Zenelap, 1898 (12. évfolyam, 1-32. szám)
1898-01-05 / 1. szám
á ról, miután annyiszor méltattuk, ez alkalommal nem szükséges szaporítanunk a dicséretet, midőn az ifjú magyar művész arczképét bemutatjuk olvasóinknak. UIIIIIIIIMIIIUIMIIIIIillllllllllllUIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIUIIIIIimilllllllMIIIIIIMIIIIHMIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Zenelevelek Németországból * Musiol Róberttől. Karácsonyi hangulat fogott el, amikor megtudtam, hogy az 1897. év deczember 18-án a berlini királyi színházban 600-adszor adják Weber „Bűvös vadász“ czímű operáját. Az első előadása ugyanott, amely különben a műnek legelső előadása is volt, 1821-ben történt június 18-án. Az opera lelkesült fogadtatásáról Weber így emlékezik meg naplójában : „Este az első opera az új királyi színházban: „A bűvös vadász“. Elképzelhetetlen lelkesedéssel fogadták. A nyitányt és a népdalt megismételtették, általában 17 szám közül 14-et zajosan ismételtettek és tapsoltak. Nagyszerűen is ment minden, szeretettel énekeltek. Engem kihittak és Seidler asszonyt meg Emilie kisaszszonyt kihoztam magammal, mert a többiek nem voltak kéznél. Költemények és koszorúk hullottak. — Soli Dei Gloria!“ Milyen lelkesedést keltett az opera a berlini közönség körében, azt legélénkebben Heine Henrik vázolja „Berlini leveleiben. Álljon itt többek között egy részlet: Hallotta már Weber „Bűvös vadászát“ ? Nem ? Szerencsétlen ember! De csak ismeri ebből az operából a nyoszolóleányok karát ? Nem ? Boldog ember! A „Bűvös vadász“ még ma is példátlanul népszerű. Világhírű opera lett, mert melódiáit hol nem ismernék? Önöknél Budapesten, úgy hallom, ez a magyar városok gyöngye, a régi német színházban adták először 1825—29-ben. Nekem egy időben azt mondották, hogy *) Térszake miatt csak kivonatolva közöljük e nagyérdekű levelet. (Szerk). szerette-e öregemet, az a felelet jött: „Mindig“ a miértre? pedig az: „Mert jó barát és igaz.“ — — Kuliffay Izabellára emlékszel-e még? — „Hogyne“ — Aztán abbeli kérdésünkre, hogy minket is szeret-e ? Igenlőleg felelt, mire Zala Gizella megjegyezte: — Hiszen engem nem is ismertél! — „LátlakSzólt a felelet. Mindazáltal gyanúsnak kezdett előttünk feltűnni ez az általános szeretet s újabb próbára akartuk tenni, megkérdezve, szeretett-e egy bizonyos előkelő hölgyet, kivel tudtuk, hogy folytonos összeköttetésben állt. Meglepetésünkre ezt a diplomatikus feleletet nyertük: „Nem lehet mindenkit szeretni!“ Szóról-szóra így történt. Ha mástól hallom, talán el sem hiszem, de a kétkedőkkel szemben nem tehetek egyebet, mint a tanukra hivatkozni. Magam pedig úgy vagyok vele, mint a mádi zsidó ; azaz : ott, ahonnan kiindultam. Se nem hiszek, se nem tagadok ; egyszerűen beismerem, hogy talány előtt állok. Ha az aranyos kedélyű jó Komócsy József még élne, alighanem ráolvasná egyik kedvencz adomáját az egyszeri hajdúról, a ki midőn János béres egy fogós kérdéssel szorította szegletbe, igy vágta ki magát: Hja ! tudja kend János, sokféle dolog van a világon, de mind külön-különféle az erre vonatkozó adatok 1840-ben, a színház leégése következtében elpusztultak. Később az operát Ormai Félix „A bűvös vadász“ czím alatt magyarra fordította. A fordítást nem bírálhatom meg, de úgy mondják, kitűnő. Az operát 1826-ban deczember 26-án adták Berlinben századszor, ötszázadszor pedig 1887-ben, deczember 18-án. A harmadik százig jutottak a leghosszabb idő alatt, nem csoda, mert akkor Meyerbeer uralta a színpadot. A jubileumi előadáson, „legfelsőbb parancsra“ az „Euryanthe“ nyitányt játszották bevezetőül, ezután Wildenbruch Ernő „Hosterwitz“ czímű előjátéka következett. Hosterwitz volt tudvalevőleg 1818 óta Weber nyári tartózkodó helye. Drezdától két órányira fekvő gyönyörű fekvésű hely, ahol egy házacskában írta meg Weber a „Bűvös vadászt“, „Euryanthet“ és az „Oberont“. Az előjáték érdekességét az a körülmény is nagyban emeli, hogy a költő neje Weber egyik unokája. Mialatt ezeket irom, odakünn ragyogóan, vidáman és csaknem tavasziasan melegen süt a nap, hiszen az új év elé süt. Hozzon áldást az ön és olvasói részére! Legyen a belső és külső békéjük tartós. Ez őszinte kívánsággal fejezem be levelemet. Z E N E L A P Előfizetési felhívás. Egy évtized után, amidőn lapunk a Xll-ik évfolyamba lép át, új előfizetést nyitunk a „Zenelap“-ra Az elmúlt tizenegy év alatt hű barátja és bizalmas tájékoztatója volt a „Zenelap“ minden zeneművészeti kérdésben előfizetőinek. A „Zenelap“ ezután is abban fogja feladatát látni, hogy a közönséget a zenei életre vonatkozó minden mozzanatról pontosan és híven tájékoztassa. A „Zenelap“ programmja: a nemzeti zenei műveltség terjesztése; ennek akarunk a XII-ik évfolyamban is apostolai lenni. A „Zenelap“ német melléklete arra a czélra szolgál, hogy a nagy külfölddel megismertesse a hazai zenei élet minden mozzanatait. A „Zenelap“ zenemű-mellékletei, melyek érdekesek és értékesek is, mindenkor kedves meglepetésül fognak szolgálni előfizetőinek. A „Zenelap“ előfizetési ára egész évre: 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Előfizethetni, legczélszerűbben postautalványnyal a „Zenelap“ nyomdájában, mint annak kiadóhivatalában, Budapesten, VIII. ker., Práterutcza 44. inni...... Újdonságok. (—) A „Budai dalárda“ abból az alkalomból, hogy Rózsavölgyi Gyulát megválasztották alpolgármesternek, tisztelegtek nála, mint elnöküknél. A százhúsz tagból álló küldöttséget, melynek élén Szabó József alelnök tolmácsolta a dalkör érzelmeit, Rózsavölgyi igen szívesen fogadta s megígérte, hogy ama kötelékek, melyek őt az ország első datásköréhez fűzik, még szorosabbá lettek most és kéri a jelen