ZeneSzó, 2017. (27. évfolyam, 1-10. szám)
2017 / 1. szám
az eltelt évtizedekben felnőttek az új zeneszerzői generációk, és csatlakoztak nagy mestereikhez. A hangversenynek még egy külön érdemét is meg kell említenem, amire általában kevés figyelmet szoktak szentelni a hangversenykritikák. Nevezetesen dr. Fehér Anikónak, az est háziasszonyának összekötőszövegéről van szó. Ugyanis nem csupán általános ismertetőt hallottunk tőle az elhangzó művekről, hanem komoly zenei szakmai műveltségét megcsillogtató alapos és elmélyült műelemzéseket, egész kis forráskutatási gyöngyszemeket, amelyek hozzájárultak az est színvonalának emeléséhez. Kulturális pazarlás lenne, ha dr. Fehér Anikónak az elhangzó művek geneológiájához fűzött értékes ismeretei a szavaival együtt elenyésznének a semmibe, ezért igyekszem az általa mondottakat ebben a tudósításban írásban is megörökíteni, az olvasó épülésére. Ahány ház, annyi szokás, lehetne ennek az estnek a kulcsmondata, hiszen az elhangzott művek alapján bebizonyosodott, hogy a felnövekedett új magyar kórusszerzői generációk méltókká váltak nagy elődeikhez, és már rég kialakították saját erőteljes egyéni stílusukat. Ennek bizonysága, hogy mind a tizenegy szerző különbözőképpen, a saját egyéni alkotói stílusa szerint közelítette meg a feldolgozandó magyar és a szlovák népdalokat. A klasszikus stílustól kezdve újszerű zenei effektektől sem idegenkedő megközelítést egyaránt felvonultattak a szerzők. Az események menetét követve elsőként Kertész Attila egyetemi docens, Liszt-díjas karnagy méltatta ünnepi megnyitó beszédében Bartók és a magyar kultúra napjának jelentőségét, majd Somogyi Eszter énekelt Bartók gyűjtéséből szlovák népdalokat. Ezután négy kórus következett, mindegyik kortárs magyar szerzők műveit adta elő, egyúttal bemutatott egyet-egyet a négy felkért zeneszerző műveiből. Elsőként a Vörösmarty Leánykar (karnagy Gyombolai Bálint) lépett a pódiumra. Az együttes 1991-ben alakult. Többször megkapta Az Év Kórusa címet, 2015-ben a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen arany III. diplomát, Gyombolai Bálint pedig karnagyi különdíjat kapott. Repertoárjukban kiemelt szerepet van a kortárs kórusmuzsikának. Az elmúlt két évben hét őrsbemutató fűződik a kórus nevéhez. Előadásukban az egyik felkért zeneszerző, Csemiczky Miklós Zelené hory (Zöld erdők - ősbemutató) háromszor kilenc kórust tartalmazó ciklusának első sorozatából hallhattunk részleteket. Az első részlet afféle „hangzó tájkép”, hegyes-erdős, zöldellő visszhangos vidéket jelenít meg, ám az idilli kép a népdalokra jellemző módon kesergőre vált: „Ahová lettek, mind meghaltak, és engem, szomorút, így magamra hagytak...”, kesereg Csemiczky művében szlovák nyelven a fiatal legény, a zöld erdőket szólongatva. A másodikként bölcsődalt, a harmadikként lakodalmast hallottunk, amely a nagyravágyó lány keserű számvetése, aki kikosarazta kérőit, ezért pártában marad. Végül a ciklus záró darabja egy vidám lakodalmas. Bartók jegyzetei szerint: „Akkor éneklik, mikor a lányt elvezetik a szülői házból.” A második kórus, a népes debreceni Lautitia Gyermekkar Nemes József vezényletével ízelítőt adott a színvonalas debreceni kórusélet legkisebb énekeseinek énektudásából. Az 1959-ben alakult együttes számos hazai és nemzetközi kórusversenyen nyert díjakat, és számos fesztiválon sikerrel szerepelt. Gyakran fellép a helyi filharmonikusok, a Csokonai Színház, a görög katolikus egyház és a város rendezvényein. Díjai közül kiemelkedik az Európa- és világbajnoki cím, a KÓTA- és a Hajdú-Bihar Megyei Príma Díj. A gyerekek Halmos László Jubilate Deo-ját és Tóth Péter - külön ennek a kórusnak és karnagyának ajánlott virtuóz, háromtételes, négyszólamú - Mesedoboz című kórusművéből a Kobold a polcon tréfás hangulatú részt énekelték. A láthatólag testre szabott művet nagy élvezettel adták elő a kicsik. Ugyanakkor kissé furcsa volt kisgyerekek szájából hallani Bartók Bolyongását, amelyet ugyan a legtöbb magyar iskolai kórus is szokott énekelni - hiszen nagyon-nagyon kívánatos, hogy iskolai kórusok is énekeljenek Bartókot! -, de ez a mű, bár szépen énekelték a kicsik, de felnőtt gondolatisága és műdalszövege miatt inkább érettebb korosztály előadásában tűnt volna hitelesebbnek. Erről azonban se a kórus, se a karnagya nem tehet. A gyerekkar a második felkért zeneszerző, Fekete Gyula Marina, Zavej se vetricok (ősbemutató) című művét - amelyben Bartók tót népdalgyűjtéséből vett népdalát dolgozta fel - énekelte. A harmadik fellépő kórus, a soproni Kórus Spontánusz 2001-ben alakult. Eredetileg azért jött létre, hogy karácsony közeledtével utcai énekléssel dr. Fehér Anikó Kertész Attila karnagy Somogyi Eszter Vörösmarty Leánykar, vezényelt Gyombolai Bálint Lautitia Gyermekkar, vezényelt Nemes József 4 ' AnneSixd