Zenelap, 1892 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1892-01-10 / 1. szám
ZENELAP. A székelyudvarhelyi dalegylet, mely dr. Vajda Emil karnagy vezetése alatt oly szép sikereket arat, múlt hó 26-án tartotta meg karácsonyi hangversenyét a városház nagy termében. Az estély iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy a közönség a melléktermeket is mind elfoglalta. A dal egylet teljes elemében volt s megfelelt a várakozásoknak. Előadott darabjai voltak: Storch „Dalra“; Gaál Ferencz „Népdalegyvelege“; Them K. „Kiért ürítsem e pohárt“ ez. bordala; Dürrner „Viharban“ és Molnár István „Népfelkelők“ cz. tréfás dalműve szólórészletekkel. Ezenkívül Keftner Gyula és Koronkai F. Ziránytól népdalegyveleget adtak elő, zenekar-kísérettel. Győrfy K., dr. Vajda Emil, Solymosi Endre és dr. Ráczkövy Sámuel Fischer „Erdei rózsá“-ját adták elő nagy hatással s finom árnyalással. Koronkay Ferencz Prodi „A vak lantos“ez, lyrai darabját énekelte, dr. Vajda Emil hegedű és Draskóczy Jenő zongora kísérete mellett. A derék székely dalegylet szorgalmasan készül a jövő évi dalárünnepélyre s eddigi szerepléseiből ítélve bizonyára kivívja az elismerést a fővárosban is. A szép dalestély anyagilag is fényesen sikerült. 1. I. A zombori kaszinó-egyleti dalárda I9 91. évi deczember hó 31-én dalestélyt rendezett Műsor: 1. Lányi Ernő: Három eredeti magyar dal férfikarra. 2. Massenet J.: Ária a «Le Cid» czimű dalműből. Éneklé Galyasi Paula. 3. a) Them Károly: «Nem tudom én, mi a bajom.» b) Wilt Tódor : «A köny.» Férfi négyes dalok. 4. Benedix: «Egy boldogtalan asszony.» Magánjelenet. Előadta Kalapsza Bella. 5. Gaal Ferencz: «Epilog.» Férfi kardal 6. Ketterer és Durand: Kettős. Gounod «Kausz» dalművének dallamaiból, zongorára és harmoniumra. Előadták Horváth Ákos dr. és Bieber Gyula. A „Pécsi dalárda“ komikusai, kik az ó-esztendőt — még eddig mindig — szerencsésen eltolonczolták, «Sylveszter-nap» estéjén ismét útilapok kötöttek az ó-év talpára. A műsor 10 számból állott. Kritikai szemle. Zongora-iskola (Klavierschule), Breslauer Emil, a berlini konservatorium és zongoratanitó seminárium igazgatójától. 41. mű.Három kötet. Grüninger Károly stuttgarti cég kiadványa. Egy-egy kötet ára 4’/s márka. Breslauer Emil, a „Zongoratanitás methodikája“ szerzője és a „Zongoratanitó(Der Krac ier seh r er)“ folyóirat szerkesztője, a zenepaedagógia terén elsőrendű tekintély. Nagy feltűnést keltett zongoratanítási methodikája alapján írta legújabb, három kötetből álló iskoláját is, melyből azonban eddig csak az első és második kötet került nyilvánosságra. Breslauer rendszere, ha nem is mondható egészen újnak, mégis oly alakban nyújtja a tananyagot, mely az eredetiség jogczimét minden tekintetben biztosítja számára. E rendszer alapelvei a következők: a tanítás főczélja ne legyen csak a mechanikai ügyesség elérése, hanem főkép odatörekedjék, hogy a tanítvány érzéke a művészi iránt felébresztessék, ízlése és értelme fejlesztessék s hogy a tanítás egyáltalán művelőleg hasson reá. A hang, tapintás, üteny és alaktan iránti érzék oly formán képezendő, hogy e képzés az ész, kedély és akaratra egyaránt hasson. E czéloknak megfelelően nyújtja Breslauer a tananyagot, mely lassan haladva a czél felé tör. Midőn jelenleg csak arra szorítkozunk, hogy a felette érdekes szakművet a zenetanárok figyelmébe ajánljuk, fenntartjuk magunknak, hogy a mű teljes megjelenése után azzal érdeme szerint tüzetesebben és kimerítőbben foglalkozzunk. „Douze Grandes Etudes“ pour Piano par Jules de Beiczay. (op. 51.) Megjelent Parisban Durdilly kiadásában. (Első füzet 4 frk., második füzet 3 frk. 50 pf.) A díszesen kiállított két füzet «Etudes» olyan növendékek gyakorlatául szolgálnak, kik az ismert »Czerny«-féle iskolát játszák, s annyiban fontosak, amennyiben azokkal együtt tanulva lényeges befolyással vannak a technikára, mert kellő