Mult és Jövő, 1925 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1925-12-01 / 12. szám

Egyik ismerőse, aki meglátta, hogy viszi be lányostul a rendőr, hamar dr. Zips ügyvédhez rohant, aki kezdő kis fiskális volt Pozsonyban s munka nélkül tengette életét. — Jöjjön hamar, Herr Dakter és szabadítsa ki vele Mordche Alistált. Ami a fiskálisnak egy-kettőre sikerült is. Tanú volt tíz is, hogy reb Mordche, reb Mordche, nem lánykupec s hogy édes lánya az a leány, aki vele van. Honorárium? Doktor Zips úr jó ember volt. — Sösém somájim tettem, — mondta — hát csak tartsa meg a pénzét, reb Mordche. Aki ezek után kikérdezvén az ügyvédet és megtudván tőle, hogy bizony nincs dolga, Duna­­szerdahelyt ajánlotta, mint székhelyet. — Szerdahelyen — mondta reb Mordche — háromszáz zsidó lakik s mind seftel. S mind pörösködik egymással, doktor úr. Két ember kö­­zött egy üzletből három pör is keletkezik, ha nem még több. Hálás lesz nekem, doktor úr, ha Szer­­dahelyre jön ügyvédnek, meglátja. Doktor Zips urat nem annyira a jó kilátás, mint inkább a szép Mirjám leány vonzotta. Az ő kedvéért ment Szerdahelyre ügyvédnek és leg­­közelebbi Lágbómerkor reb Mordche be is fejez­­hette a számolást. — Ádhász v­árbá . . . férjhez adta a negyediket is, Mirjámot. Doktor Zipsné őnagysága lett belőle, — Jó az Isten, — nevetgélt vele Mordche. S az áldozatok a Bész-Hámikdosba csakugyan kivülről kerültek. S ilyen szisztéma mellett férj­­hez adhatott volna még több lányt is. Akiknek persze már Jósua vagy a Bírák könyvéből kel­­lett volna hogy neveket válasszon. Szigethy j László: S Ki vágyott én? Ki vagyok én? Hős, fáradt őszi szél, Mely hervadt fáknak álmos dalt zenél. Tört báb, melyet rángat szenvedély, Nagy, bús gyerek, ki rímekben beszél. Múltam: álom igaz élet helyett, A jövőm gyász a holt álom felett. A költészeté életem, hitem szivem — Talán öncsalás ez a nagy hitem. Néha érzem, a dal semmit sem ér, Kósza sóhaj csak, elkapja a szél, Halk dúdolás, nem hallja senki sem, Zenés játék, amit penget szivem. Ki vagyok én? Eltévedt, kósza szél, Mely a vak süket éjjelnek zenél. ILDA DEZASSE-L1NDHEIM GRÓFNŐ: HUGÓ ZUCKEFMANN — A cionizmus költője.*) L­ ecsillapodtak a kedélyek a cionista kongresszus után, elfeledték már azokat a tüntetéseket, amelyeket az utca meggondolatlan népe rendezett a kék Duna városában és a beállott nyugalom és objektív szemlélődés idején talán nem lesz érdektelen, ha megemlékszünk egy osztrák költőről, akit joggal neveznek a cionizmus egyik leglelkesebb úttörőjének. Bármilyen véleménnyel vagyunk akár zsidók, akár más vallásúak a cionista mozgalomról, akár optimisztikusan, akár pesszimisztikusan nézzük a Palesztinai telepítés kilátásait, egy bizonyos: szü­­lője egy hatalmas, tiszta idealizmusból fakadó .) A tragikus sorsú költőnek ez az érdekes is­­mertetése a Pester Lloyd egyik legutóbbi számában jelent meg. A verseket a Múlt és Jövő számára Telekes Hála fordította. Herman Lipót­: Kodály Zoltán arcképe Der Komponist Kodály 381

Next