Zsidó Szemle, 1927 (22. évfolyam, 10-24. szám)

1927-05-15 / 10. szám

vagy több év alatt visszafizetendő kölcsönök alakjában. Hogy a munkák azonnal megkezdődhessenek, a bizottság Jeruzsálemben lakó tagjait táviratilag utasította, hogy a szükséges összegeket azonnal folyósítsák. A bizottság ezzel új, nehéz pénzügyi kötelezettségeket vállalt magára. A világ minden részén élő cionisták eddig bámulatos mérték- ben teljesítették kötelességeiket a Keren Haje- ן szad és Keren Kajemettel szemben. De az újszükség-budget előteremtésénél is szám t mitunk közreműködésükre. A bizottság ezért felhívja a cionista szervezet, összes fiókszervezeteit, hogy haladéktalanul hívjanak egybe egyetemes országos értekezleteket, hogy a palesztinai súlyos helyzetről tanácskozzanak és hogy a végrehajtóbizottságot a 140.000 font szükségbudget előteremtésénél támogassák. A bizottság ezt csak az első lépésnek tekinti a palesztinai helyzet szanálása terén. A megoldásra váró probléma sokkal nehezebb és komplikáltabb. Tőketartalékok nélkül, évről évre előre biztosított budget nélkül nem vagyunk képesek terveinket revideálni, módszereinken változtatni, új lehetőségeket kihasználni és újabb kríziseket megakadályozni. A zsidó nemzeti otthont rend, előrelátás és nyugodt megfontoltság nélkül nem tudjuk felépíteni, különösen nem, ha a végrehajtó testület, amely a munkáért felelős, nem rendelkezik egy bizonyos mérvű pénzügyi mozgási szabadsággal. Nemzeti kölcsönt! Az 1925. évi bécsi cionista kongresszus határozataihoz képest a Jewish Agency kibővítésének politikáját folyattuk. A végleges megalakulás a Palesztinába küldendő szakbizottság jelentése után fog megtörténni. A jelenlegi helyzet szemmel láthatólag bebizonyította, hogy eddigi rendszerünk sok szempontból hibás volt. Ezért a végrehajtóbizottság elhatározta, hogy a Vezérlőbizottság utolsó ülésén megvitatott javaslatot, mely szerint egy lehetőleg megfelelő nagy kölcsönt teremtsünk elő, amely a palesztinai munka folytatását biztosítja, magáévá teszi és megteszi a szükséges lépéseket egy ilyen pénzügyi politika feltételeinek a megteremtésére. Evégből egy külön budget-bizottságot küld Palesztinába, amely megfelelő felhatalmazással és rendelkezéssel ellátva, alaposan vizsgálat alá veszi a helyszínen intézményeinket, hogy amennyire lehet, megtakarításokat biztosítson, hogy a különféle intézményeket egymás mellé rendelje, javaslatokat dolgozzon ki a jövő munka irányára vonatkozólag. Meg vagyunk róla győződve, hogy teljesen új, alapvető tervek és módszerek előtt állunk. De tisztában kell lennünk az eddig végzett munkánk óriási értékével és erejével. Az elmúlt tíz évben az idealizmus, a fegyelem, a kitartás és a fejlődési képesség legfényesebb tanújelét adta a cionista zsidóság. Ezek az eredmények szárnyakat adtak propagandánk- Pák, reményt és bizalmat öntöttek népünk ezreinek szívébe. A lezárt periódus az áttörés korszaka volt, amely alatt tapasztalatokat csak áldozatok és veszteségek árán szerezhettünk. Rajongók mozgalma volt az utolsó tíz év Palesztinában. Enthuziaszták, akik minden áldozatra készek, akik mindent mertek és mindent megkíséreltek. Nem ismertek határt a nemzeti törekvésekben, túllépték a lehetőségek határait, készületlenül vágtak bele vállalkozásokba, mert azt hitték, hogy az ő merészségüket a galut-segítség ugyanolyan arányban fogja követni. Elkerülhetetlen volt a krízis. Bekövetkezett az akarás és a valóság közötti ellentétből. Most világosan áll előttünk a feladat: mindent, amit teremtettünk, most a valóságos értéke szerint kell értékelnünk. Tapasztalataink konszolidálását kell megkezdenünk. Össze kell hordanunk összes aktíváinkat, hogy mielőtt tovább megyünk, tudjuk, hogy melyek azok a kísérletek, amelyek a próbát kiállották. Cionisták! A Zsidó Nemzeti Otthon alapjai le vannak fektetve, ezeken kell tovább építenünk. Ezek az újjáébredő zsidó nép szellemének és idealizmusának a kézzfelfogható eredményei. Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a megvalósítás útján tovább haladjunk. Az az elhatározás, hogy készek vagyunk együttműködni olyan csoportokkal, amelyek eddig nem vállalták a munka terheit és ideáljainkat nem osztották, ez nem a gyengeség vagy fáradtság jele. Ellenkezőleg! Ez a jele annak a hitünknek, hogy a cionista elveknek megvan a hatóerejük, jele a nem-zeti jövőnkhöz való hitnek és bizodalomnak. Nem kell félnünk semmiféle külső ellenségtől, csak egy ellenségünk van, és ez önmagunkban lakik. A cionizmus fiatalságának elvesztét látjuk abban, hogy fél a régi megmerevedett szokásoktól eltérő új formáktól. Nincs nagyobb veszejdelem munkánk számára, mint a merevség. Tekintetünk legyen tiszta, elhatározóképességünk töretlen, alkalmazkodó képességünk korlátlan. Hiszünk a végleges sikerben és ebben a hitben haladunk előre! A Cionista Szervezet Vezérlőbizottsága: Ch. Weizmann. N. Sokolow.M. D. Eder. Louis Lipsky. F. Rosenbluth.H. Diezengoff. F. H. Kisch. H. Pick. J. Sprinzak. Olaszország Palesztinára aspirál? Róma, május 4. Az egész olasz sajtó terjedelmesen foglalkozik lord R C the 1meres-nek a ״ Daily Mail“-ban megjelent cikkével. Eszerint Anglia az olasz-jugoszláv konfliktus elintézése végett lemondana a Palesztina és Mezopotámia fölötti mandátumról és ezt Olaszország venné át. Az olasz sajtó, de főleg a ״ Messagero“ rendkívül fontosságot tulajdonít a cikknek. A ״ Messagero“ vezércikkben foglalkozik a kérdéssel, amelyben azt hangoztatja, hogy különösen a világ katolikusai körében kellene nagy megelégedést, ha Palesztina mandátuma Itáliára ruháztatnék. A zsidók is meg lehetnének nyugodva, hogy Olaszország a palesztinai zsidó nemzeti centrum biztosított jogait nem veszélyeztetné. Itália hajlandó volna fölösleges emberanyagával Mezopotámiát újra virágzóvá tenni, de a mandátumot csak úgy vállalhatná, ha Amerika és Anglia a gyarmatosításhoz szükséges tőkét is rendelkezésére bocsátana. * Amint első pillanatra is megállapítható, a lord Rothermeres cikke egy felelőtlen egyéni akció, amelyet kétségtelenül Olaszország próbált kísérletkép elhelyezni az angol újságban. Mint jólértesült helyről közlik velünk, Angliának esze ágában sires lemondani sem Mezopotámia, sem Palesztina mandátumáról. Kétségtelen, hogy Itália örömmel fogadná a mandátumokat. De Anglia is teljesen jól érzi magát azok lm-tokában. Anglia a zsidó nemzeti otthon érdekében már annyira angazsálta magát, hogy semmi körülmények között nem mondana le Palesztináról. No meg politikai üzlet szempontjából ítélve meg a kérdést: miféle ellenértéket adna Olaszország a mandátumért? Az egész egy olasz-klerikális jámbor óhaj, amelynek még a komolyságát is lerontja az az olasz álláspont, hogy a mandátumot csak úgy venné át Angliától, ha ez pénzt is adug el hozzá. Ilyen rossz üzletembereknek éppen mi cionisták nem ismerjük az angolokat, ezelőtt ez az ország és mi ma. Az ország további fejlődése is a mi büszkeségünk lesz. Lord Balfour csodás kezdeményezése módot ad a zsidóknak, hogy őseik hazájába visszatérjenek ott szabadon fejlődhessenek, olyan védelem alatt, amelyben a világ sok részében ne részesülhetnek. Egész tengeri stratégiánk azon alapszik hogy flottánknak szabad útja legyen innen Földközi tengeren és a Szuez-csatornán át keleti tengerekre, hogy így módjában légy egy olyan nehéz problémánál, mint a mostkinai mozgalmaknál felléphetni. Ennek a nai tengeri útnak a biztosítására több pontra például Gibraltar és Malta, épp ily hatható bázis Singapore, de mindezek között a legvitálisabb út a Szuez-csatorna szűk útja a ké legnagyobb világtenger között, amelynek biztonságát csak akkor érezhetjük, ha Nagybritannia a kanális mindkét oldalán elég erős és ha a szomszédos országok velünk baráti viszonyban élnek. Ebből a szempontból Egyiptom és Palesztina fölötte fontos tényezők reánk nézve és flottánkra, amelyen birodalmunk biztonsága nyugszik. * * Itt említjük meg, hogy a volt munkáspárti miniszterelnök, Ramsay Macd Onad, az I. A. képviselője