ZeneSzó, 2012. (22. évfolyam, 1-10. szám)
2012 / 1. szám
kapunk. Lelkes apostolok ezrei segítenek az építkezésben, de úgy tűnik, hogy mindez nem elég mai generációnk számára. Megújuló szellemi erőre, tavaszi lendületre és hitre van szükségünk. Kányádi Sándor versének az előzőkben kihagyott soraival kiegészítve, könyörögjünk mi is, 2012. tavaszán! „Szépíts, erősíts, beszélj hozzám, Tavasz-virágom, Tavasz-anyám, te szültél, te nevelj, fiaddal ne perelj! Elestem, emelj föl, ne hagyj el, meg ne ölj! Apaszd el bánatom, könnyeim töröld le, Ékesítsd fejemet, ragyogjon fölötte örökzöld májuság, S ringassák álmaim illatos orgonák. Fölparittyázta az égre magát a pacsirta, Dugja fejét a sok-sok pipevirág. Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom, keserű szívem szép igazát.” A költő képei világos párhuzamot mutatnak a passió-történet szereplőivel, Máriával és a kereszten függő Krisztussal. Húsvét közeledtével időszerű, hogy elénekeljük. S. Bach János passiójának másik korálját, mely lelkiismeretünk ébresztésére buzdít. És legyen ez a gondolat konferenciánk vezérfonala. Tegyünk meg mindent, ami képességeinkből telik, „lelkes apostoli” munkánk legyen alapja nemzetünk fölemelkedésének! Kollár Éva ebédszünetet követően három előadás hangzott el és befejezésül egy „Kerekasztal beszélgetés” fiatal tanárokkal. A műsor során a tudomány és az élő zene megfelelő szép aránya érvényesült. Az Ünnepi köszöntőt követően fellépő Magnificat Ifjúsági Kórus, Kodály Zoltán kórusműveiből válogatva, szólaltatta meg az előadott műveket az ifjúkor hangszínének legszebb csengésével, átélt, gyönyörűen megformált előadásban. Elhangzott: 4 bicínium a Bicínia Hungarica IV. kötetéből; 2 tricínium, Zöld homályban és Derűs táj, Egyetemiegyetem, Zöld erdőben, végül bravúros előadásban a Táncnóta, a kórus karnagya, Szebellédi Valéria vezényletével. A műsor sorrendjét követve elsőként Dr. Eősze László előadása hangzott el: „Vérségi kötelék nélkül”... címmel, idézve Kodály Zoltán szavait, melyek a Visszatekintés előszavából valók. Ám 1965- ben Eősze László személyesen is feltette a kérdést: „Tanár úr, hogyan értsem ezt a kijelentést?” A válasz így szólt: „Őseim apai ágon flamand takácsok voltak, akik valamikor a hugenotta időkben Brüggéből Brünnbe települtek át. Anyai ágon pedig a családi hagyomány szerint lengyel nemesek voltak az ősök, akik az ország egyik felosztása után költöztek át Dél- Magyarországra.” Egy családfakutatás történetének évekig tartó különös útját ismerhette meg a hallgatóság ez alkalommal. A kutatás részletes eredményei olvashatók a „Kodály Zoltán és tanítványai” című Berlász Melinda (2007-ben) szerkesztette kötetben. 27 év története (1940- 1967) Ezzel a címmel folytatott hangulatos beszélgetést Szőnyi Erzsébet Kossuth-díjas zeneszerzővel Kollár Éva. Ennek összefoglalóját írásban közölte Szőnyi Erzsébet: „Kollár Évával elhangzott beszélgetésem annak a 27 évnek szubjektív, személyes története kívánt lenni, hogy megosszam hallgatóimmal Kodály Zoltán közelségének megfoghatatlan érzését. Mint minden életrajzi beszámolómkor szakmai történetemet most is középiskolai éveimmel kezdtem. Nyolc év a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban Sztojanovis Adrienne keze alatt. Első négy évben szabályos tantervi 2 énekóra, és 8 éven át karének. Iskolai hangversenyek Kodály tanár úr jelenlétében, 15 éves koromtól kezdve X- X- X- X A KÓTA Művészeti Bizottságában részletesen és gondosan megtervezett program keretében a kodályi életmű különböző szegmenseit feltáró előadások hangzottak el a szakma kiváló képviselőinek előadásában. A konferencián délelőtt négy előadás, az A Magnificat Ifjúsági Kórus vezényel. Szebellédi Valéria Szőnyi Erzsébet emlékei Kodály Zoltánról 4 ZeneSzó