Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1918

г Évmegnyító beszéd. Pályaválasztás. Elmondotta Kerekes Ernő, igazgató, 1918. szeptember 8-án. Kedves Tanulók! Köszönetemet nyilvánítva a kedves szülőknek és a hely­beli hatóságok képviselőinek megtisztelő megjelenésükért, amellyel mai ünnepélyünk jelentőségét és értékét emelik, atyai szeretetem teljes melegségével üdvözöllek benneteket az új iskolai év küszöbén és kérem a jó Istent, hogy adjon nek­tek kötelességeitek végzéséhez a jövőben is erőt, kitartást és nemes lelkületet. S mivel az a legfőbb törekvésem, hogy mindnyájan a lehető legnagyobb mértékben boldoguljatok, már ez első ösz­­szejövetelü­nk alkalmát felhasználom arra, hogy benneteket egy időszerű és mindnyájatokat közelről érdeklő, fontos kér­désben tájékoztassalak. 30 évre terjedő tanárkodásom alatt számtalanszor cso­­dálkoztam azon, hogy nagyon sok szülő csak az iskolai év vége felé s akkor is csak ötletszerűen döntött a pályaválasz­tás nehéz kérdésében, midőn gyermekét a négy alsóosztály elvégzése után valamelyik szakiskolába óhajtotta felvétetni a nélkül, hogy az ügyet megelőzően lelkiismeretesen tanulmá­­nyozta volna, vagy gyermeke hajlamai iránt kellőleg érdek­lődött volna. Azt is gyakran tapasztaltam, hogy sok főgimná­ziumot végzett ifjú még az érettségi vizsgálat idején sem tudja, hogy minő pályára lép s csak a legutolsó percben, a főisko­lába való beiratkozás előtt jut elhatározásra. Leggyakrabban és legfőképen az anyagi szempont az irányadó. A legtöbben csak azt latolgatják, melyik iskolának az elvégzése jár leg­kevesebb anyagi áldozattal, megindul a levelezés és búcsújárás a befolyásos protektorokhoz a remélhető kedvezmények meg­szerzése, kijárása érdekében. Sok szülő viszont szívesen ál­dozna bármit is szeretett gyermeke boldogulásáért, de, nem lévén kellőleg tájékoztatva a különféle pályák természetéről, tapasztalatlanságból adja gyermekét a neki meg nem felelő pályára. 1

Next