ZeneSzó, 2017. (27. évfolyam, 1-10. szám)

2017 / 1. szám

az eltelt évtizedekben felnőttek az új zeneszerzői generációk, és csat­lakoztak nagy mestereikhez. A hangversenynek még egy külön érdemét is meg kell említenem, amire általában kevés figyelmet szoktak szentelni a hangversenykri­tikák. Nevezetesen dr. Fehér Anikónak, az est háziasszonyának összekötőszövegéről van szó. Ugyanis nem csupán általános ismertetőt hallottunk tőle az elhangzó művekről, hanem komoly zenei szakmai műveltségét megcsil­logtató alapos és elmélyült műelemzéseket, egész kis forráskutatási gyöngyszemeket, ame­lyek hozzájárultak az est színvonalának emelé­séhez. Kulturális pazarlás lenne, ha dr. Fehér Anikónak az elhangzó művek geneológiájához fűzött értékes ismeretei a szavaival együtt elenyésznének a semmibe, ezért igyekszem az általa mondottakat ebben a tudósításban írásban is megörökíteni, az olvasó épülésére. Ahány ház, annyi szokás, lehetne ennek az estnek a kulcsmon­data, hiszen az elhangzott művek alapján bebizonyosodott, hogy a felnövekedett új magyar kórusszerzői generá­ciók méltókká váltak nagy elődeikhez, és már rég kialakították saját erőteljes egyéni stílusu­kat. Ennek bizonysága, hogy mind a tizenegy szerző különbözőképpen, a saját egyéni alkotói stílusa szerint közelítette meg a feldolgozandó magyar és a szlovák népdalokat. A klasszikus stílustól kezdve újszerű zenei effektektől sem idegenkedő megközelítést egyaránt felvonul­tattak a szerzők. Az események menetét követve elsőként Kertész Attila egyetemi docens, Liszt-díjas karnagy méltatta ünnepi megnyitó beszé­dében Bartók és a magyar kultúra napjának jelentőségét, majd Somogyi Eszter énekelt Bartók gyűjtéséből szlovák népdalokat. Ezu­tán négy kórus következett, mindegyik kortárs magyar szerzők műveit adta elő, egyúttal be­mutatott egyet-egyet a négy felkért zeneszerző műveiből. Elsőként a Vörösmarty Leánykar (kar­nagy Gyombolai Bálint) lépett a pódiumra. Az együttes 1991-ben alakult. Többször meg­kapta Az Év Kórusa címet, 2015-ben a Buda­pesti Nemzetközi Kórusversenyen arany III. diplomát, Gyombolai Bálint pedig karnagyi különdíjat kapott. Reper­toárjukban kiemelt szerepet van a kortárs kórusmuzsikának. Az elmúlt két évben hét őrsbemutató fűződik a kórus nevéhez. Előadásukban az egyik felkért zeneszerző, Csemiczky Miklós Zelené hory (Zöld erdők - ősbemutató) háromszor kilenc kórust tartalmazó ciklusának első sorozatából hallhattunk részleteket. Az első részlet afféle „hangzó tájkép”, hegyes-erdős, zöldellő visszhangos vidéket jelenít meg, ám az idilli kép a népdalokra jellemző módon kesergőre vált: „Ahová lettek, mind meghaltak, és engem, szomorút, így magamra hagytak...”, ke­sereg Csemiczky művében szlovák nyelven a fiatal legény, a zöld erdőket szólongatva. A másodikként bölcsődalt, a harmadikként la­kodalmast hallottunk, amely a nagyravágyó lány keserű számvetése, aki kikosarazta kérőit, ezért pártában marad. Végül a ciklus záró da­rabja egy vidám lakodalmas. Bartók jegyzetei szerint: „Akkor éneklik, mikor a lányt elvezetik a szülői házból.” A második kórus, a népes debreceni Lautitia Gyermekkar Nemes József vezényletével ízelítőt adott a színvonalas debreceni kórusélet legkisebb énekeseinek énektudásából. Az 1959-ben alakult együttes számos hazai és nemzetközi kórusverse­nyen nyert díjakat, és számos fesztiválon sikerrel szerepelt. Gyakran fellép a helyi filharmonikusok, a Csokonai Színház, a görög katolikus egyház és a város rendezvényein. Díjai közül kiemelkedik az Európa- és világbajnoki cím, a KÓTA- és a Hajdú-Bihar Megyei Príma Díj. A gyerekek Halmos László Jubilate Deo-ját és Tóth Péter - külön ennek a kórus­nak és karnagyának ajánlott virtuóz, háromtételes, négyszólamú - Mesedoboz című kórusművéből a Kobold a polcon tréfás hangulatú részt énekelték. A láthatólag testre szabott művet nagy élvezettel adták elő a kicsik. Ugyanakkor kissé furcsa volt kisgyerekek szájából hallani Bartók Bolyongását, amelyet ugyan a legtöbb magyar iskolai kórus is szokott énekelni - hiszen nagyon-nagyon kívánatos, hogy iskolai kórusok is énekeljenek Bartókot! -, de ez a mű, bár szépen énekelték a kicsik, de felnőtt gondolatisága és műdalszövege miatt inkább érettebb korosztály előadásában tűnt volna hitelesebbnek. Erről azon­ban se a kórus, se a karnagya nem tehet. A gyerek­kar a második felkért zeneszerző, Fekete Gyula Ma­rina, Zavej se vetricok (ősbemutató) című művét - amelyben Bartók tót népdalgyűjtéséből vett nép­dalát dolgozta fel - énekelte. A harmadik fellépő kórus, a soproni Kórus Spontánusz 2001-ben alakult. Eredetileg azért jött létre, hogy karácsony közeledtével utcai énekléssel dr. Fehér Anikó Kertész Attila karnagy Somogyi Eszter Vörösmarty Leánykar, vezényelt Gyombolai Bálint Lautitia Gyermekkar, vezényelt Nemes József 4 ' AnneSixd

Next