Zenelap, 1898 (12. évfolyam, 1-32. szám)

1898-01-05 / 1. szám

á­ ról, miután annyiszor méltattuk, ez alkalommal nem szükséges szaporítanunk a dicséretet, midőn az ifjú magyar művész arczképét bemutatjuk olvasóinknak. UIIIIIIIIMIIIUIMIIIIIillllllllllllUIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIUIIIIIimilllllllMIIIIIIMIIIIHMIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Zenelevelek Németországból * Musiol Róberttől. Karácsonyi hangulat fogott el, amikor megtudtam, hogy az 1897. év deczember 18-án a berlini királyi színházban 600-adszor adják Weber „Bűvös vadász“ czímű operáját. Az első előadása ugyanott, amely kü­lönben a műnek legelső előadása is volt, 1821-ben tör­tént június 18-án. Az opera lelkesült fogadtatásáról Weber így emlékezik meg naplójában : „Este az első opera az új királyi színházban: „A bűvös vadász“. Elképzelhetetlen lelkesedéssel fogadták. A nyitányt és a népdalt megismételtették, általában 17 szám közül 14-et zajosan ismételtettek és tapsoltak. Nagyszerűen is ment minden, szeretettel énekeltek. Engem kihittak és Seidler asszonyt meg Emilie kisasz­­szonyt kihoztam magammal, mert a többiek nem vol­tak kéznél. Költemények és koszorúk hullottak. — Soli Dei Gloria!“ Milyen lelkesedést keltett az opera a berlini kö­zönség körében, azt legélénkebben Heine Henrik vázolja „Berlini leveleiben. Álljon itt többek között egy részlet: Hallotta már Weber „Bűvös vadászát“ ? Nem ? Szerencsétlen ember! De csak ismeri ebből az operá­ból a nyoszolóleányok karát ? Nem ? Boldog ember! A „Bűvös vadász“ még ma is példátlanul népszerű. Világ­hírű opera lett, mert melódiáit hol nem ismernék? Önöknél Budapesten, úgy hallom, ez a magyar városok gyöngye, a régi német színházban adták először 1825—29-ben. Nekem egy időben azt mondották, hogy *) Térszake miatt csak kivonatolva közöljük e nagyérdekű leve­let. (Szerk). szerette-e öregemet, az a felelet jött: „Mindig“ a miértre? pedig az: „Mert jó barát és igaz.“ — — Kuliffay Izabellára emlékszel-e még? — „Hogyne“ — Aztán abbeli kérdésünkre, hogy minket is szeret-e ? Igenlőleg felelt, mire Zala Gizella megjegyezte: — Hiszen engem nem is ismertél! — „LátlakSzólt a felelet. Mindazáltal gyanúsnak kezdett előttünk feltűnni ez az általános szeretet s újabb próbára akartuk tenni, megkér­dezve, szeretett-e egy bizonyos előkelő hölgyet, kivel tudtuk, hogy folytonos összeköttetésben állt. Meglepetésünkre ezt a diplomatikus feleletet nyertük: „Nem lehet mindenkit szeretni!“ Szóról-szóra így történt. Ha mástól hallom, talán el sem hiszem, de a kétkedőkkel szemben nem tehetek egye­bet, mint a tanukra hivatkozni. Magam pedig úgy vagyok vele, mint a mádi zsidó ; azaz : ott, ahonnan kiindultam. Se nem hiszek, se nem ta­gadok ; egyszerűen beismerem, hogy talány előtt állok. Ha az aranyos kedélyű jó Komócsy József még élne, alighanem ráolvasná egyik kedvencz adomáját az egyszeri hajdúról, a ki midőn János béres egy fogós kérdéssel szorí­totta szegletbe, igy vágta ki magát: Hja ! tudja kend János, sokféle dolog van a világon, de mind kü­lön-kü­lönféle­ az erre vonatkozó adatok 1840-ben, a színház leégése következtében elpusztultak. Később az operát Ormai Félix „A bűvös va­dász“ czím alatt magyarra fordította. A fordítást nem bírálhatom meg, de úgy mondják, kitűnő. Az operát 1826-ban deczember 26-án adták Ber­linben századszor, ötszázadszor pedig 1887-ben, deczem­ber 18-án. A harmadik százig jutottak a leghosszabb idő alatt, nem csoda, mert akkor Meyerbeer uralta a színpadot. A jubileumi előadáson, „legfelsőbb parancsra“ az „Euryanthe“ nyitányt játszották bevezetőül, ezután Wildenbruch Ernő „Hosterwitz“ czímű előjátéka követ­kezett. Hosterwitz volt tudvalevőleg 1818 óta Weber nyári tartózkodó helye. Drezdától két órányira fekvő gyö­nyörű fekvésű hely, ahol egy házacskában írta meg Weber a „Bűvös vadászt“, „Euryanthet“ és az „Oberont“. Az előjáték érdekességét az a körülmény is nagy­ban emeli, hogy a költő neje Weber egyik unokája. Mialatt ezeket irom, odakünn ragyogóan, vidáman és csaknem tavasziasan melegen süt a nap,­­ hiszen az új év elé süt. Hozzon áldást az ön és olvasói részére! Legyen a belső és külső békéjük tartós. Ez őszinte kívánsággal fejezem be levelemet. Z E N E L A P Előfizetési felhívás. Egy évtized után, a­midőn lapunk a Xll-ik évfolyamba lép át, új előfizetést nyitunk a „Zenelap“-ra Az elmúlt tizenegy év alatt hű barátja és bizalmas tájékoztatója volt a „Zenelap“ minden zeneművészeti kérdésben előfizetőinek. A „Zenelap“ ezután is abban fogja felada­tát látni, hogy a közönséget a zenei életre vonatkozó minden mozzanatról pontosan és hí­ven tájékoztassa. A „Zenelap“ programmja: a nemzeti zenei műveltség terjesztése; ennek akarunk a XII-ik évfolyamban is apostolai lenni. A „Zenelap“ német melléklete arra a czélra szolgál, hogy a nagy külfölddel megismertesse a hazai zenei élet minden mozzanatait. A „Zenelap“ zenemű-mellékletei, melyek érdekesek és értékesek is, mindenkor kedves meglepetésül fognak szolgálni előfizetőinek. A „Zenelap“ előfizetési ára egész évre: 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Előfizethetni, legczélszerűbben postautal­ványnyal a „Zenelap“ nyomdájában, mint annak kiadóhivatalában, Budapesten, VIII. ker., Práter­­utcza 44. inni...... Újdonságok. (—) A „Budai dalárda“ abból az alkalomból, hogy Rózsavölgyi Gyulát megválasztották alpolgármesternek, tisz­telegtek nála, mint elnöküknél. A százhúsz tagból álló kül­döttséget, melynek élén Szabó József alelnök tolmácsolta a dalkör érzelmeit, Rózsavölgyi igen szívesen fogadta s meg­ígérte, hogy ama kötelékek, melyek őt az ország első datás­köréhez fűzik, még szorosabbá lettek most és kéri a jelen­

Next