Szórakoztató Zenészek, 1985 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1985 / 1. szám

Lapunk hasábjain több számon át foglalkoztunk, emlékeztünk az OSZK s ezen belül lapunk 25 éves munkájával. November 20-án a FÉSZEK Művész­klubban az elmúlt negyed­század alatt végzett munkát Péter Miklós, az Országos Szórakoztató­zenei Központ igazgatója méltatta. Többek között az alábbiakat mondta: A 25 év történelmileg még kis időnek számít. Emberi, személyes, szubjektív mércével azonban bi­zony nagy és hosszú idő. Egy év­század negyede: 25 prolongáció, 25 kategória vizsga, 25 balatoni szezon, 25 tanév a Stúdióban, 25 évfolyam a Szórakoztatózenészek lapjában, 25 folyamatos év a ze­nészgenerációk egymást váltó so­rában, és 25 év a szocializmust építő magyar nép életében. 25 éve még csak reméltük, hogy végre a békés, nyugodt építés ne­gyedszázada következik két olyan negyedszázad után, melyet egy-egy világháború tett szörnyűségesen emlékezetessé. 25 éve még élénken éltek emlékezetünkben az 1956-os ellenforradalom zűrzavaros nap­jainak szörnyű emlékei, de a gyors és erőteljes politikai-gazdasági­­társadalmi konszolidációt látva­­tapasztalva újra telve voltunk biza­kodással, optimizmussal, tettvág­­­gyal. Ebben a bizakodó, tettvággyal telített korban jött létre az OSZK, az Országos Szórakoztatózenei Központ, a Művészeti Szakszerve­zetek Szövetsége intézményeként. Abban a korban, mely a szocialista építés fényes-szellős első nekifutá­sának tévedéseit és hibáit megfon­toltan mérlegre téve, újrafogal­mazta a teendőket. Először természetesen a nagy feladatok jöttek: az elvi és gyakor­lati keretek megteremtése. Az OSZK vonatkozásában két fontos előfeltételt kell kiemelnünk: a Mű­velődéspolitikai irányelveket, me­lyek az elvi-politikai, ideológiai cél- és feladatrendszert jelölték ki, és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének létrejöttét, amely vállalta a sajátos új intézmény lét­rehozásával és irányításával, fel­ügyeletével kapcsolatos felelőssé­get — beleértve annak összes prob­lémáját és kockázatát is. A feladat világos és egyértelmű volt: megfelelő országos intéz­ményt kell létrehozni a vendéglátó­ipari szórakoztatózene­ ill. zenészek tehát a tánc- és népizene ill. a tánc-és népizenészek szakmai és admi­nisztratív problémáinak gondozá­sára. Ma sem könnyű e feladatok vég­zése, amikor pedig már 25 éves ki­taposott út van mögöttünk — hát még milyen nehéz lehetett ez az első időkben, amikor nem „csak” elvégezni kellett a munkát, hanem ki is kellett alakítani annak szerve­zeti rendjét, módszertanát, nyom­tatványait, a feladatok elvégzésé­nek sorrendjét. Az eredmények arról tanúskod­nak, hogy sikeresen oldották meg a rájuk bízott feladatokat: az OSZK fő vonalaiban — kisebb-nagyobb változtatásokat nem számítva — ma is abban a szervezeti rendben működik, amit akkor alakítottak ki elődeink. Elismeréssel és tiszte­lettel emlékezünk mindazokra, akik részt vettek az alapítás munkájá­ban, köztük Rácz Gusztávra, az OSZK első igazgatójára, akinek nevéhez fűződik az indulás igen eredményes munkája. Ekkor jött létre a megyei ki­­rendeltségek és a járási-körzeti megbízottak szervezeti rendje, ami biztosította, hogy az OSZK kezdettől valóban országos intéz­mény legyen, egységes szemlélettel és gyakorlattal. Az OSZK létrejöttét követően