Zenelap, 1890 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1890-04-22 / 11. szám
V. évfolyam. Budapest, 1890. április 22-én. 11. szám ZENELAP Közlöny a zeneművészet összes ágai köréből. Az „Országos Magyar Daláregyesület“ és a „Zenetanárok Országos Egyesületeinek hivatalos közlönye. Megjelenik , minden hónapban - judus, augusztus kivételével — háromszor és időnkint zenemellékletekkel. Minden levelezést és a lap szellemi részét illető küldemény a szerkesztőségbe utasítandó. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el és kézirat nem adatik vissza. Felelős szerkesztő és kiadó-lap tulajdonos: Ságh József. — Szerkesztőség: VIII. ker., üllői út 4. sz. Előfizetési ár: Egész évre .... 6 forint. Fél évre .... 3 forint. Előfizethetni minden könyv- és műárusnál. Budapesten : Rózsavölgyi és Társánál, (Kristóf-tér) . „Harmóniainál, Klöckner Gyulánál, (Erzsébet-körút 8.); Táborszky Nándornál (vácziutcza) és a szerkesztőségben. „Magyarhonban élő zeneművészek segélyegylete.“ Czimzett segélyegyesület f. hó 13-án tarta meg, mint lapunk más helyén tudósításunk igazolja, 26-ik évi rendes közgyűlését. Az egyesület czélja anyagi segélyt nyújtani mindazon Magyarországban élő zenészeknek vagy azok hátrahagyott özvegyeinek, kik mint egyesületi tagok különféle sorscsapás, aggság vagy véletlen szerencsétlenség által szükségnek és ínségnek vannak kitéve. Ez egyesületet 26 évvel ezelőtt Baray Ede alapította s akkoriban alapító társaival együtt 63 írttal indította útnak a nemes törekvést. Ma az egyesület 44.458 írttal rendelkezik, tehát tekintélyes összeggel, eltekintve attól a nagy öszszegtől, mely segélyképen 26 éven át adatott ki.*) Ehhez hasonló egyesülete a zenészeknek nin*) Alkalmilag ezen adatokat is összegyűjtjük s közhírré tesszük. „A régi magyar zene kincseiből.“ - A „Ze n e lap“ eredeti tárczája. — Ezt a büszke, szép czimet olvasva : kinek nem dobog fel a szive, ki nem lesi ámuló örömmel, hogy mi fog előtte megnyilatkozni ? Bizonyos, hogy oly művet, mely nemzeti zenénk becses régiségeit tárja fel : mohó örömmel fogad a közérzület, hangos magasztalással a közvélemény tolmácsa : a sajtó. Káldy Gyula e részben csakugyan elégedetten pillanthat arra a múlt héten megjelent munkájára, mely a czikkünknek is adott czímet viseli. „Munkájára“, mondjuk , ez a szó ugyan nem hangzik oly ábrándosan, mint pl. a „dalfüzér“, de sokkal igazabb elnevezés. Vagy nem fáradságos munka-e, évtizedeken keresztül kutatni a magyar zene múltját, összeszedni minden kis forgácsot, ami útjába akad, virasztva följegyezni töredékeket, amelyeket, ki tudná, mikor lehet egymással teljes egészszé összeilleszteni ? nem munka-e, kisebb-nagyobb vidéki színésztársulatok fölemésztő, egész embert és egész napot s estét igénybevevő karnagyi teendőit végezni, s éjjel nem pihenőre térni, henem könnyelmű dorbézolók közé keveredve, összeszedni az elfáradt értelmi erőt, hogy a mámoros társaságnak elhúzott régi gyönyörű nóták csek széles e hazában s azért örömmel ragadjuk meg az alkalmat, az elmúlt közgyűléssel szemben igen, olvasóink figyelmét ezen egyesületre is felhivni. Ha visszagondolunk arra, hogy 26 évvel ezelőtt egy oly egyesület jött létre, mely működését 63 írttal kezdte meg, s ma tekintélyes vagyonnal rendelkezik, csak azon tudunk csodálkozni, miért nem kétszereződött, vagy pláne triplázódott meg az a 44,458 írt. Midőn visszagondolunk az elmúlt időkre, észlelhetjük leginkább azt, miért nem valósult meg hát az, hogy ma az egyesület nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint amilyennel jelenleg bír. Egyszerűen azért, mert a Magyarhonban élő zenészek, mindjárt akkor, midőn Bartay Ede nemesen érzékeble, áthatva az egyesület nagy horderejétől, ezt megalapította, nem csatlakoztak hozzá oly mérvben a zenészek, mint azt várni lehetett volna; nem törődve a nagy eszmével, valahogyan el ne röppenjenek, mielőtt az ember otthon, fütetlen szobában, egy szál gyertya maradékának gyönge világánál papírra veti!? — Ilyen, bizony cseppet sem kényelmes, de a lelkes művésznek annál édesebb munkát végzett Káldy. Van isgazdag gyümölcse : közel száz magyar dal — nevezhetjük, a nép nyelvén, nótának is, — mind olyan, hogy régisége miatt manap már-már elkallódott. Hogy valamennyi egyaránt érdekes , azt nem állítjuk épen, mert nem ismerünk többet belőlük harmadrészüknél; de, hogy a szép és kedvelt dal tovább fenmarad még az ízlés nagyobb változásai után is, mint a kevésbbé szép , az természetes, s azért a Káldy gyűjtő munkásságát még megélt régi nóták, azt hiszszük, a korukbeli magyar daloknak javát teszik ki. Káldy végzett munkája megfizethetetlen, ezért ő nem akarta egész nagy gyűjteményét egységes mű gyanánt egyszerre közrebocsátani — hiszen hányan bírnának érte egyszerre tizenöt forintot fizetni ? sokkal könnyebben szerezhető be úgy, ahogyan kiadója a „Rózsavölgyi és Társa“ udvari czég, beosztotta : két füzet, 3 forintjával ; az elsőben 17 kurucz nóta és verbunkos van, a második füzetben 13 (jobbára táncz-) dallam, együtt ez a kettő jelentékenyen él-