Zsidó Szemle, 1927 (22. évfolyam, 10-24. szám)

1927-05-15 / 10. szám

t Egyes szám ára 32 fillér Megjelenik minden hó I én és 15-én zerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI LAP apest, VI., Király ucca 36. fon: 284—89. Sürgönyeim; UNGCION ׳0 >s t A Cionista Ománon Szervezetek lie* és az összes szervezett eionistáklioz! A cionista végrehajtó-bizottság• részletes tájékoztató közleménye a palesztina hely­zetről és jövő politikájáról el Palesztinát elkeseredve és a diaszpórában terjesztették az okokat, amelyek őket a vissza­­vándorlásra késztették. Turisták, akik először jöttek az országba, hogy saját szemükkel győ­­ződjenek meg az ország közállapotairól, a kri­­zishangulat közepette érkezvén, ezeket a krizis­­híreket magukkal vitték és terjesztették. A destruktív kritikának ez a guerilla­­harca még megnehezítette a végre­­hajtóbizottság ama törekvését, hogy Palesztina számára pénzügyi és morá­­lis segítséget mozgósíthasson. A végrehajtóbizottság örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a mandatárius hatalom készségére rámutasson, amellyel a helyzet ! súlyosságát enyhíteni igyekezett. Különféle ajánlatait, hogy e téren együttműködhessünk, rokonszenvvel fogadta a kormány. Kötetes ségiinn lesz, hogy mint eddig, ezentúl is tárgyalásokat folytassunk a kor­­mánnyal avégből, hogy ez a zsidó nemzeti ott­­hon fejlődését közvetlen eszközökkel hathatós mértékben segítse elő, de olyan időben, ami­­{ kor a felelősség súlyosabb terhe nyugszik vál- Iáinkon, kénytelenek vagyunk visszautasítani az illuzórius politikai követeléseink mindig visszatérő formulázására ajánlott politikát, amely csak káros doktrínaként jelentkezhetik. Miként Herzl mondotta: ״Egy nép csak Ön­­maga segíthet magán s.ha erre nem képes, úgy nincs rajta segítség.“ A segélyezést megszüntetik A helyzet újabban olyan súlyos lett, bogy a végrehajtóbizottság palesztinai tagjai szüksé­­gesnek tartották» az egész végrehajtóbizottság rendkívüli ülését, hogy az vizsgálja meg a helyzetet, hogy módot találjon arra, hogy a munka Palesztinában újból némileg normális keretekbe jusson. A végrehajtóbizottság tagjai közvetlenül Weizmaim Amerikából való vissza­­térése után ülésre jöttek össze, amelyen a bizottság összes tagjai megjelentek. Két hétig folytak a tanácskozások. Weizmann és Lipszky a pénzügyi segélyforrások lehetőségéről refe­­ráltak. A palesztinai helyzet minden vonat­­hozásban megtárgyaltatok. Sprinzak, Diezen­­goff és dr. Hantke speciális jelentéseikben számoltak be erről. A bizottság arra az el­­határozásra jutott, hogy a viszonyok által szükségessé vált munkanélküli segély rendsze­­rét egv pillanatig sem szabad tovább fenn­­tartani. Ez a módszer a cionista elveket és hagyományokat egyenesen sérti. Foltot ejt ideáljainkon, lelohasztja a chaluc-szellemet, amely a cionista eszme folyományaképpen Palesztina standardja lett. Átmenetileg a kény­­szer hatása alatt igazolva volt ez a segélyezés, de további folytatása megbocsáthatatlan bűn volna. A Palesztina-végrehajtóbizottság tervezetet terjesztett elő, amely szerint a munkanélküli­­ség azonnal megszüntethető lenne. A haifai és jeruzsálemi munkanélkülieket rendszeres mun­­kabér mellett foglalkoztatni lehetne. Egyelőre Tel-Avivban továbbra is megmaradna a segé­­lyezési rendszer. A tervbe vett munkák 2055 munkást tudnának azonnal foglalkoztatni. Erre