rövidesen megalakult az OSZK budapesti Központi­ Stúdiója, mely így szintén fennállása 25. év­fordulóját ünnepeli. A budapesti Stúdiónak oroszlánrésze volt ab­ban, hogy az OSZK teljesíteni tudta feladatát a szórakoztatóze­nészek szakmai tudásának és mű­vészi ízlésének fejlesztését. A szakma legjobbjai vállalták ezt az igen nehéz, és sosem jól fizetett tanári munkát. Már a kezdettől igen magas szakmai-zenei mércét állítottak tanítványaik elé, melyet saját művészi színvonaluk, szakmai eredményeik és emberi példamu­tatásuk hitelesített. Irányításuk mellett sikerült lét­rehozni a megyei stúdiókat, és örömmel közölhetem, hogy e tan­évtől kezdve már valamennyi me­gyében működik OSZK stúdió. Most 25 éves az OSZK szakmai lapja, a Szórakoztatózenészek c. lap is, mely kezdettől fogva egyik legfontosabb kapocs az OSZK és a zenészek között. Ha kezünkbe vesszük az első évfolyamok lap­jait — melyek ma már történeti és zenetörténeti jelentőségűek — nem lehet meghatódás nélkül látni és érezni azt az emberi közvetlen­séget, ahogyan a lap foglalkozott a zenészek ügyes-bajos gondjaival, és azt a zenészekből áradó bizal­mat és közvetlenséget, ahogyan el­mondták, vagy megírták problé­máikat. Jelentős esemény, hogy 1984-től évente hatszor jelenik meg az ed­digi negyedévenként helyett. La­punk, melyet a Kossuth Nyomda Petőfi brigádja készít, természete­sen szakszervezeti lap is, rendsze­resen és részletesen tájékoztatja olvasóit a Művészeti Szakszerveze­tek Szövetsége és a Zeneművészek Szakszervezete életének minden híréről, eseményéről. Nagyobb el­ismerést nem nyerhet lap, mint azt, hogy olvasóinak és előfizetőinek száma évről-évre gyarapodik. Remélem, egyetértenek velem, ha úgy összegezem sommásan az OSZK elmúlt negyedszázad során végzett munkáját, hogy az OSZK megfelelt a bizalomnak, amivel an­nak idején létrehozták, útnak indí­tották, s felelősséggel teljesítette a rábízott feladatokat. Az OSZK az előbbiekben vázolt sokrétű munkáját nem végezhette volna el ilyen eredményesen, ha nem kapott volna sokoldalú segít­séget a legkülönbözőbb szervek­től, intézményektől. Elsősorban a Művészeti Szakszervezetek Szö­vetségétől, melynek keretében és irányításával működünk. Az OSZK kezdettől szoros együttműködést épített ki a Zene­művész Szakszervezettel. Az OSZK minden jelentősebb ügyben kikéri a Zeneművész Szakszervezet El­nökségének véleményét, és végzett munkájáról rendszeresen tájékoz­tatja az Elnökséget. Igen segítőkész együttműködést és támogatást tapasztaltunk a két illetékes minisztérium: a Művelő­dési Minisztérium és a Belkereske­delmi Minisztérium részéről is. Bízunk benne, hogy az OSZK a továbbiakban még szélesebb terü­leten tudja majd segíteni a közmű­velődést a maga sajátos eszközei­vel.” Péter Miklós ünnepi beszédében a társintézmények közül elsőnek a Nemzetközi Koncertigazgatóság­gal való jó együttműködést emelte ki. Eredményeként a külföldi mun­kavállalásnál zenészeink öregbí­tették a magyar szórakoztatózene nemzetközi hírnevét. Ezután az ORI-val kialakult szoros kapcsolatot, az egészséges, a gyakorlati munkát erőteljesen segítő, kölcsönös intézkedéseket emelte ki, melyek szintén zené­szeink érdekeit szolgálják. Ismertette a Központi Stúdió és a Vasutasok Zeneiskolája, vala­mint a Postások Zeneiskolája kö­zött kialakult együttműködés gyü­mölcsöző hatását