Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1896
A Nagy Wesselényi és a zilahi gymnasium.*) Irta Kincs Gyula. Isten kifogyhatatlan kegyelmének fényes bizonysága, hogy a magyar nemzetnek ezeréves állami léte utolsó századára, a régi Magyarország korhadt fundamentuma kicserélésének, új, szilárd alap lerakásának nagy munkájára annyi kiváló fiút adott vezérül. ő, báró Wesselényi Miklós, kinek emlékére most, e millennáris esztendőben, születése századik évfordulója alkalmából ünnepet szentelünk, ott voltam a vezérek, a nagyok legnagyobbjai között szövétneket tartva, melynek világánál ez a sokat hányatott nemzet megláthassa, meglelhesse a kibontakozás igazi útját. Avagy ki jelölte meg bölcsebben a nemzeti újjászületés legelső föltételét, mint ő Naplójának következő soraiban: »Nemzetem! meddig akarod még magadat azon kába álomban ringatni, hogy te alig 800 ezer, tiz millió felett, annak rovására, s mondhatni: kárára, nemzeteskedhetel? Te maroknyi nép, melyet még azonkívül különböző nyelvek, ellenkező nemzeti sajátságok, többféle vallások és soknemű érdek annyifelé darabol ? Hidd el, mostani létezésed csak gúny rajza a polgári alkotmányos szabadságnak s nemzeti önállásnak. Ha még tovább is a nemzeti jogoktól megfosztott sokaság segítsége nélkül, sőt azzal ellenséges helyzetben akarsz maradni, létezésed, úgy mint eddig is volt, sínylődés lesz, s még az sem sokáig, mert a természet hosszú ideig gúnyolt és tapodott jogait kivívja; s előbb-utóbb jaj azoknak, kik a szörnyű állítást, hogy nehány százezer több, nemesebb, mint tiz millió, kimondani és századokon át gyakorlatban tartani merték!«1) *) Felolvastatott a zilahi ev. ref. collegium által 1896. decz. 16-dikén rendezett Wesselényi-ünnepélyen. ’) Szilágyi Ferencznél: »Ifj. B. Wesselényi Miklós« 24. 1.