Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1918
A pálya megválasztásánál megnyilatkozó közöny, vagy a tájékozatlanság, esetleg könnyelmű felületesség kiszámíthatatlan, sokszor helyrehozhatatlan kárt és lelki szenvedéseket okozhat annak, akit esetleg hajlamai ellenére erőltettek valamely pályára. Merem állítani, hogy alig van fontosabb kérdés, amely alaposabb, gondosabb latolgatást igényelne, mint a pályaválasztás kérdése. Hiszen nemcsak az egyén jövője, boldogulása, hanem átvitt értelemben egy egész nemzet sorsa függ tőle. A gyermekek pályaválasztása már normális, békés időben is sok gondot okozott a lelkiismeretes szülőknek. S ez a gond még sokkal nagyobb lett a mostani, zavaros helyzetben, midőn a háború összes életviszonyainkat oly nagy mértékben átalakította és megváltoztatta. Csak kombinálgatunk, de biztosan még nem tudjuk megállapítani, hogy minő lesz a háború után a különböző életpályák értéke, minősége, népszerűsége és jövedelmezősége. A helyzet nehézségét fokozza, hogy az apák nagy része a harctéren van, az anyák pedig a megélhetés, a beszerzés nehézségeivel küzdenek s így nincs elég idejük arra, hogy gyermekeik fejlődését kellő figyelemmel kísérjék, még ha kedvez is az anyagi helyzetük, nem rendelkeznek az élet komplikált viszonyainak mérlegelésére és megbírálására annyi tájékozottsággal, mint a férfiak. Ily körülmények között reánk, tanárokra még fokozottabb mértékben hárul a feladat, hogy úgy a harctereken küzdő, érettünk szenvedő hős apákat, valamint az itthon ezer gonddal elfoglalt, jó anyákat szeretettel helyettesítsük gyermekeik gondozásában, hogy segítséget nyújtsunk a szülőknek a gyermekek nevelésében és helyes útra való irányításában. Attól a felfogástól vezéreltetve, hogy minden tanárnak nemcsak tanítania, hanem egyúttal nevelnie is kell a gondjaira bízott tanítványokat, valósággal erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy már a tanév elején tanácsokkal szolgáljak a pályaválasztás fontos kérdésében, hogy jó előre megadjam a helyes irányítást, felhíva az érdekeltek ügyeimet mindazon körülményekre, amelyeket e fontos lépés megtételekor tekintetbe kell venniük. A pályaválasztás kérdése a háború előtt túlnyomóan csak a szülők gondja volt. A viszonyok nagymérvű megváltozásával azonban ezután az állam is ki akarja venni részét az irányításból a tanítók útján. Az új idők szelleme azt parancsolja, hogy az iskolának az élettel szorosabb összeköttetésbe kell lépnie. A szülőknek és tanároknak gyakrabban kell egymással érintkezniük, észleleteiket, tapasztalataikat egymással közölniük és gyümölcsöztetniök, mert csak intenzív együttműködéssel érhetik el, hogy gyermekeik az életben könynyen boldogulhassanak. És csak lelkiismeretes, gondos elő-