Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1893

A KÉT SZOMSZÉDVÁRRÓL. Az 1832. évi Aurórában egy regényes költői elbeszélés jelent meg Zalán futásának koszorús költőjétől Két szomszédvár czímen. A honfibú és szerelem epikusa, ki első hatalmas alkotásával egy csapásra meghódította az irodalmat s közönséget egyaránt, ez alka­lommal is váratlan meglepetést szerzett, mert, mint akkor, új mező­kön jelent meg. Alpár síkjára, Rom, Széplak, Tündérvölgy, Délsziget, Cserhalom és Eger vidékeinek, a déli tájnak, a borág, százados erdőség koszorúzta Völgységnek éghajlatára nem ismertek többé Ság és Urhida vadregényes térségein. A ki­szólott, nem honfoglaló pár­­duczos Árpád diadalmas költője, a megsiratott szép völgy bús szavú, bús szívű álmodozó dalosa, hanem egy középkori sötét lovagtörténet elbeszélője volt most, egy igazi vérből és húsból való, szenvedélyes lelkű lovag emberi indulatainak, vérengző intézkedésének rémlátó képzelődésü, merész énekese. Középkori lovagvárakban csendültek meg a költő bűbájos zengzetű hexameterei s a nemzeti harczok daliás alakjainak isteni végzésü, gondviseléses tettei helyett az öna­­karatú jellem katasztrófájáról, megdöbbentő voltában fönséges cse­lek­mén­y­éről szólottak. Épen nem lehet csodálkozni, ha ezek hallatára BERZSENYI a puszta fegyvercsörgéseknek egyénítést nem ismerő világában a boszúálló emberi szív vérontó munkáját látva kanni­­báli jelzővel tiszteli meg az úton érkező terméket. VÖRÖSMARTY Két szomszédvára a klasszikus eszményítéshez, gondolati világhoz szokott szemeknek csakugyan kápráztató, csodás jelenség lehetett. A próféta, Hadúr birodalmában, egyszerre úgy beszél, hogy a hős­­a lovat nyúzza, konczolja, süti és dühöngve eszi és sírva iszik s poharát a holtakra köszönti«; a vaskorlátokat áttörvén, féktelenül csapong s hősét önásta sírba temeti. Az ava-

Next