Zsidó Szemle, 1928 (23. évfolyam, 1-23. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Király ucca 36. Telefon: 284—89. sürgönyeim: MNGCION Egyes szám ára 32 fillér Előfizetési díj : Egy évre 8 pengő, félévre 4 pengő, negyedévre 2 pengő Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. POLITIKAI LAP Dr. Chates főrabbi székfoglaló beszéde a bécsi hitközség templomában Az elhunyt bécsi főrabbi kivételes nagy egyéniségének legméltóbb tükre az a beszéd, amelyet állása elfoglalása alkalmával tartott a Seiten,stetten-templomban, s amelyet az alábbiakban emléke megörökítésére egész, terjedelmében közlünk. Testvéreim! Mélységes elégtétel dagasztja keblemet ezen, az életemre döntő jelentőségű napon, amikor elfoglalom a zsidóság egyik legmagasztosabb szószékét. Súlyos a felelősség amely rajtam nyugszik, de nagy a hatalom is, amely kezeimbe adatott. Nem az a hatalom ez, amelyet más népek és más felekezetek hivő tulajdonítanak az ő lelkészeiknek. Előttetek neiji egy tömjénfüst ködébe bürkölt pap áll, az én személyiségemnek a képe tisztán és kifejezetten emelkedjen a ti szemeitek előtt, egy szabad ember akar hozzátok, szabad emberekhez szomni, szabad emberekkel akarok együttműködni, szabadságra akarlak benneteket nevelni, ott és akkor, amikor és ahol az szükségesnek mutatkozik. Nekem nem áll módomban a bűnök alól feloldást adni és a lelkeket lekötni, a paradicsom gyönyöreit nem ígérhetem nektek, a pokol kínjaival nem fenyegethetlek benneteket. Én ne legyek a ti szemeitekben az istenség képviselője, viszont nem áll módomban titeket az istenség előtt képviselni. Talán meg fogom tudni mutatni nektek az utat, amely az istenséghez elvezet, ahhoz az istenséghez, amely a ti bensőtökben, a ti telketek- Iten és a ti lelkiismeretetekben él. Én nem fogom nektek mondani, hogy itt az igazság, higgyetee benne, hajtsátok fejeteket alázattal annak igájába. A ti tévelygő testvéretek vagyok én, hibátlan bennem csak az igazság, az igazságra való forró, szenvedélyes és megtéveszthetetlen törekvés. Talán meg tudom nektek mutatni az utat, amely az igazsághoz elvezet, de ezt az utat helyettetek megtenni nem áll módomban. Mindenkinek a saját erejéből kell az útjába meredő akadályokat leküzdeni. És mégis, kedveseim, nagy az a hatalom, amely kezeimben van. Megtaníthatlak benneteket újból az ősi szent zsidó büszkeségre és a csodákat teremtő zsidó erőre. Újból érezzetek büszkeséget afölött, hogy ahhoz a néphez tartoztok, amely a történelem szövőszékén dolgozók között a legfiatalabb, a legfrisebb. Nem az a mi büszkeségünk és erőnk, hogy az emberiség föszabadításán dolgozó erők között mi vagyunk a legrégebbek, hanem az, hogy mi, a mi öregségünk dacára, annak dacára, hogy miként az egyptomi piramisok mi is négy ezredévet hordunk vállainkon, mi virágzunk és olyan teremtő vágy él bennünk, olyan biztosak vagyunk jelenünkben és annyira reményteljesek a jövőnket illetőleg, mint azon a napon, amelyen a szürke ősidőben a történelem világosságába léptünk. Vannak más népek, amelyek éppúgy visszatekinthetnek évezredekre, mint mi, amelyek gazdagok megbecsülhetetlen kultúrértékekben, de mégis azok a megszámlálhatatlan milliók, akik a mondákkal körülövezett Ganges partjain élnek, elfonnyadtak, mummiákká száradtak, szánalmas módon élnek az egykor oly dúsan terített asztaluk morzsáiból és évszázadok óta nincsen új mondanivalójuk többé a világ számára. Mi azonban élünk! Döntő és elhatározó, a mi hatásunk ma, miként azon a napon, amelyen Ádám fiainak a biblia isteni ajándékát hoztuk. A mi életünk hosszú, hosszú évszázadai alatt nem volt egyetlen nép, vagy egyetlen nemzedék sem, amely velünk érintkezésbe lépve, ne erősödött