is. A fejlődés adta új feladatok kö­zül tájékoztatót adott a diszkósok eddigi eredményeiről, foglalkozott a KaleidOSZkóp Műsoriroda életre­­hívásával és máris kimutatható hatásos tevékenységével. Megem­lítette a revütáncosképző tanfolyam múlt évi beindítását, munkáját, s emlékeztetett a most lezajlott, sike­res „Vonópárbaj ’84” prímásver­senyre. Nem könnyű a mindennapi munka az OSZK-ban — mondotta a továbbiakban. Nem volt könnyű 25 éve sem — és ma sem az. A mér­ce, amit részben az élet, részben mi magunk állítottunk fel, magas. Igyekszünk minden tőlünk telhe­tőt megtenni annak érdekében, hogy minden zenész megtalálja a neki legmegfelelőbb munkahelyet, ugyanakkor a vendéglátó- és szál­lodaipar vezetői, vagy a táncmu­latságok rendezői is a számukra legmegfelelőbb, magas színvonalú zenét kapják. Mindannyian tudjuk azonban, hogy e kettős követelmény teljesí­tése nem könnyű, és az utóbbi évek társadalmi-gazdasági fejlődése ezt egyre nehezebbé teszi. Minden erre irányuló erőfeszítésünk mellett is világosan és egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a vendég­látóipari zenészfoglalkoztatás hely­zete az elmúlt években romlott, és felkészültünk arra is, hogy újabb és újabb nehézségeket kell leküz­­denünk. Meg fogunk birkózni a felada­tokkal. Erre az a biztosíték, hogy az OSZK munkatársi gárdáját kez­dettől fűtötte és fűti a hivatástudat: tudják, értik, átérzik, hogy mun­kájuk fontos és szükséges a szóra­koztatózenészek többezres tábora, sőt a társadalom egésze szempont­jából is. Az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközös­ség múlt hónapban megjelent ál­lásfoglalása kimondja, hogy „a szórakozás és kikapcsolódás utáni vágy természetes emberi igény, amelynek kulturált kielégítésére a jövőben nagyobb gondot kell fordí­tani. A szocializmus eszményének ellentmond a »tömegkultúra« és a »magas« művészet szembeállítása." Majd később: „A valóban színvo­nalas szórakoztatás s az e műfajok­ban jelentkező művészi teljesítmé­nyek kapják meg az őket megillető támogatást és elismerést." A szórakoztatás különböző mű­fajaiban jelentkező értékes törek­vések támogatása, az orientálás, hatékonyabb és összehangolt műve­lődéspolitikai tevékenységet igé­nyel. Munkánkban, az OSZK munkájában a fenti állásfoglalás­ban foglaltakat kívánjuk érvénye­síteni, annak szellemében kívá­nunk dolgozni. — mondotta Péter Miklós igazgató. * Ezután Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége főtit­kára üdvözölte a negyedszázados jubileum résztvevőit: Művészeti Szakszerve­zetek Szövetsége El­nöksége és a magam nevében őszinte tisztelettel és sze­retettel köszöntöm fennállásának 25 éves jubileuma alkalmából az Országos Szórakoztatózenei Köz­pont egykori és jelenlegi munka­társait, a Központi Stúdió taná- A 25 éves OSZK jubileuma A Simó Tibor főtitkár köszöntőjét mondja A jubileumi ünnepség elnöksége: Bíró Ágnes, a MOM munkatársa, Vass Imre, az MSzSz elnöke, Orosz László, az NKI igazgatója, Simó Tibor, az MSZSZ főtitkára, Szirmai László, az OSZK igazgatóhelyettese, Péter Miklós, az OSZK igazgatója, Balázs Ferencné, a Zeneművészek Szakszervezete titkára, Gyimesi Ernő, a Zeneművészek Szakszervezete alelnöke, Vajda Tibor, a MOM osztályvezetője. Az ünnepség résztvevői Péter Miklós igazgató ünnepi beszédét tartjá 4 SZÓR­AKOZT­ATÓ ZENÉSZEK

Next