Zeneakadémián mutatták be, Ferencsik János vezény­letével, a Bartók díszhangversenyen.­­ Ugyancsak a Bartók centenáriumra írta a Nagy László versre komponált vegyekari darabot: Bartók ünnepe címmel. A mű a dunaújvárosi gimna­zisták számára készült. Bárdos saját, nem népdal-alapú műveinek zenei nyelvezetében is fel­lelhető a Bartók zene, a népzene hatása, így pl. a pentatónia, a pentaton akkor­dok, a kvartmelodika, a kvart-akkord, az érdekes, alterált hangos hangsorok és hangkészletek, sőt az alfa-akkordok sajátos, „Bárdo­­sos” felrakásmódja is,­­ sok más egyéb mellett. (Erről részletesebben majd a zenei nyelvezeti kérdések során szólok, valamint a műelemzésekben.) Bárdos közéleti tevékenységében megemlíthető, hogy szívesen vett részt a Bartók emlékházban a zene­szerző tiszteletére rendezett koncerteken. Ugyancsak sokszor volt jelen a Zeneakadémia ilyen koncertjein vagy az ország bármely részében, pl. Debrecenben tartott zenei eseményeken (pl. Bartók Béla Nemzet­közi Kórusverseny), ahol zsűrizést ugyan nem vállalt, de zenei megfigyelőként örömmel volt jelen. E kórus­­verseny összkara számára komponálta Cantemus c. kórusművét. Ugyancsak e kórusverseny alkalmára kom­ponálta Lantos Rezső karnagy és kórusa számára a Má­sodik népdalrapszódiát, melyet ott 1961-ben mutatott be a kórus. Bárdos részt vett Bartók hamvainak hazahozatala- ZeneSzó 9

Next