Zenész, 1947 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1947-01-01 / 1. szám
1947. január ZENÉSZ 3. oldal Az étel Bizottság lelentése a karattsonyi segélyek kiosztásátóól Az alábbi kimutatásból látható, hogy a zenészek közösségi szelleme a legnagyobb mértékben érvényesült, miután a jazz-szalon szakosztály által gyűjtött összegek kétharrad részét a nép (cigányf-zenész szakosztály rászorultjai között osztotta ki a bizottság. A segélyre rászorultak elbírálását az Ötös Bizottság végezte a legnagyobb körültekintéssel és pártatlanisággal azon szempontok figyelembeanyaggal, technikai tudással. Ezzel a felismeréssel egyidejűleg mindenkinek tudomást kellett szereznie a nehézipar és általában a modern gép- és gyáripar szükségességéről. Szószártyárkodásnak tűnhet elmefuttatásom mindenki előtt, ha nem emlékeztetem olvasóimat azokra a sokat hangoztatott szólamokra, amelyeket nem átallották egészen művelt emberek kimondani hogy ez az átkozott technika az oka a zavaroknak. Bár maradtunk volna olyanok, mint nagyapáink, akik ékítes szekéren utaztak Debrecenbe és egyik vendégségből a másikba dülöngéltek vidám borgőzös hangulatban. Magyarország bizonyos tekintetben mindig kivitelre dolgozott. Exportáltak innen tejet, baromfit, szarvasmarhát, gabonát, művészt és művészetet. Nem akarom külön kiemelni azokat a kényes exportcikkeket, melyeknek jelenlétéből nem annyira Magyarország anyagi, mint inkább erkölcsi állapotára következtettek idegen országok népei. A háború kitörése hazakényszerítette művészeink, artistáink és konzumnőink nagy részét. Ekkor mutatkoztak meg a bajok teljes egészükben. Ekkor, látszott meg, hogy vételével, hogy sorrendben először a 60 éven felüliek részesüljenek segélyben, azután a nagy családdal bíró munkanélküliek, majd a betegek , akik hosszabb ideje állás nélkül vannak. Az állásban levő kollegák a legnagyobb készséggel siettek adakozni és elismerés illeti meg a munkaközivetítőgárdát is, amely fáradhatatlannul gyűjtötte a segélyeket, íme a pontos elszámolás: az ország sokkal többet termel az ilyen foglalkozásunkból, mint amennyire szüksége van. És ez a dolgok lényege. Ezt kell ma megmagyarázni. Égig ország, ahol a textilmunkásnő heti munkájával 15 pengőt keres, egy ország, ahol a sok el nem végzett munka ellenére diplomás mérnök&Jc villamoskalauznak mennek, vagy rablóbandát alakítanak, ahol az orvos nyolc-tíz évig 60— 70 pengő havi fizetésért dolgozik a kórházban, míg a kórházigazgatónak 2—5 ezer pengőig terjedő havi jövedelme van, hol a művész csak akkor tud ideig-óráig megélni, ha már külföldön komoly sikereket aratott, egy ilyen ország fejlődésképtelen. Emlékezhetünk mindannyian a tömött kirakatokra. Diplomával, végbizonyítvánnyal zsebeinkben szédelegtünk előttük, míg végre hosszú egyetemi, akadémiai évek után, rászántuk magunkat arra, hogy Beethoven helyett Erdélyi Mihályt, művészet helyett bornirt táncdalokat reszeljünk fillérekért, amelyeknek egy részét magunk koldultuk össze, ugyanúgy, ahogyan az orvos a saját megélhetéséhez szükséges pengőket a szegény kórházi betegektől tarhálta. Ne az illő viszonyokat nézzük tehát, mert 1945-ben csakugyan bajok voltak, hanem az azelőttieket, mert akkor is bajok voltak. Ki ne emlékeznék szerződésekre, amelyekbe a zenész családapa csak saját maga mehetett, elhagyva feleségét, gyerekét és talán évekig csatangolt idegenben. Ki ne emlékeznék közismert zenész feleségekre, akik ennek következményeképen nem is kétes foglalkozásokból tengődtek, ha le tudtak annyira aljasodni. Mert melyik külföldi spekulánsnak fizetődött volna ki egyegy zenekar valamennyi családtagját kiszállítani és a legdrágább nyaralóhelyeken eltartani. Egészségtelen, tarthatatlan állapot volt ez. A békés felszín alatt békétlenség, az erkölcs árnyékában erkölcstelenség, a csillogás mögött szennyes fertő. Koldulás, részegeskedés, züllöttség. És minden bűnnek egyedüli oka a bizonytalan kiszolgáltatottság volt. Itt érkeztünk el a problémáknak ahhoz a részéhez, amelyekhez nekünk is hozzá kell szólnunk. Magyarország a világ legszerencsésebb országai közé tartozik. Itt megterem minden, amire az ország lakosságának szüksége van. Itt lehet tehát élni. Ahoz pedig, hogy érdemes legyen itt élni, mi fogjuk megteremteni az előfeltételeket. Mi, akik levontuk a következtetéseket a háború segítségével a múlt bajaiból és biztos véleménnyel, nem kerülő úton kívánunk elérni olyan körülmények közé, ahol az orvos gyógyít, a mérnök gépeket tervez, a zenész pedig koldulás helyett zenével foglalkozik a maga és az emberiség érdekében. VASVÁRI ISTVÁN Befolyt összegek I. szakosztály 1,773— Kiosztott összegek 26 személy á 40.— 20 személy á 30.— 6 személy á 20.— 1 ,040.---600.-I 20.— 1,760.— II. szakosztály .Népzenész szakoszt.. 4,409.— 2,314.5035 személy á 126 személy á 14 személy á 40.— 40.— 20.— 5,040 — 280.— 1,400.— 5,320.— 8,496.50 8,480.— Az ötös Bizottság. Boldog újesztendőt MINDEN SZAKTÁRSUNKNAK ÉS MUNKAADÓNKNAK