ZeneSzó, 2011. (21. évfolyam, 1-10. szám)
2011 / 8. szám
A ZENE VILÁGNAPJA, 2011. OKTÓBER 1. Örömmel készülünk mindig egy-egy jubileumra, egy születésnapi megemlékezésre. Nekünk magyaroknak szerencsére elég gyakran van alkalmunk emlékezni neves muzsikusainkra, zeneszerzőkre, előadókra. Márkusné Natter-Nád Klára ünnepi beszéde Ma október 1 -jén a Zene Ünnepéről szólhatunk. Még a múlt században - immáron 36 éve - a világhírű hegedűművész Yehudi Menuhin javasolta, hogy legyen a Zenének, - az örömet adó, a szomorúságot enyhítő, a közösséget formáló Zenének - egy Világraszóló ünnepe, legyen október 1-seje a Zene Világnapja. Hallunk is mindenfelől megemlékezésekről szóló híreket. Hangversenyek, kiállítások megnyitására, rendezvények tartására szívesen választják e napot. Programjaink is tele vannak neves eseményekkel. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége a KÓTA hosszú évek során, nemes hagyományát alakította ki e napon tartott hangversenyeknek. Zenekari, hangszeres és népzenei együttesek mellett legnagyobbrészt kórusok bemutatkozása alakítja műsorainkat, kiemelt helyet biztosítva iskolai kórusoknak. Október elseje egy nevezetes magyar zeneszerző megemlékezésre is alkalmat ad. Most kicsit távolabbról kezdem ennek felidézését, hogy következetesen eljuthassunk a mai ünnephez. Gyakran hangzik el, hogy „Kodály Országa” vagyunk. Miért is? Mert a zenei alapműveltség iskolai megalapozásában, a vokális zene minőségi formálásában, a kóruskultúra igényes kialakításában Kodály Zoltán tanításait követve nagy lépésekkel haladtunk a 20. század kezdetétől. A széles nagyvilágba eljutott ennek a híre, elismerték eredményeinket, követésre méltónak találták. De most tekinthetünk még távolabbra. Ebben az évben emlékezünk Liszt Ferenc születésének 200 éves évfordulójára. Ennek tiszteletére, nyílt ma délután (itt a várban) a Zenetudományi Intézetben, Liszt és a Társművészetek címmel, nagyszabású emlékkiállítás A világszerte ismert zeneszerző, varázslatos zongoraművész, a szülőföldjéről soha nem felejtkező nagylelkű patrónus, felismerte a fejlődő magyar főváros igényét a felsőfokú zeneoktatás terén. Legfőbb mozgatója, szervezője, majd elnöke volt a Pesten megalakult első Zeneakadémiának, a „Hal téren”. Lakója és tanára volt a ma Régi Zeneakadémia néven ismert, akkori „Sugár úton”, ma Andrássy úti szép épületnek, a ma is aktívan működő zene fellegvárának. A régi emlékeket őrzi az ott berendezett gyönyörű Liszt Múzeum és a tudomány örök fejlődését bizonyítandó Kutatóközpont. Ebben az épületben kezdte Kodály Zoltán is zenei tanulmányait. Közel 3 évtizedig működött ott a Zeneakadémia, majd amikor 1907-ben megnyitotta kapuit a Liszt Ferenc téri új, nagy Zeneakadémia, Kodály Zoltán már mint a Zeneszerzés tanára kezdte ott meg a működését. Kiváló növendékek sora jelzi ezt az időszakot. Külön nevezetes az a osztály, melyben 13 tehetséges tanítványa folytatta az általa megkezdett utat. Ők az elkövetkezendő évtizedekben igen sokat tettek a magyar zenei élet a magyar kóruskultúra, az Éneklő Ifjúság területén. Közülük Bárdos Lajosra emlékezünk ma. Őt 1927-től már meghívták a Zeneakadémia tanárának, ahol 40 évig tanított. 1925-ben megalapította a Cecilia Kórust, majd átvette a Palestrina Kórus vezetését. 1941-ben a két kórust egyesítette és azóta Budapesti Kórus néven szerepelnek. Az énekkar Magyarország első számú oratóriumkórusa lett. Az alapító Bárdos Lajost 1948-ban Forrai Miklós követte, aki 30 éven át állt az együttes élén. Az ő karnagysága idején nyerték el Liszt Ferenc: Krisztus oratóri- LAUTITIA GYERMEKKAR - Debrecen KISBORÓKA EGYÜTTES - Táborfalva A PÉCSI MŰVÉSZETI GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA LEÁNYKARA VASAS MŰVÉSZEGYÜTTES ALAPÍTVÁNY ________VASS LAJOS KÓRUSA________ ZeneSzó 3