változatosságot nyújtanak az ujjak gyakorlásához. Beliczay eme 12 gyakorlata — ha nem is hézagpótlók — mindenesetre jó technikai anyagul szolgálnak, s az a nagy előnyük, hogy dallamosak, ami a növendékeknél nem utolsó szerepet játszó körülmény. A gyakorlatok kellő gonddal vannak, a zenepaedagogiai követelményeknek megfelelően csinálva, s amennyire örvendünk, hogy Beliczay eme műve Párisban jelent meg, sajnálnunk kell a velük összekötött meglehetős drága árakat, melyek akadályul fognak szolgálni arra, hogy szegényebb sorsú tanulók is megvehessél Hazai műárusaink bizonyára sokkal olcsóbban adhatták volna a hangjegy-piaczra, mi által szélesebb körben terjedhettek volna el. Ajánljuk a két füzetet a zenetanároknak épp úgy, mint a módosabb növendékeknek tanulmányozás végett. ,,Az évszakok.“ (Pósa Lajos költeményei.) Énekhangra zongorakisérettel szerző: Ügyek (Langer Viktor). A pesti könyvnyomda részvénytársaság kiadása. Ára 2 frt. A magyar dalirodalom, — tekintve a mennyiséget, — nagy virágzásnak örvend. Nem mondhatjuk ezt, ha a minőséget is tekintjük. Dalíróink közül az érdemesebbek, kik részben úttörők, részben fejlesztői a megkezdett haladásnak, csak ritkán szólaltatják meg lantjukat; a legnagyobb rész pedig, hódolva a mindennapi ízlésnek, halad a megszokott úton, nem törődve azzal, maradandó becsű művet alkot-e vagy sem, csak nevök minél előbb a kétes értékű hit szárnyaira kerüljön. Természetes, hogy az ily törekvésnek épp a magyar műzene fejlődése vallja kárát, az a műzene, melynek alapja már le van téve, csak tovább kellene építeni, hogy a megkezdett mű be is legyen tetőzve. Bármily csekélységgel járul valaki a nagy mű befejezéséhez, csak hálával és elismeréssel tartozhatik iránta a késő utókor, annál inkább ügyek iránt, ki dalaiban, — melyek a magyar dalirodalom valódi gyöngyei, — a tartalom, forma és kidolgozás szépségei által figyelmeztet bennünket azokra a kincsekre, melyek a magyar zenében rejlenek s melyek képessé teszik azt a legmagasabb fokú kifejlődésre. Ügyek dalai talán nem fogják rögtön meghódítani a közönségnek a sok silányság által elrontott ízlését, de magukban rejtik azt a elenyészhetlen hatalmat, mely a valódi becscsel biró műveket jellemzi s mely nemcsak a lassú, de biztos elterjedést biztosítja számukra, de megóvja őket az elfeledéstől is. A nyolcz dal mindegyike egyegy igazgyöngy s ezek közül és különösen az első (Tavaszkor), a harmadik (Ősz végén) és a negyedik (Tél virága) válnak ki. A megjelent dalokat örömmel üdvözölheti minden barátja a magyar zenének s azt az óhajt fejezzük ki, vajha minél több alkalmat nyújtana nekünk egyek műveiben gyönyörködni. — Ugyancsak a pesti könyvnyomda részvénytársaság kiadásában jelent meg: Sipulusz nóta, költeményét és zenéjét irta: Pap Zoltán. A szokott stylben és kidolgozásban irt csinos dal ára: 80 kr. —y. Két magyar ábránd „Hunyady László“ és „Ilka” dalművek felett jelent meg Rózsavölgyi és társa cs. és kir. udv. zeneműkiadó czégnél. Áruk egyenként 75 kr. Szerzőjük Bohus Rezső, mely álnév alá évek előtt egy most már általánosan ismert kitűnő zenész rejtőzik. E két igen csinos és könnyebb modorú ábrándot, milyenekkel a magyar zeneirodalomban egyáltalán nem igen bővelkedünk, ez új kiadásban Mészáros Józseftől átdolgozva és ujjrendekkel ellátva kapjuk ; ily alakban tanítási czélokra, de főkép előadási daraboknak haladottabb növendékek számára igen alkalmasak és ajánlhatók. Az ujjrendeknél kisebb kezekről is gondoskodva van. Artilieria Rusticana (Repertoire S o m oss y O r p e u m). Szicziliai opera egy fölvonásban. Szövegét írta Somossy Károly, zenéjét Rosenzweig Vilmos. Zipszer és König budapesti czég (VI. A ndrássy út 4. és V. Váczi körút 24.) kiadványa. Két füzet. Egy-egy füzet ára írtSOkr. Mascagni híres dramaletteje rövid idő alatt bejárta Európa összes színpadjait. Mi természetesebb, mint az, hogy a közked v