Zsidó Szemle, 1928 (23. évfolyam, 1-23. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Egyes szám ára 32 fillér Előfizetési díj : Egy évre 8 pengő, félévre 4 pengő, negyedévre 2 pengő Megjelenik minden hó l-én és 15-én. POLITIKAI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Király ucca 36. Telefon: 284—89. sürgönyeim: UNGCION Dr. Chafes főrabbi székfoglaló beszéde a bécsi hitközség templomában befolyásolta a kereszténység keletkezését és amely a mai napig is a katolikus egyház gondolkodásé­­ban és hitében a maga mély nyomait mutatja. Legyetek újra büszkék arra, hogy ahhoz a néphez tartoztok, amely a világnak az optimiz­­mus királyi adományát hozta, Igaz, vannak más népek, amelyek életvidámabbak , mint mi, de egyetlen nép sincs, amely lelke mélyében annyira pozitív életet folytatna. Nemi az az. optimista, aki a római költő tanácsát követve learatja min­­den percnek a gyümölcsét-, nem törődve a követ­­kező órák bajaival. Optimista az a nép, amely a legsúlyosabb szenvedések és a legnagyobb el­­nyomatás idejében sem adja fel a megváltás re­­ményét, amely dolgozik a maga megváltásán, amely a legvéresebb 'üldözések közepette is állan­­dóan igy szól magához és a világhoz: Tartson még bármily sokáig, mi kitartunk, mert a meg­­váltás el fog jönni, el kell jönnie. A messiási hit, a legmagasztosabb és a leg­­áldásosabb optimizmus az emberiség legdrágább kincsei közé tartozik. És ha éppen most minden idők legtragikusabb korában, amikor mindegyt­­künk a gyász és nyomor egész világát hordja magán, ha az állati gyűlölet orgiái közepette a világ remélni meri egy az egymással kultiirmun- I kában versenyző népek békés szövet «'■■/ének. :י megteremtését, úgy ez » vértengerből soha nem remélt szépségben fölsarjadó csodás virág, ez a remény végeredményben a zsidó ideálizmusra való nevelés munkájának köszönhető, annak az idealizmusnak, amely már harminc évszázaddal ezelőtt, amikor a háború még a mindennapi ke­­nyere volt a népeknek, népünk egyik legnagyobb fiát olyan prófétájáéra lelkesítette, amely szerint a hadieszközök termékenyítő 'munka szerszámaivá változnak majd át, amikor egyetlen nép sem fog fegyvert emelni a másik ellen, amikor az építés és nem a rombolás, az együttműködés és nem a gyűlölet fogja uralni az emberek érzelmeit és akaratát. (Jezsajás II.) Legyetek újból büszkék arra, hogy ahhoz a néphez tartoztok, amely a legnagyobb mértékben alkotó. Valóban nem akarjuk elvitatni a többi népek nagyságát. De az, amit mi adtunk a világ­­nak, az elhatározó és döntő jelentőségű volt. Mi tanítottuk meg őket arra, hogy az Istenség utján járjanak, hogy bennünk keressék és találják 'meg az istenséget. Előttünk és nélkülünk egyetlen nép sem volt erre képes. Ha ezt még bizonyítani kellene, úgy a bizonyíték abban a tényben talál­­ható, hogy szellemileg oly magasan álló népek, mint amelyek a föld legtávolabbi keletén élnek, a mai napig sem juthattak el ehhez az eszme,bieiz. mert fejlődésük döntő fázisában a zsidóság segít­­ségét és vezetését nélkülözniük kellett. Újból érezzétek, újtól tudjátok meg, hogy a ti népetek a kiválasztott nép, hogy az át-to bochártonu, amely sokak szemében üres liturgiái frázis lett, újból a ti életetek tartalmává váljon. Ebben az órában, amelyben az emberiség inkább mint valaha áhitozza a megváltást, újból ra­­gyogjon fel a jelen sötétjében Izrael örök vilá­­gossága. Ha még ma is, amikor majd kétezer év óta a világ egy nagy része külsőleg a mi istenün­­két hiszi, a pogányság olyan előkelő, azt lehetne mondani uralkodó helyet foglal el a népek hitében, úgy ez annak a ténynek tulajdonítandó, hogy mi, amióta lelkünk száműzetésben él, amióta ezerféle csoportokra töredeztünk széjjel és ezek mindegyike kétségbeejtő harcot kénytelen folytatni egy