Mult és Jövő, 1942 (32. évfolyam, 3-8. szám)
1942-03-01 / 3. szám
következetes politikai küzdelmét, nem is érdemli meg sorsa javulását. Hiszem és tartom a magyar zsidóságot olyan értelmesnek, hogy ezt a kifejezést: ״ politika“ e cikk és speciálisan a zsidó népréteg szempontjából tekinti és nem téveszti össze azzal a ״ politikával44, mellyel a zsidóságon kívül bizonyos közéleti ténykedéseket jelölnek. E cikkben és általában a zsidó közéletben ez a fogalom csak annyit akar jelenteni, hogy a múltbeli hitéleti kiindulás helyett a jelen és jövő követelményei elsősorban a szociális kiindulást kell, hogy hangsúlyozzák. Mert a magyar zsidóságnak jelenleg nem hitéleti, hanem szociális problémái azok, melyek a zsidó tömegeket, vagyoni és társadalmi különbség nélkül, legerősebben és legközelebbről érintik. Legyünk tisztában azzal, hogy mai helyzetünkben nem elégedhetünk meg adományokat gyűjtő és kiosztó szervezetekkel, hanem a zsidó népi erőket összefogó, e népi erőkben rejlő értékeket kiaknázó, céltudatos, nevelő, szervező és jövőre is kiható látókörű, közéleti vezetésre is szükségünk van. A hitélet különböző árnyalatú részekre szaggathatja a magyar zsidóságot, de a közéleti szellemnek egységes, egyformán gondolkozó, tájékozott és tisztánlátó zsidó népréteget kell teremtenie. A magyar nemzetnek igen értékes és most tétlenségre kárhoztatott zsidó szellemi és gazdasági erőtartalékaiból kell kiindulnia a népi szervezés e munkájának. Részt kell adni belőle sok értékes politikusunknak, közgazdászunknak, tudósunknak, írónknak, akik a magyar politikai, tudományos, gazdasági és irodalmi életben szerezték tapasztalataikat s így a legalkalmasabbak arra, hogy az idők szellemének megfelelően, harmonikusan építsék ki a kapcsolódásokat a zsidó népi élet lehetőségei, követelményei és a magyar állam üdve között. Hiszem, hogy Magyarország diadalmasan fog kikerülni a jelenlegi népek harcából44. Hiszem, hogy meg fog valósulni mindannyiunk álma: Nagy-Magyarország. Ezzel a megvalósulással fog bekövetkezni a mi rehabilitálásunk is. De hogy ez bekövetkezzék, azért nekünk is küzdenünk kell. Ez a küzdelem a zsidó népi becsületnek és a zsidó fiatalság jövőjének követelménye. Herzl Tivadar prófétikus megállapítása következett be rajtunk, hogy ״ a zsidó népnek minden üldözésnél nagyobb szerencsétlensége az, hogy kétezer éven át nem volt egységes politikai vezetése 44. Minden ország zsidóságára külön-külön helytálló igazság ez. Az élet maga fogja megszabni a zsidó népi megszervezés irányvonalát, lemérhető és lemérhetetlen feladatait és hamarosan el fog jönni az idő, mely meggyőz mindannyiunkat róla, hogy ez a megszervezés éppen olyan fontos feladat zsidó népi, mint magyar nemzeti szempontból. Barát Móric (Nagyvárad): Bolygó Ahasvér 34