Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1906

I. Nézetek a pályaválasztásról. — Kincs Gyula igazgató évnyitó beszéde. — Csak a minap olvastam egyik fővárosi hírlapban, hogy egy okleveles tanár borbéllyá lett. Az az újság úgy hiszi, azért, mert nem kapott tanári állást s nem kapott protekció híjján, vagy pedig azért, mert nem fért meg az önérzetével, hogy protekciót kunye­­ráljon. Hát az végeredményében mindegy. A tényen még az se vál­toztatna, ha protekciója lett volna. Mert akkor ő kapott volna ugyan tanszéket, de egy másik okleveles tanárt szorított volna ki. A lényeg az, hogy egy okleveles tanár nem kapott okleveléhez való állást, mert nincs reá szükség s borbéllyá tétele miatt nem marad üresen egyet­len tanári szék sem, és elmehet borbélynak, vagy akármifélének még egy egész csapat diplomás ember, akár tanári, akár egyéb pályát végzett az egyetemen. Nyivánvaló­ tehát, hogy sok idő- és pénzpazarlással több fiatal ember szerzi meg a képesítést az egye­temi előtanulmányokat föltételező pályákhoz, mint amennyire az élet­nek szüksége van s ennélfogva a fölösleg, a túltermelés vagy éppen nem jut álláshoz, vagy olyanhoz jut, amelyen nyomorog és végül elzüllik, ha nem elég okos belátni, hogy eltévesztette az utat és nem fordul más irányba, hogy, mint az említett tanár, még elég jókor, addig, míg ereje ifjúi épségben van, olyan új életpályát válasz­­szon, amely tisztességes megélhetést és hasznos munkakört biztosít. És az ilyennél is okosabb, tehát szerencsésebb ember az, aki nem is azért cseréli föl gyermekfejjel és előítélettel választott pályáját, mert nem tudna megélni azon is, hanem azért, mert egy másikon jobban, az állam és társadalom érdekében szükségesebb munkát végezve élhet meg. Ilyen is van, bár nem sok. A kevés között magam is ismerek egy másik okleveles tanárt, aki már elfoglalt tanári állását hagyta el és lett kereskedővé s hiszem, ma nem cserélne egy egész !*

Next