gyűlölettel eltelt többséggel, mi nem vagyunk képesek többé eszméink elterjedéséért zavartala­­nul és teljes szabadsággal küzdeni. Azt szokták mondani: ״Ti adtátok a világnak a bibliát, most már elmehettek. Nem ti, hanem a keresztények fordították le a szentirást a világ minden nyelvére és ők tették azt hozzáférhetővé szellemünk és a mi lelkünk kincsein. Miként egy­­koron a mi összehasonlíthatatlan prófétáink arra tanították az emberiséget, hogy a jövőre gondol­­' janak, hogy a késői nemzedékek javára dolgozza­­r.ak, hogy a jelen szűk keretei közül, a mieissze távolban fekvő időket karolják át, hogy a jö­­vendő emberiségnek jobb világot készítsenek elő, I azonképpen a legújabban elmúlt időben törzsünk i férfiai uj életre keltették a, Üéleknélküli tömegeket, a szétszórt csontokat, mint Ezekiél próféta teme­­tői látomásában lélekkel ajándékozták meg, őket erejük és értékük tudatára serkentették, nekik megadták az, erőt, hogy az elkorhadt közösséget kiemeljék ׳sarkaiból és az ősrégi zsidó szociális igazságnak az ideálját közelebb vigyék a, meg- i valósuláshoz. Bárhol folyik a. harc a középkori ■ bilincsek alóli felszabadulásért, szégyenteljes Ián- I cok szétszakításáért, a szellemi elnyomatás alóli ן megváltásért, mindenütt ott állanak Izráiel fiai ma i is, mint évezredekkel ezelőtt, harcolva és vezetve i és vérezve a legelső sorokban. Legyetek újból büszkék arra, hogy a ti tör- I zsetyk az örökös értékek alkotói között a legerő- i sebb. Mi, a g y ö n g 6 k. mi, a megvetettek, I mi, az elnyomották, mi, az üldözöttek j egyengettük a legerősebb államok és népek szá­­׳ mára sorsuknak az útját. A zsidó י imperializmus, az egyetlen, amely nem az emberiség átkára, 11a­­nem annak áldására működött, az egyetlen, amely nem elnyom, hanem felemel, amely nem szolga­­súgót, hanem szabadságot ad, amely nem sebesit, hanem gyógyít, a zsidó imperializmus, amely leg­­magasztosabb kifejezését a biblia eme szavaiban találja: ״Ki molo hoorec rleoesz adonaj, kamajim lajom meehasznú“. Jönni fog, mert jönnie kell, az idő, amikor a mi világszemléletünk az egész világot be fogja tölteni: a mi imperializmusunk az egyetlen, amely büntetlenül vethet évezredeket korlátok közé, egyetlen, amelynek sem elgyen­­güléstől, sem leveretéstől nem kell tartania, amely legyőzhetetlienül lassan, de mindig előrehaladva igyekszik célja felé. Amit az ókornak egy mély gondolkodója és államférfia az örök városban mondott, amikor a világot átfogó római birodalom éppen arra készült, hogy a gyűlölt és megvetett zsidó népnek a kegyelemdöfést megadja, amit mély értelemmel Szeneka rólunk a következő szavakkal mondott: ״A legyőzőitek igájuk alá kényszerítik a győzőket‘‘, ez minden időkre és minden népre áll. Amikor több mint 2500 évvel ezelőtt testben és lélekben megtörve az ellenség­­tői szétdúlt hazánkat elhagytuk és a száműzetésbe kényszerültünk, akkor néhány évtized elegendő volt arra, hogy a látszólag örökre megsemmisített Izrael — hihetetlen csodálatra — annyi erővel rendelkezett, hogy a hatalmas perzsa birodalom szellemi fejlődésére elhatározóan gyakorolja be­­folyását. Aki érti azokat a fejezeteket, amelyeket egy névtelen próféta a babilóniai fogságban a maga leikéből alkotott, aki össze tudja hasonli­­־ tani ezeket a Susa romjaiból legújabban nap­­fényre került emlékoszlopokkal, az tudja, hogy mily közel állott a zsidóság ahhoz, hogy a Cirus által teremtett birodalom szellemi arcára a mi ké­­piinket• nyomja rá. Egy próféta, akinek szavait Jezsajás könyvé­­nek 19. fejezetének a végén olvassuk, már akkor azt a feladatot tüzt-e ki népének, hogy a föld ellenséges hatalmai között ő legyen a közvetítő, hogy a maga szellemével feneketlen mélységű sza­­kadékokat hidaljon át. Amikor két évszázaddal később a nagy