Márkus Alaldár (szerk.): Magyar zsidó diák családi naptár 1925-1926
Jókai Mór: A héber fajról - Theodor Herzl: A cionizmusról
Jókai Mór és Eötvös Károly mindig igaz rajongással beszélte le Rózsavölgyi Márk és Reményi Edéről. Előbbi olyan népszerűségnek örvendett, hogy Petőfi Sándor egyik költeményében megörökítette. Utóbbi pedig már a múlt században, még a tengeren túl is dicsőséget szerzett a magyar zeneművészetnek. Komolyabb zenealkotások terén Joachim József, Popper Dávid Weiner István aratta ki a tárgyilagos kritika által elismert sikereket, akiknek muzsikális alkotásait az egész világ méltó elismerésben részesíti. A könnyebb fajú zeneművészet közül Konti József, Verő György, Jacobi Viktor, Szirmai Albert, Kálmán Imre, Herényi Henrik (Páris) stb. szereztek elévülhetetlen érdemeket, aminthogy nekik köszönhető az, hogy a világpiacon a magyar operettek a legkeresettebbek. Csak kevesen tudják, hogy napjainkban a legszebb magyar népdalokat túlnyomó részben szintén zsidók írják. Erdők pásztortüzeinél, szerény kunyhókban éppen úgy, mint paloták szalonjaiban Sas Náci, Ányos Laci, Kurucz János stb. nótáit énekelik. Anép ajkán született, nagyvárosból a legtávolabb tanyákig vándorló dalok ismeretlen szerzőinek, hálával adózhat a magyar nép, mert a szívébe férkőzött lágy melódiák, elfeledtetik vele búját, baját, bánatát... Mindezek ténybeli adatok, kétségtelen valóságok. Vajha sikerülne végre eloszlatniok azt a mesterségesen szított,, bántó elfogultságot,, megalázó előítéletet, amely a zsidó művészet alkotásainak értékét lebecsüli... Márkus Aladár: Jókai a héber fajról. Magyarországon a Mózes hitvallás népe, a héber faj mindenkor legbuzgóbb hive volt és maradt a magyar állameszmének, a szabadságnak. A legnagyobb megpróbáltatás korszakában a 48/49-iki szabadságharc alatt bizonyította ezt be legigazabban. Amidőn a hazának minden másajku népfajai, amelyekkel a magyar szabadságát megosztotta, amelynek fiait a jobbágyságtól felszabadította, földeiken úrrá tette — fegyverrel támadtak ellene, — ugyanakkor a héber faj vérét, vagyonát és szellemét hozta áldozatul a magyar nemzet, az alkotmányos szabadság megvédelmezésére, — az a héber faj, melyet egyedül felejtett ki a törvényhozás az alkotmány sáncaiból az a zsidó nép, mely egyedül nem kapott polgárjogot, egyenlőséget e haza milliói között. Mégis szerette a hazáját. — Huszonöt éve, hogy Jókai e sorokat irta. Az idő hogy eljár !. .. A leggonoszabb ellentmondás: a templomban a Ciánba való visszatérésért imádkozni és a templom küszöbén kilépve, Cián eszméje ellen hadakozni. A tudomány hatalmas lánggal égő és világító fáklyáját, a numerus clausus kézi fecskendőjével eloltani nem lehet. Theodor Herzl. * *