a célra a munkaügyi hivatalnak a legközelebbi hat hónap alatt felhasználandó külön összegre van szüksége. A bizottság magára vállalta a felelősséget, hogy egy 140.000 fontból álló pótbudget fog előteremtenni és pedig speciális hozzájárulások Az építőipar hirtelen fellendült, a munkások ezreinek adva munkaalkalmat. Az uj telepe­­sek egyszerűen át akarták ültetni a hazulról magukkal hozott iparokat, nem érdeklődtek a gazdasági lehetőségek és előfeltételek, a piaci helyzet, a vám és a nyersanyag árai iránt és viharosán vetették magukat az uj vállal kozá­­sok után, egyedüli biztató tényezőjük a saját üzleti szellemükben való hit, amely mindenen keresztül fogja őket segíteni. Magán- és félig magántársulatok kevés pénzzel nagy földterü­­leteket vettek, amelyeket majd az ezután ér­­kezö bevándorlóknak ajánlottak fel részlotfrze­­t-ésre. Iparművek, üzletek nyiltak meg és a szabad pályán működők is nagy számban ér­­keztek az országba. Ez olyan fejlődés volt. amelyet csak nehe­­zen lehetett eredményesen befolyásolni. A maga törvényeit, a maga kezdeményezését, a maga energiáját követte ez a fejlődés. Emellett a galuth eseményei is természetszerűleg befolyás­­sál voltak reá. És ahogyan ez a nyomás kivál­­tóttá a példa nélküli bevándorlást, azonképpen közeledett egyre a palesztinai ״hausse“ össze­­omlása. A régi hazában otthon hagyott tőke­­tartalékok a pénz elértéktelenedése folytán le­­olvadtak és egész családok egyszerre pénz­­telenül és tanácstalanul állottak Palesztinában. Enn^k természetes folyománya volt azután, hogy a palesztinai intézeteknél levő betétjeiket kivették, mire a bankok természetesen meg- | szorították a bankhitelt. A bevándorlás azutáni ! csökkent, az építkezés alábbhagyott, a telek­­értékek és a lakbérek leestek. A munkások ezrei maradtak munka nélkül. Sok család vá­­sárlóereje gyengült, igen sok kisebb és nagyobb iparüzem és kereskedés megszüntette üzemét. A beállott reakció az egész gazdasági életet veszélyeztette. A válság bekövetkeztével a végrehajtó­­bizottság minden rendelkezésére álló anyagi eszközzel a krizis orvoslására sietett. A budget­­ben változtatásokat kellett eszközölni, hogy az igy felszabadult tételek is a krizis enyhítésére szolgáljanak. Ezenkívül kísérletet tett Amerikáiban, Angijában, Németországban és más országok­­ban, hogy megfelelő kölcsönöket teremtsen elő produktiv munkák céljaira, — de éred­­ménytelenül. A munkahivatal a városi mim­­kások egy részét a mezőgazdasági idény tar­­tamára a zsidó gyarmatokon foglalkoztatta. 1927-ben ilyen módon ,5300 munkást helyez­­tünk át a gyarmatokra. Sokaknak közülük lakást, mezőgazdasági felszerelést és kisebb földterületet adtunk megmunkálás végett, Mindezek dacára azonban a munkanélkti­­liek száma mindig emelkedett és a Végrehajtó­­bizottság kénytelen volt hetenként és szemé­­lyenkint 25—50 piaszter munkanélküli segélyt engedélyezni. 