volna meg, nem gazdagodott volna a mi szellemünk és a mi lelkünk kincsein. Miként egykoron a mi összehasonlíthatatlan prófétáink arra tanították az emberiséget, hogy a jövőre gondoljanak, hogy a késői nemzedékek javára dolgozzanak, hogy a jelen szűk keretei közül, a mieissze távolban fekvő időket karolják át, hogy a jövendő emberiségnek jobb világot készítsenek elő, s azonképpen a legújabban elmúlt időben törzsünk férfiai ij életre keltették a, léleknélküli tömegeket, a szétszórt csontokat, mint Ezekiél próféta temetői látomásában lélekkel ajándékozták meg, őket erejük és értékük tudatára serkentették, nekik megadták az erőt, hogy az elkorhadt közösséget kiemeljék ׳ sarkaiból és az ősrégi zsidó szociális igazságnak az ideálját közelebb vigyék a meg valósuláshoz. Bárhol folyik a harc a középkori ■ bilincsek alóli felszabadulásért, szégyenteljes lán- Izok szétszakításáért, a szellemi elnyomatás alóli ן megváltásért, mindenütt ott állanak Izráel fiai mai is, mint évezredekkel ezelőtt, harcolva és vezetve és vérezve a legelső sorokban. Legyetek újból büszkék arra, hogy a ti tör- i zsetyk az örökös értékek alkotói között a legerősebb. Mi, a gyöngök, mi, a megvetettek, s mi, az elnyomottak, mi, az üldözöttek j egyengettük a legerősebb államok és népek számára sorsuknak az útját. A zsidó imperializmus, az egyetlen, amely nem az emberiség átkára, h hanem annak áldására működött, az egyetlen, amely nem elnyom, hanem felemel, amely nem szolgaságot, hanem szabadságot ad, amely nem sebesít, hanem gyógyít, a zsidó imperializmus, amely legmagasztosabb kifejezését a biblia eme szavaiban találja: ״ Ki molo hvorec rlevesz adonaj, kamajim lajom meehaszná“. Jönni fog, mert jönnie kell, az idő, amikor a mi világszemléletünk az egész világot be fogja tölteni: a mi imperializmusunk az egyetlen, amely büntetlenül vethet évezredeket korlátok közé, egyetlen, amelynek sem elgyengüléstől, sem leveretéstől nem kell tartania, amely legyőzhetetlenül lassan, de mindig előrehaladva igyekszik célja felé. Amit az ókornak egy mély gondolkodója és államférfia az örök városban mondott, amikor a világot átfogó római birodalom éppen arra készült, hogy a gyűlölt és megvetett zsidó népnek a kegyelemdöfést megadja, amit mély értelemmel Szeneka rólunk a következő szavakkal mondott: ״ A legyőzöttek igájuk alá kényszerítik a győzőket‘‘, ez minden időkre és minden népre áll. Amikor több mint 2500 évvel ezelőtt testben és lélekben megtörve az ellenségtől szétdúlt hazánkat elhagytuk és a száműzetésbe kényszerültünk, akkor néhány évtized elegendő volt arra, hogy a látszólag örökre megsemmisített Izrael — hihetetlen csodálatra — annyi erővel rendelkezett, hogy a hatalmas perzsa birodalom szellemi fejlődésére elhatározóan gyakorolja befolyását. Aki érti azokat a fejezeteket, amelyeket egy névtelen próféta a babilóniai fogságban a maga lelkéből alkotott, aki össze tudja hasonlítani ezeket a Susa romjaiból legújabban napfényre került emlékoszlopokkal, az tudja, hogy mily közel állott a zsidóság ahhoz, hogy a Cirus által teremtett birodalom szellemi arcára a mi képünket nyomja rá. Egy próféta, akinek szavait Jezsaiás könyvének 19. fejezetének a végén olvassuk, már akkor azt a feladatot tűzte ki népének, hogy a föld ellenséges hatalmai között ő legyen a közvetítő, hogy a maga szellemével feneketlen mélységű szakadékokat hidaljon át. Amikor két évszázaddal később a nagy macedóniai hódító által a Földközi tenger partján épített kikötővárosba jöttünk és legelőször léptünk érintkezésbe a hellén géniusz eredményeivel, akkor megint néhány évtized elegendő volt arra, hogy mi ebben a nagyjelentőségű közösségben szellemünkkel