macedóniai hóditó által a Földközi tenger partján épített kikötő városba jöttünk és legelőször léptünk érintkezésbe a hellén géniusz eredményeivel, akkor megint néhány évtized ele­­gendő volt arra, hogy mi ebben a nagyjelentő­­ségü közösségben szeÜtemünkkel uralkodjunk. Ki­­alakult az az alexandriai filozófia, amely döntően Az elhunyt bécsi főrabbi kivéte­­les nagy egyéniségének leganéltóbb tükre az a beszéd, amelyet állása elfoglalása alkalmával tartott a Seiten,stetten-templomban, s ame­­, lytit az alábbiakban emléke megörö­­: kitésére egész, terjedelmében köz­­lünk. Testvéreim! Mélységes elégtétel dagasztja keblemet ezen, az életemre döntő jelentőségű napon, amikor el­­foglalom a zsidóság egyik légmagasztosabb szó­­székét. Súlyos a felelősség amely rajtam nyugszik, de nagy a hatalom is, amely kezeimbe adatott. Nem az a hatalom ez, amelyet más. népek és más felekezetek hivő! tulajdonítanak az ő lelkészeik­­nek. Előttetek neiji egy tömjénfüst ködébe búr­­költ pap áll. az én személyiségemnek a képe tisz­­tán és kifejezetten emelkedjen a ti szemeitek előtt, egy szabad ember akar hozzátok, s z a­­had emlrerekhez szóinni, szabad emberekkel akarok együttműködni, szabadságra akarlak ben­­neteket nevelni, ott és akkor, amikor és ahol az szükségesnek mutatkozik. Nekem nem áll módomban a bűnök alól fel­­oldást adni és a lelkeket lekötni, a paradicsom gyönyöreit nem ígérhetem nektek, a pokol kínjai­­val nem fenyegethetlek benneteket. Én ne legyek a ti szemeitekben az istenség képviselője, viszont nem áll módomban titeket az istenség előtt kép­­viselni. Talán meg fogom tudni mutatni nektek az utat, amely az istenséghez elvezet, ahhoz az istenséghez, amely a ti be-nsőtökben, a ti íelketek- Iten és a ti lelkiismer>6tetekben él. Én nem fogom nektek mondani, hogy itt az igazság. higyjetHc benne, hajtsátok fejeteket alá­­zattaj annak igájába. A ti tévelygő testvéretek vagyok én, hibátlan bennem csak az igazság, az igazságra való forró, szenvedélyes és megtéveszt­­hetetlen törekvés. Talán meg tudom nektek mu­­tat ni az utat, amely az igazsághoz elvezet, de ezt az utat helyettetek megtenni nem áll módomban. Mindenkinek a saját erejéből kell az útjába meredő akadályokat leküzdeni. És mégis, kedveseim: nagy az a hatalom, amely kezeimben van. Megtaníthatlak benneteket újból az ősi szent zsidó büszkeségre és a csodá­­kát teremtő zsidó erőre. Újból érezzétek büszke­­séget afölött, hogy ahhoz a néphez tartoztok, amely a történelem szövőszékén dolgozók között a legfiatalabb, a legfrisebb. Nem az a mi büszke­­ségünk és erőnk, hogy az emberiség föszabadi­­fásán dolgozó erők között mi vagyunk a legró­­gebbek, hanem az, hogy mi, a mi öregségünk da­­cára, annak dacára, hogy miként az egyptomi piramisok mi is négy ezredévet hordunk vállain­­kon, mi virágzunk és olyan teremtő vágy él bennünk, olyan biztosak vagyunk jelenünkben és annyira reményteljesek a jövőnket illetőleg, mint azon a napon, amelyen a szürke ősidőben a törté­­nelem világosságába léptünk. Vannak más népek, amelyek éppúgy vissza­­tekinthetnek évezredekre, mint mi, amelyek gaz­­dagok megbecsülhetetlen kulturértékekben, de mégis azok a megszámlálhatatlan milliók, akik a mondákkal körülövezeft Ganges partjain élnek, elfonnyadtak, mummiákká száradtak, szánalmas módon élnek az egykor oly dúsan terített aszta­­luk morzsáiból és évszázadok óta nincsen uj mon­­(ianivalójuk többé a világ számára. Mi azonban élünk! Döntő és elhatározó, a, mi hatásunk ma, miként azon a napon, amelyen Ádám fiainak a biblia isteni ajándékát hoztuk. A mi életünk hosszú, hosszú évszázadai alatt nem volt egyetlen nép, vagy egyetlen nemzedék sem, amely velünk érintkezésbe lépve, ne erősö­­dött volna meg, nem gazdagodott volna a mi

Next

/
Thumbnails
Contents