ZeneSzó, 2011. (21. évfolyam, 1-10. szám)

2011 / 8. szám

A ZENE VILÁGNAPJA, 2011. OKTÓBER 1. Örömmel készülünk mindig egy-egy jubileumra, egy születésnapi megemlékezésre. Nekünk magyaroknak szerencsére elég gyakran van alkalmunk emlékezni neves muzsikusainkra, zeneszerzőkre, előadókra. Márkusné Natter-Nád Klára ünnepi beszéde Ma október 1 -jén a Zene Ünnepéről szólhatunk. Még a múlt században - immáron 36 éve - a világhírű hegedűművész Yehudi Menuhin javasol­ta, hogy legyen a Zenének, - az örömet adó, a szomorúságot­ enyhítő, a közösséget formáló Zenének - egy Világraszóló ünnepe, legyen október 1-seje a Zene Világnapja. Hallunk is mindenfelől megemlékezésekről szóló híreket. Hangversenyek, kiállítások megnyitására, rendezvények tartására szívesen választják e napot. Programjaink is tele vannak neves eseményekkel. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége a KÓTA hosszú évek során, nemes hagyományát alakította ki e napon tartott hangverse­nyeknek. Zenekari, hangszeres és népzenei együttesek mellett legnagyobb­részt kórusok bemutatkozása alakítja műsorainkat, kiemelt helyet bizto­sítva iskolai kórusoknak. Október elseje egy nevezetes magyar zeneszerző megemlékezésre is alkalmat ad. Most kicsit távolabbról kezdem ennek felidézését, hogy következetesen eljuthassunk a mai ünnephez. Gyakran hangzik el, hogy „Kodály Országa” vagyunk. Miért is? Mert a zenei alapműveltség iskolai megalapozásában, a vokális zene minőségi formálásában, a kóruskultúra igényes kialakításában Kodály Zoltán taní­tásait követve nagy lépésekkel haladtunk a 20. század kezdetétől. A széles nagyvilágba eljutott ennek a híre, elismerték eredményeinket, követésre méltónak találták.­­ De most tekinthetünk még távolabbra. Ebben az évben emlékezünk Liszt Ferenc születésének 200 éves év­fordulójára. Ennek tiszteletére, nyílt ma délután (itt a várban) a Zenetu­dományi Intézetben, Liszt és a Társművészetek címmel, nagyszabású em­lékkiállítás A világszerte ismert zeneszerző, varázslatos zongoraművész, a szü­lőföldjéről soha nem felejtkező nagylelkű patrónus, felismerte a fejlődő magyar főváros igényét a felsőfokú zeneoktatás terén. Legfőbb moz­gatója, szervezője, majd elnöke volt a Pesten megalakult első Zeneaka­démiának, a „Hal téren”. Lakója és tanára volt a ma Régi Zeneakadémia néven ismert, akkori „Sugár úton”, ma Andrássy úti szép épületnek, a ma is aktívan működő zene fellegvárának. A régi emlékeket őrzi az ott berendezett gyönyörű Liszt Múzeum és a tudomány örök fejlődését bi­zonyítandó Kutatóközpont. Ebben az épületben kezdte Kodály Zoltán is zenei tanulmányait. Kö­zel 3 évtizedig működött ott a Zeneakadémia, majd amikor 1907-ben megnyitotta kapuit a Liszt Ferenc téri új, nagy Zeneakadémia, Kodály Zoltán már mint a Zeneszerzés tanára kezdte ott meg a működését. Kiváló növendékek sora jelzi ezt az időszakot. Külön nevezetes az a osz­tály, melyben 13 tehetséges tanítványa folytatta az általa megkezdett utat. Ők az elkövetkezendő évtizedekben igen sokat tettek a magyar zenei élet a magyar kóruskultúra, az Éneklő Ifjúság területén. Közülük­ Bárdos Lajosra emlékezünk ma. Őt 1927-től már meghívták a Ze­neakadémia tanárának, ahol 40 évig tanított. 1925-ben megalapította a Cecilia Kórust, majd átvette a Palestrina Kórus vezetését. 1941-ben a két kórust egyesítette és azóta Budapesti Kórus néven szerepelnek. Az ének­kar Magyarország első számú oratóriumkórusa lett. Az alapító Bárdos Lajost 1948-ban Forrai Miklós követte, aki 30 éven át állt az együttes élén. Az ő karnagysága idején nyerték el Liszt Ferenc: Krisztus oratóri- LAUTITIA GYERMEKKAR - Debrecen KISBORÓKA EGYÜTTES - Táborfalva A PÉCSI MŰVÉSZETI GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA LEÁNYKARA VASAS MŰVÉSZEGYÜTTES ALAPÍTVÁNY ________VASS LAJOS KÓRUSA________ ZeneSzó 3

Next