ZeneSzó, 2021. (31. évfolyam, 1-10. szám)

2021 / 2. szám

Búcsúzunk PÁLINKÁS PÉTER (1953-2020) Mély megrendüléssel és együttérzéssel értesí­telek benneteket, hogy Pálinkás Péter, a Magyar Kultúra Lovagja 2020.11.18-án hajnalban elköl­tözött. Amíg lehetett, minden évben mentünk Kallós Zoltánhoz. Válaszúti birodalmában fogadott, annak is a legkisebb, de nagyon is praktikus házában, ez volt az otthona. Ennek ablakából mindent látott, a remek kollégiumot, ahol a szórványvidék gyermekei tanulnak - magyarok, románok, cigányok - a tornácról pedig a világ­­színvonalban berendezett múzeumot, amelyet a róla elnevezett Alapítvány működtet. A nyári Több évtizeden keresztül vezette Kórusunk munkáját. Sokkal több volt számunkra, mint egy karnagy, amit mindannyian mi is, a közönségünk, a kórusmozgalom a legmagasabb fokon értékelt! Küldetésünket­­ zenei nyelven összefogni a Kárpát-medencei Magyarságot­­ Péter a legnagyobb lelkesedéssel, magyarságtudat­tal, karizmatikus személyiségével irányította és képviselte. Mindene a zene, a „komponálás” és a Tungsram férfikar volt. Pálinkás Péter 1984-től vezette a Tungsram Kodály Zoltán Férfi­kart, mint művészeti vezető és karnagy. Adózunk zenei nagyságának, kihozta a Kodály Kórusból a ma­ximumot, az Ő művészeti vezetésével magasra jutottunk. Átéltük azokat a felemelő pillanatokat, amiért érdemes élni, küzdeni, tenni Hazánkért, magyarságunkért. Péter: Te már az örök Égi Zenekarban komponálsz és lélekben segíted továbbiakban a munkánkat, küldetésünk megvalósulását. Szükségünk van rá. Segítesz megcsinálni a Trianon 100 CD-t, amit elkezdték megvan a teljes zenei anyag. ígérjük, befejezzük, hiszen „itt leszel velünk” az idő végezetéig. Gyújtsunk egy szál gyertyát, imádkozzunk, kérjük a Jó Isten segít­ségét a Család és a mi bánatunk enyhítésében. „A lélek él, találkozunk!” Isten Veled, Péter! diáké ''péte­t és /Citály­i Zoltán Fotó: a Tungsram Kodály Zoltán férfikar honlapjáról tánctáborok idején pedig még sok más érdekességet is látni az ablakból - említette Kallós, akinek minden látogatásom alkal­mával feltettem egy kérdést. Főként arra voltam kíváncsi, mit szeretne, hogyan szeretné, ha mennének a dolgok, ha az ő útját akarjuk folytatni. Szinte mindig elmondta, hogy gyűjteni kell, meg kell keresni azokat a településeket, amelyek jószerivel a tér­képen sincsenek rajta, és meg kell találni azokat az embereket, akiket mások még nem faggattak. Fehér Anikó: Vízmelléki prímások - Felső- és közép vízmelléki népzene CD ajánló­­­i VI SEMMI BABÁM, SEMMI...

Next