ZeneSzó, 2007. (17. évfolyam, 1-10. szám)
2007 / 3. szám
ÜNNEPI HANGVERSENY A MÁTYÁS TEMPLOMBAN 2007. március 2. A VI. Magyar és Nemzetközi Karvezető Konferencia második napjának kiemelkedő eseménye volt a Mátyás templomban az ünnepi Kodály hangverseny. Valamennyi fellépő kórus a nevében is viselte Kodály Zoltán nevét, és a műsor teljes egészében Kodály Zoltán műveiből állt. A pécsi Kodály Gimnázium Vegyeskara, Kertész Attila vezényletével nyitotta az estet. A ritkábban hallható János-köszöntő friss tempójával, kitűnő artikulációval és kristálytiszta hangzással alapozta meg az est hangulatát. Műsoruk első része rövidebb kompozíciókat tartalmazott: a Magyarország címere után a Horatii Carmen hangzott föl Dr Vargha Károly fordításában. Szép és lelkesítő a magyar szöveg, de kár, hogy nem latinul énekeltek, hiszen a Horatius vers egészen más tartalmú, az arany középútról szóló intelem sajnos ritkábban hangzik el, pedig igazán megszívlelendő. Hadd álljon itt a horatiusi szöveg utolsó versszaka Szabó Lőrinc fordításában: —__ „Ald helyed bátran, ha szorít a sors, és légy szilárd, viszont okosan magad vond össze, hogyha kedvez a szél, túlontúl büszke vitorlád.” Ezután az eredetileg férfikarra írt ifjúkori Stabat Mater ezúttal a vegyeskari 1962- ből ránk maradt változatban hangzott el, melyet a Szent László templom kórusa részére dolgozott át Kodály. Műsorukat két nagyobb lélegzetű mű zárta, az Ének Szent István királyhoz, és a Szép könyörgés. A második fellépő kórus a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubilate Leánykara volt. Ifj. Sapszon Ferenc keze alatt egészen sajátos, éteri finomságú hangzással szólalt meg a kórus. A 150. genfi zsoltár után a szintén fiatalkori, 1898-ból származó Ave Mariát adták elő, amely ezúttal az eredeti formában, tehát öt vonóshangszer és orgona kíséretével hangzott fel. Érdemes belegondolni, hogy a nagyszombati gimnazista Kodály már 16 éves korában milyen hihetetlen forma- és harmóniaérzékről tett tanúságot Az Ave Maria gyönyörű romantikus harmóniái, és a hangszerelés felnőtt kidolgozottsága csodálatra méltó! A Jubilate Leánykar műsorát az Öt Tantum ergo zárta Harmat Dénes orgonakíséretével. Ezt követően Almásy László Attila Kodály: Csendes miséjének két tételét, a Credo-t és az Ite missa est-et játszotta a Mátyás templom nagy orgonáján. A hangversenyt a Kodály Zoltán Daloskor zárta. Nagy öröm, hogy bár Galánta, Kodály városa sajnos a határainkon kívül esik, mégis eljött hozzánk ez a kiváló kórus. Hiszen ők ugyanúgy a magyar zenekultúra, a magyar kóruskultúra része, mint a többi, határon belüli kórusunk. Sőt, a lelkűlét, illetve az előadásuk drámai töltése talán még intenzívebb, méginkább belülről fakadó. Karnagyuk, Józsa Mónika sok éve nagy elhivatottsággal irányítja a kórust, és próbál megküzdeni minden olyan nehézséggel, amely egy a határon kívül működő együt ■ test bizony sokszor komoly nehézségek elé állíthat. Műsoruk a Köszöntővel indult, majd a Felszállott a páva következett. „Vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy , szálig, vagy ez a mi hitünk valóságra válik. Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, .....................„ ....,-------- vagy marad régiben a bús magyar élet”- hangjuk betöltötte a Mátyás templomot, és a közönség visszafojtott lélegzettel hallgatta éneküket, melyből minden pillanatban érezhető volt, hogy a legteljesebb mértékig átélik, átérzik a szöveg mondanivalóját. És azután Balassi Bálint e 1 f e j t e 11 énekében Gazdag Erzsi versét énekelték meg ugyanilyen hittel, és drámai erővel: „Hej, én szegény népem/ Elszéledett vérem,/ Mivé lettél mostanság?/. Műsorukat Sík Sándor te Deumával fejezték be. A közönség nagy szeretettel, és csodálattal tapsolt a Galántai Daloskörnek. És hálával énekelte mindenki együtt az Esti dalt Józsa Mónika irányításával. A hangversenyt Tardy László nagy szakmai tudással és gonddal vezette végig. Valamennyi jelenlévő sokat tanulhatott az érdekes és értékes szakmai információkból, melyeket a művekről, és a fellépő együttesekről hallhattunk tőle. ZeneSzó 7