Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
s a zokogása kiáltássá, ordítássá változott ... És az orgona szava csak szállt, lassan halkult, a szavai neki is elerőtlenedtek, fáradt volt, az ajtóba fogódzott, hogy össze ne essen... Már csak a falak s az áhitatos hivő arcok verték vissza a hangokat. Fehérre, sárgára vált arcával állott, nézte a templom hajóját, padokat, gothikus hajlásokat s csodálkozva állott, hogy minden halomra nem dőlt — a tornyok, oltár... Oh, a lelkét odaadta volna a megsemmisülésnek ebben a vad énekelésben, vagy egy ordításban szívesen emelkedett s ment volna be a misztériumos, soha meg nem magyarázható halál elé... És mentek előtte sűrü sorokban, imádságos könyvekkel feketekendős asszonyok, fiatalok, fehérhajuak, bánatosak s nevetők. Utolsónak ő is megindult, törődött, fáradt arcával lelkének a szörnyeivel, emlékekkel, koldusán s mikor az őszi utcára kiért, uj Istennek megmagyarázhatatlan, sejtelmes közelségét érezte. És azóta, hogy egy őszi vasárnap reggelen belevonaglott életébe egy csodálatos, szomorú orgonaszó, uj hitet s uj Istent fogadott lelkébe. — Vasárnapi zsoltáros énekelésben rajzolta meg magának mind tisztábban, mind erősebben, amíg egyszer a többet mind elküldve magától nem volt már más istene, mint akinek dicséretére ünnepi, zsoltári énekek sírnak fel az orgona mély csodálatosan vándorló szavából. Székely József: A Napkelet első száma nem maradt alul a várakozáson, melyet a Keleti Újság kommünikéi ugyancsak felcsigáztak. Finom famentes papíron, 64 oldalon, gondos, érdekes írások gyűjteményét hozta és ilyennemű írások kedvelői várva fogják várni kéthetente. Paál Árpád publicista írásai úgy érzem, a türelmesebb revüolvasót jobban ki fogják elégíteni, mint a napisajtó habzsolva olvasóit. Bárd Oszkár misztériumában, ha akarom, mélységet, ha akarom, csak fantasztikumot találok. Ezúttal a jobb részt választom. Szombathy István. „Az utolsó pogány“ Írója nagy erővel gyémánthegyű kalapáccsal tört be gyönyörű márványba, hatalmas pilléreket kivágott, oszlopokat faragott s mikor azt vártuk, hogy tető alá hozza az épületet, ellankadt kezéből a szerszámot kiejti. A verselők közül Áprilyt és Halász Gyulát említem. Csíki Endre akar és tud számolni átlagolvasója erudiciójával, értelmes és szerény tollvezetése — hiszem — sokakat tesz hajlandóvá, hogy kifejtendő esztétikai rendszerével megismerkedjenek. Isac és Radulescu Motru udvariasságai, magam is úgy érzem, többre köteleznének, mint egyszerű tudomásvételre. Érdekes jegyzetekkel szerepelnek: Ligeti, Kemény Gábor, Zágoni, Kádár, Szentimrei és különösen érdekes írással Erdélyi Victor. Külön említést érdemel a gondos szerkesztés: Paál Árpád, Ligeti Ernő, Kádár Imre és Szentimrei Jenő érdemes munkája. A Napkelet egyes számának ára 6 Leu. Városunkban Révész Béla könyvkereskedőnél kapható. Kiadó és felelős szerkesztő dr. Osvát Kálmán.■ Szerkesztőség: Tg.-Mureş (Marosvásárhely.)