uralkodjunk. Kialakult az az alexandriai filozófia, amely döntően befolyásolta a kereszténység keletkezését és amely a mai napig is a katolikus egyház gondolkodásában és hitében a maga mély nyomait mutatja. Legyetek újra büszkék arra, hogy ahhoz a néphez tartoztak, amely a világnak az optimizmus királyi adományát hozta. Igaz, vannak más népek, amelyek életvidámabbak , mint mi, de egyetlen nép sincs, amely lelke mélyében annyira pozitív életet folytatna. Nemi az az optimista, aki a római költő tanácsát követve learatja minden percnek a gyümölcsét, nem törődve a következő órák bajaival. Optimista az a nép, amely a legsúlyosabb szenvedések és a legnagyobb elnyomatás idejében sem adja fel a megváltás reményét, amely dolgozik a maga megváltásán, amely a legvéresebbüldözések közepette is állandóan így szól magához és a világhoz: Tartson még bármily sokáig, mi kitartunk, mert a megváltás el fog jönni, el kell jönnie. A messiási hit, a legmagasztosabb és a legáldásosabb optimizmus az emberiség legdrágább kincsei közé tartozik. És ha éppen most minden idők legtragikusabb korában, amikor mindegyikünk a gyász és nyomor egész világát hordja magán, ha az állati gyűlölet orgiái közepette a világ remélni meri egy az egymással kultuzmun- I kában versenyző népek békés szövet «'■■/ének. .. megteremtését, úgy ez » vértengerből soha nem remélt szépségben fölsarjadó csodás virág, ez a remény végeredményben a zsidó idealizmusra való nevelés munkájának köszönhető, annak az idealizmusnak, amely már harminc évszázaddal ezelőtt, amikor a háború még a mindennapi kenyere volt a népeknek, népünk egyik legnagyobb fiát olyan prófétájáért lelkesítette, amely szerint a hadieszközök termékenyítőmunka szerszámaivá változnak majd át, amikor egyetlen nép sem fog fegyvert emelni a másik ellen, amikor az építés és nem a rombolás, az együttműködés és nem a gyűlölet fogja uralni az emberek érzelmeit és akaratát. (Jezsaiás II.) Legyetek újból büszkék arra, hogy ahhoz a néphez tartoztok, amely a legnagyobb mértékben alkotó. Valóban nem akarjuk elvitatni a többi népek nagyságát. De az, amit mi adtunk a világnak, az elhatározó és döntő jelentőségű volt. Mi tanítottuk meg őket arra, hogy az istenség útján járjanak, hogy bennünk keressék és találjákmeg az istenséget. Előttünk és nélkülünk egyetlen nép sem volt erre képes. Ha ezt még bizonyítani kellene, úgy a bizonyíték abban a tényben található, hogy szellemileg oly magasan álló népek, mint amelyek a föld legtávolabbi keletén élnek, a mai napig sem juthattak el ehhez az eszme,kiesz, mert fejlődésük döntő fázisában a zsidóság segítségét és vezetését nélkülözniük kellett. Újból érezzétek, újtól tudjátok meg, hogy a ti népetek a kiválasztott nép, hogy az át-to bochártom, amely sokak szemében üres liturgiai frázis lett, újból a ti életetek tartalmává váljon. Ebben az órában, amelyben az emberiség inkább mint valaha áhítozza a megváltást, újból ragyogjon fel a jelen sötétjében Izrael örök világossága. Ha még ma is, amikor majd kétezer év óta a világ egy nagy része külsőleg a mi istenünket hiszi, a pogányság olyan előkelő, azt lehetne mondani uralkodó helyet foglal el a népek hitében, úgy ez annak a ténynek tulajdonítandó, hogy mi, amióta lelkünk száműzetésben él, amióta ezerféle csoportokra töredeztünk széjjel és ezek mindegyike kétségbeejtő harcot kénytelen folytatni egy gyűlölettel eltelt többséggel, mi nem vagyunk képesek többé eszméink elterjedéséért zavartalanul és teljes szabadsággal küzdeni. Azt szokták mondani: ״ Ti adtátok a világnak a bibliát, most már elmehettek. Nem ti, hanem a keresztények fordították le a szentírást a világ minden nyelvére és ők tették azt hozzáférhetővé