előtt odanyilatkozott, hogy a vezetése alatt álló munkáspárt, ha újból hatalomra jut, a Balfour-nyilatkozat értelmében a legteljesebben ki fogja építeni a palesztinai zsidó nemzeti otthont. ״ Nem jövendölök, de a szimptomák arra mutatnak, mondotta, hogy Angliában nemsokára újból mi jövünk kormányra." ZSIDÓ SZEMLE 1927. május 15. Anglia nagy súlyt helyez Palesztinára Amery gyarmatügyi miniszter beszéde London, május 2. (ITA.) Amery L. S. gyarmatügyi miniszter Birminghamban választói előtt beszámolóbeszédet mondott, amellyel az egész angol sajtó foglalkozik. Beszéde elején a zsidó származású nagy angol államférült Disraeli emlékének hódolt, majd ezeket mondotta: — Disraeli, a nagy államférfiú, a közeli Kelet fejlődését nagy figyelemmel kisérte, nagy érdeklődést tanúsított civilizációnk és kultúránk szülőföldje iránt. Szinte a jövőbe látó tekintettel ismerte fel a tényt, hogy azok a területek, amelyek India és a brit tengeri hatalom centruma, a Földközi tenger között fekszenek, a jövőben a kereskedelmünk és védelmünk szempontjából elsőrangú fontossággal bírnak majd. Ami Palesztinát illeti, minden angol férfin büszke lehet arra, hogy mi volt tíz évvel Zarándokúton Somronban Irta: Arthur Koestler*) Palesztinában nagy divat■ a ״ tijul־■. Van I egy heti szabad időd, hátadra veted tarisznyádat, s belépakkolsz két zoknit és egy zsebkendőt és ] valamilyen irányban nekivágsz a ״ kvis“־ nek. [ Pénzt magaddal vinned szentségtörés (hol maradna akkor a romantika?) Ez a titus. Ha Európában egy negyvenéves, meglett zsidó családapa arra használná fel egyheti szabadságát, hogy egy fillér nélkül a zsebében és 40 fok (Celsius) hőségben elmenne az országútra kóborolni, csak egyet mondhatnánk rá: „bolond“. Szociológusok talán megmagyarázatnák ezt a palesztinai járványt, az újdonsült zsidó honpolgárokat nagy gyerekekkel hasonlítván össze, kiket ellenállhatatlan erő ha hogy a vágyva vágyott és végre megkapott játékszert minden legapróbb részestében- kutassák és kiélvezzék ... ... Hol vagy már Haifa, bizarr Carme város; kontúrjaid reszketve párolognak el a izzó láthatár vibrálásában; aztán már csak fövény marad és lábnyomok mögötted a száraz, perzselő homokban. Délnek bandukoltam, jobbkézről a lomha-kék napégette tenger csillámlása kisért, balról Somron dombjainak halvány hullámvonala. Már három órája vándoroltam, nemsokára Athlitban leszek. — Fij szigora havadzsa? — (Van egy cigarettád, ó uram?) Lompos, rongyokba burkolt beduin áll előttem, mintha a földből nőtt volna ki, vagy inkább a boldogult May Károly bájos rémtörténeteiből. Előírásszerűen válaszolok neki: ״ Ma fis, jalla rudi!“ ״ Nincsen, erigy a pokolba.“ A beduin szomorú képet vág, látja, hogy tapasztalt palesztinaival van dolga, nem pedig׳ zöld turistával, aki az ilyen találkozásoknál, megilletődve a helyzet romantikus voltán, rögtön féltucat cigarettával látja el a beduint (mire elkezd szemtelenkedni, pénzt kér és addig kiabál, míg a megrémült turista, aki csak anynyit ért az egészből, hogy a romantikus beduin haragszik rá, engesztelésül ad neki egy fél fontot). Szóval, a beduin csalódott képet vág és illedelmesen és héberül köszön: salom adó-ó-ó-n! Erre aztán kap mégis egy Lublinercigarettát és boldogan visszafekszik megint a homokba aludni, — ez a foglalkozása. Athlit. Egy várrom, egy sóbánya és néhány kolonista. A várat állítólag a kereszteshadak építették, komor, viharvert és fenyegető; a sóbánya egyike az ország legnagyobb zsidó vállalatainak, azonkívül pedig éppen olyan, mint sóbányák általában lenni szoktak; a kolonistákat harminc év előtt telepítette le a ״ bárót, végigszenvedték a háborút és egyéb nyomorúságokat és gabonát termelnek. Most jól megy a soruk, jómódban élnek, ebédre invitálnak mit sem sejtő vándorokat, etetik az embert, míg lefordul a székről és aztán megvan . A kitűnő, magyarországi származású palesztinai újságíró a napokban átutazóban üe Budapesten és örömmel fogadtuk tőle e hangulatos írást. . .