ZeneSzó, 2018. (28. évfolyam, 1-7. szám)
2018 / 1. szám
esszenciát és imperatívuszt (lényeget és felszólító módot) sugalló szellemi vezért jellemzi. A fényes műnyomó papírról 53 szobor és 26 festmény illetve grafika tekint ránk. Már a puszta tény érdekes: ennyi különböző ábrázolás egyazon személyről. Hát még, ha az a személy oly közel áll hozzánk, hogy róla történetek olvashatók és terjednek szájhagyomány útján. 1910-től 2017- ig alkotott portrékkal találkozunk, tehát sokféle korszak és izmus látás- és formálásmódjával. Valamint néhány további alkotással, amely nem Kodályt ábrázolja, hanem valamelyik művére utal (Háry, Psalmus). Nem lévén művészetkritikus, csupán laikus közönség, arra nem vállalkozom, hogy a műalkotásokat méltassam. Nevek említése nélkül annyit megkockáztatok, hogy a legtalálóbb megmintázásokat, a fényképek nyomán bennem élő Kodályképnek leginkább megfelelőket kevésbé ismert, már-már elfeledett művészeknek tulajdonítom. S nem csupán az „élethű” ábrázolás, hanem a személyiség tükrözése szempontjából is. Márkusné Natter-Nád Klára, a zenetanár a legmaradandóbbat alighanem az általa szerkesztett periodikumokkal alkotta: Az Ének-Zene Tanítása után A Kodály Társaság Híreivel. Az utóbbi a zenei lapok mai kiéheztetése idején hősies szolgálat. A szerkesztésben és az általa írt cikkekben, tudósításokban nemcsak a szenvedélyes pedagógus, hanem az édesapjától, Natter-Nád Miksa Aranytollas botanikus újságírótól örökölt véna is megnyilvánul. Az utóbbinak köszönhető a kötet precíz adatolása is. Jó, hogy a 135. születési és 50. halál-évforduló Kodály-évének minisztériumi támogatásából erre az egyedi, gazdagon dokumentáló kiadványra is jutott! ’Hollósháti Az illusztrációkat a Kodály Zoltán ábrázolások a képzőművészetben c. kötetből vettük át a Kiadó és a Szerkesztő szíves engedélyével. (Megjelent a Parlandó 2018/3. számában.) A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata megrendülten búcsúzik KOVÁCS ANDRÁS karnagy-zenetanártó A romániai magyar kórusmozgalom kiemelkedő egyéniségétől, aki 77 éves korában az öröklétbe távozott. Kovács András Marosvásárhelyen született, itt érettségizett a Bolyai Farkas Líceumban. Már fiatalon énekelt a Székely Népi Együttes kórusában, majd Kolozsváron a Zeneakadémián szerzett zenetanári oklevelet. Radnóton, majd Marosvásárhelyen tanított, később a Tanfelügyelőség módszertani előadója is volt. Pályafutása legjelentősebb vonulata karnagyi munkássága. Az általa irányított énekkarok és zenekarok a Radnóti Leánykar, a Mandolin zenekar, a Marosvásárhelyi Tanítóképző Leánykara, a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar, az Armonia vegyes kar, a Primavera gyermekkar, a 15- ös Számú Általános Iskola Gyermekkórusa, a Művészeti Egyetem Kórusa, valamint a Vártemplom Psalmus kórusa - egytől egyig jelentős együttesei voltak az erdélyi zenei életnek. Sikeres, gazdag pályafutása zárásaként a Művészeti Egyetem zenetanári fakultásán karvezetést tanított. Távozása nagy vesztesége az erdélyi zenei életnek. A művelődés szolgálatában álló művésztársadalom örökre megőrzi emlékét. (sz.-I) Megjelent a marosvásárhelyi Népújság 2018. február 20. pénteki számában. BÚCSÚSZÓ Kovács András karvezető halálára Láthatalanul is ott van minden emberi élet felett: “Te pedig elmegy” 1 Mózes 15,5. Éveken keresztüli csatározás után végeztetett be a sors, amely nem adott újabb esélyt. Pedig szeretett volna még itt maradni megszokott környezetében szerető arcok között. Kimondhatatlanul fáj a búcsú, hangtalan szavak ülnek a torkunkban, könnyekbe burkolva gyászolunk. A kiszabott esztendők leteltek. Elköszönni jöttünk akik tanítványaid, kollégáid voltunk a város nevében ahol születtél és hosszú éveken át éltél. Visszatekintünk a szép, hasznos és mégis oly gyorsan elmúlt életpályára. Búcsúzunk a Tanártól, aki a pedagógus minden tudományával nevelte, oktatta diákjait. Ki tudná megszámlálni tanítványait, elsoron, hány diák kapott indíttatást tőle a kultúra, a művészet felé. Következetessége, szigora, rendkívüli humánummal párosulva, tiszteletet vívott ki a gyerekek és a szülők között. Szigorúságában minden tanítvány megérezte szívének odaadó jóságát. Létrehozta a Nagy István ifjúsági vegyeskart, amely kórussal számos belföldi és külföldi fesztiválon vett részt. 2002-től átvette a Vártemplom Psalmus kórusának a vezetését. Megszervezte városunkban a Bárdos Lajos-Nagy István kórusfesztivált, amit éveken keresztül precíz szervezői munkával egyedül működtetett. Pontos és lelkiismeretes munkáját példaként lehet a fiatalok elé állítani. Munkája elismerését számos diploma és díj bizonyítja. 13