1927 március 1-én az igy segé­­lyezett munkások száma 5050 volt. ami heten­­kint. 2000 font kiadást jelentett. A munkás­­ügyi hivatal, amelynek egész évi budgetje ere­­detileg 60.000 font volt. hat hónap alatt, 100.000 fonton felüli összeget adott ki munkaalkalmak teremtésére. A végrehajtóbizottság ezenkívül kénytelen volt több félhivatalosan cionista jel legti intézménynek — amelyeket a krizis szín­­tén megrendített ׳— hitelsegélyt nyújtani. ;V Palesztina Land Development Comp., az Ame­­rican Zion Commonwealth, a Sóiéi Bonéh, a_ Haifa Bey Co. és a Manor-társaság a mi gond­­jainkat növelték. Száz és száz emigráns hagyta A Yezérió Bizottság utolsó ülése óta pénzügyi intézményeinket a lehetőség végső határáig vettük igénybe. A minden eddigi mér­­tőket túlhaladó 1925. évi bevándorlás súlyos következményekkel járt. A végrehajtóbizottság mindent elkövetett a helyzet szanálására. A Keren Hajeszod által rendelkezésére bocsátott budget nem számolt gazdasági válsággal és gazdasági nyomorral, de ez a budget nem is szolgál egész terjedelmében produktív célokat. Ennek a budgetnek nagyobb része nemzeti és társadalmi intézmények fenntartására szolgál, körülbelül egy negyedrésze mezőgazdasági gyarmatositási, munkaalkalom megszervezési és ׳ iparfejlesztési célokra fordittatik. Az ál­­talános palesztinai produktiv munka területe napról napra tágul, de ez a fejlődés nagy rész­­ben ama határokon kívül folyik le, amely határok mögött van csak módjában a végre-־ hajtóbizottságnak az ellenőrzést gyakorol!.í és a vezetést kézben tartani. Az exekutiva a maga szűkre szabott költségvetésével nincs abban a helyzetben, hogy a dolgok fejlődését %an mértékben befolyásolhassa, hogy a síké­­k vagy siktertelenségek tekintetében a tele­­sSéget vállalhatná. Az 1925. évi bevándorlás .!korán, szinte erőszakkal fnrakodott bele az rszág éppen fejlődésben levő gazdasági szer­­ezetébe. Saját felelősségükre és saját anyagi szközeikkel valósággal hősies küzdelmet foly­­.attak a bevándorlók, hogy az országban meg­­élhetést teremtsenek maguknak. A krizis oka Hogy ez nem sikerült nekik, ezért igaz­­ságosan sem a cionista szervezetet, sem •uagu­­kát a bevándorlókat •nem lehet okolni, mert lehetetlen volt előre megteremteni az alapokat egy ilyen nagyarányú bevándorlás számára és ilyen rövid idő alatt lehetetlen volt az ország gazdasági felvevőképességét a bevándorlókhoz arányitva felfokozni. A súlyos gazdasági helyzet — amelynek orvoslása most a feladatunk — egész Palesz­­tinára ránehezedik, nem csupán azokat, az in­­tézményeket sújtja, amelyekért közvetlenül a cionista szervezet viseli a felelősséget. Ha a végrehajtóbizottság kizárólag a saját intézmé­­nyeinek tervszerű fejlesztésére szorítkozott volna működésében, ha az egész palesztinai lakossággal szembeni kötelezettségét nem is­­merte volna el, úgy nem lett volna nehéz fel­­adat a saját intézményeinek válságos helyze­­tén segíteni. A Keren Hajeszod 5687. évi be­­vételei az első félévben meghaladták az elő­­irányzatot. A vállalt feladatokat tehát a végre­­hajtóbizottság minden nehézség nélkül elvégez­­hette volna. De közvetlenül vagy a mieinkkel rokon intézmények folytán közvetve nekünk egész Palesztina jólétéről kell gondoskodnunk és a mostani súlyos helyzetünk annak a követ­­kezménye, hogy kizárólag rajtunk van az egész palesztinai zsidó nemzeti otthonért való fele­­lősség terhe. Megrohanták az országot Az 1925. évben 31..650 zsidó jött Palesz­­tinába. Legtöbbje Lengyelországból. A bevár!­­!óriással együtt, nőttek a várakozások. ,Amit cidig nehezen keresztülvihetőnek gondoltak, gyszerre könnyen elérhetőnek látszott. A vá­osok gazdasági életén hihetetlenül nagy opti­­izmus lett úrrá. A bevándorlók emelkedő .áma, a magukkal hozott tőkék a telekárak '•*- lakbérek lázas emelkedéséhez vezettek.

Next

/
Thumbnails
Contents