Zsidó Szemle, 1928 (23. évfolyam, 1-23. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2 minden nép számára.“ Ó, testvéreim, nem elég a bibliát olvasni és tanítani, a zsoltárokat énekelni és mormolni, a bibliát élni kell. Egyetlen nép sem él a bibliában, egyetlen népben sem él a biblia, csak a mi népünkben. A biblia az a lélek, amely bennünk építette fel a maga testét, Epedve, az örömtől remegő kebellel tekintünk mi, a mi Keletünk felé, ahol egy új hajnalunk a pirkadását látjuk. Ha a mi szívünk újból a biblia országá­ban fog verni, ha — miként a görög mondában a föld fia — újból érinteni fogjuk édesanyánk keb­­lét, akkor újból megnőnek a mi erőink és akkor újból az istenség kiválasztott szerszáma lehet majd belőlünk. Az ősi szent zsidó büszkeségre, a csodás zsidó erőre én újból megtaníthatlak benneteket. Súlyos a felelőség, ami rajtam nyugszik, de nagy a fia­­talom is, amely kezeimbe adatott. Én nem fogok visszaélni vele. Az én közéletemben nem ismerek önző célokat, sem személyi hiúságot. Minden gondolat, amely bennem él, minden érzelem, amely bennem hat a zsidóságé és az ő szent ügyét fogja szolgálni. Én egy ujjamat sem moz­­gattam meg, hogy elérjem ezt a legmagasabb mél­­tóságot, amelyet az ausztriai zsidóság nyújthat. Amikor a ti kivágtok hozzám érkezett, követnem kellett azt, mert aki a maga egész erejét, a maga egész életét, a maga népe ideáljainak akarja szem­­­telni, az tartozik elfoglalni azt a helyet, ahova a sors állítja. Hozzátok jöttem, hogy népemet szol­­gáljam, hogy szolgáljam teljes szívemmel egész lelkemmmel és minden tehetségemmel. Egyebekben azonban­ nem leszek senki emberfiának a szolgája. Az élt legsajátosabb, legmagasztosabb, legmé­­lyebb és legszemélyibb érzelmem, az én lelkiisme­­retem nem ismer más urat, mint az isteni szózatot, amelyet magamban érzek. Nem azért állok itt, hogy egy hivatalt töltsek be, hanem azért, hogy hivatást végezzek. Aki az én szellemi szabadságo­­mat, az én függetlenségemet elvenné, az haszna­­vehetetlen eszközzé tenne meg engem. Aki pedig azt hiszi, hogy fenyegetésekkel, vagy ígéretekkel, engem utánitól eltántoríthat, meggyőződésemtől elidegeníthet, attól a meggyőződésemtől, amelyet évtizedes harcokban küzdöttem ki magamnak, az gránitba fog harapni. Amit a döntő órában a flit­­község megbízottjainak mondottam, azt megismét­­lem­ ebben a reám nézve sorsdöntő órában, ami­­kor elfoglalom a szószéket, amely legmagasabb őrhelye a zsidóságnak, megismétlem előttetek, mint komoly ünnepélyes fogadalmat. Szíveimnek minden dobbanása, erőmnek min­­den Atomja, szellememnek minden gyümölcse, éle­­temnek minden napja korlátozás nélkül a zsidó­ Ságé legyen és a zsidóság ama szellemi feladatáé, amely az emberiség felszabadítására van hivatva. Izrael őre és pásztóira adjon nekem ehhez erőt és áldást. Chajes temetése Cháres főrabbi temetése december 16-án, pén­­teken folyt le olyan gyászpompával és részvéttel, amelyhez hasonlót Herzl Tivadar halála óta Becs utcái nem láttak. Már korán reggel Bécs zsidó­­sága az utcákon és Sei­tel is tét­len-tem­plo­n előtt gyülekezett. A feketével bevont templomban töb­­bek között megjelentek dr. Hainisch szövetségi elnök, Schober rendőrfőnök, Emmerling polgár­­mester, a hitközség elnöksége és a cionista világ­­szervezet, valamint a németországi, lengyelor­­szági, csehszlovák, jugoszláv, romániai és olasz­­országi cionisták küldöttségei. (Dr. Osztern Li­­pót, a Magyar Cionista Szövetség elnöke, aki az Intéző Bizottság képviseletében hivatva lett volna a temetésen megjelenni, közvetlenül elutazása előtt megbetegedett és igy nem utazhatott el.) A gyászének elhangzása után a zsidó szemi­­nárium 10 éves agg rektora Prof. Dr. Softwares tartotta a hivatalos gyászbeszédet, amelyben mély meghatottsággal méltatta és búcsúztatta a rabbi­­szeminárium, a hitközség és az egész zsidó nép nevében. Dr. Chájesszal — mondotta — a zsidó­­ság ragyogó napjának egy hatalmas sugara ho­­mályosult el. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezért a főpapért, ezért a cionista vezérért és ezért az emberért az egész világ zsidósága gyászt ül. Komor gyászzsolozsmák hangjai mellett emel­­ték a koporsót a négyfogatú gyászkocsira. A me­­net a Dunaparton és a körutakon haladt végig,­­11101 mindenütt az emberek tömegei álltak sor­­falat. A polgármester utasítására, amerre a menet elhaladt, az utcák ki voltak világítva. A központi temetőben dr. Feuchtwang főrabbi, az elhunyt személyes barátja tartotta a gyászbe­­szédét. Méltatta Chájes kiváló személyiségét, akit az egész zsidó nép koronájának nevezett. Chájes nagysága, — mondotta — minden külső­­ségről lemondhatott, ő maga volt a természetes­­ség. Benne megtestesült a népet istenével össze­­kötő hatalmas kapocs, amely a zsidóság lényegét alkotja. Históriai zsidó volt. Mint ember, gyer­­meklélek, aki az aljasságot, a közönségességet egyáltalában meg sem értette. Egyike volt a leg­­jámborabbaknak, egy igazi jámbor zsidó, akinek a jámborsága nem az áhitatos rajongásban, h ha­­nem az áhitatos cselekedetekben nyilvánult meg. Utána a hitközség elnöke, dr. Pick különösen az elhunyt emberszeretét emelte ki, amely egész lényét áthatotta. A Cionista Végrehajtó Bizottság nevében Motzkin Leó beszélt, aki Londonból érkezett Hé­­berül kezdte, majd németül folytatta. Cháres ha­­lála — mondotta — eleinte olyan zavart támasz­­tott sorainkban, amely alól nem tudtunk felsza­­badulni. Minden tanácskozásainkon, minden kon­gresszusunkon a világ minden városában, ahol Cháresszal alkalom volt együtt­működni, min­­denütt a legjobbakat adta, mindenét a zsidóság­­nak adta. Értette, hogy miként kell a hétköznapi dolgokat ünnepivé emelni, mert szerencsésen egyesült benne a tudás, az emberség, a szellem, az értelem és gyermeki kedély. Amikor a hivatalos rabbitestületek a cionizmus ellen tiltakoztak, ő az egység­ és az újjászületés zászlóját lobogtatta mindkét párt felé. Motzkin ezután elmondotta, hogy Cháresről különös nagy elragadtatással nyilatkoztak az ösz­­szes népek képviselői, akikkel a kisebbségi kon­­gresszuson érintkezett. Ezeknek Motzkin mindig ezt válaszolta: Chájes nagy ember, mert nagy zsidó. Örök dicsősége lesz a bécsi zsidó hitközség­­nek, hogy Chájesnak méltó és nagy működési te­­ret biztosítottak. Mi cionisták gyakran megiri­­gyeltünk benneteket, azért az ajándékért, amelyet mi nektek Cháresban adtunk. El akartuk őt tőle­­tek venni a legközelebbi jövőben, de ezt csak a zsidóság érdekében és a zsidóság számára akar­­tuk. De ő meghalt az utón, élete világában és eb­­ben van az ő tragikuma is. Az ausztriai cionisták nevében dr. Leo Gold­­hamer mélyen megindult szavakban köszönte meg az elhunytnak mind­azt, amit mindnyájunkért tett. Tehetetlenül és elárvultan állunk e koporsó­­nál — mondotta —, mint egykor egy másik ko­­porsónál 23 évvel ezelőtt. Cháresnak a szelleme egy új világban él, abban a világban, amelyre mi törekszünk. Megfogadjuk e koporsónál, hogy a Te példádat fogjuk követni, aki megtanítottál bennünket a zsidó közösségre és a zsidó méltó­­ságra. Az olaszországi cionisták nevében, valamint az olaszországi hitközségi szövetség és a trieszti hitközség nevében dr. Zoller trieszti főrabbi, Cháres utódja búcsúzott az elhunyttól. Herzog egyetemi tanár az ausztriai zsidó hitközségek ne­­vében, Haas vezérigazgató a cseh hitközségek, dr. Hausmann a keletgaliciai és a lembergi zsidó hit­­községek, dr. Sik a jugoszláviai hitközségek és cionisták nevében beszélt. A németországi cionis­­ták mély gyászát dr. Mratin Rosenblu­th juttatta kifejezésre. Beszéltek még dr. Hindes Varsóból, dr. Schlaf­­iig a Bnei-Brith Szövetség, dr. Rabin boroszlói tanár héber nyelven a zsidó tudomány nevében, Keller igazgató az ifjúság nevében és végül a ro­­konság nevében dr. Frankfurter udvari tanácsos vett búcsút Chárestől. Az elhangzott beszédek után a hitközség által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyu­­galomra a zsidó nép nagy fiát. Nachum Sokolov­ a temetésre idejében nem érkezhetett Bécsbe. Azonban a december 20-án a hitközség által rendezett nagy gyászülésen ő tar­­totta az emlékbeszédet. Palesztinából rengeteg részvéttávirat érkezett a bécsi hitközséghez, közöttük a cionista végre­­hajtóbizottság, a Waad Lenin­ és a héber egyetem tanári testületétől. Az angol kormány nevében a bécsi angol nagykövet, Lord Chilston fejezte ki részvétét, dr. Seitz polgármester a város nevében, dr. Schweizer a Joint nevében, valamint az összes bécsi keresztény felekezetek képviselői kondoleál­­tak a hitközségnek és résztvettek a temetésen. Németország és Bulgária kormányai is képvisel­tették magukat bécsi követségük útján. Dr. Seipel szövetségi kancellár a hitközség elnökéhez intézett részvétiratában többek között a következőket írja: ״ Több ízben volt alkalmam a megboldogulttal együttműködni és mindenkor­­azt a benyomást nyertem, hogy nem közönséges és mindenapi egyéniséggel állok szemben. Az a nagy hírnév, amelynek hittestvérei körén kívül is ör­­vendett, indokolva volt az ő nagy tudásával, jel­­lemszilárd meggyőződéséhez való ragaszkodásával és a mindenek fölött álló önzetlenségével.“ A Magyarországi Cionista Szövetség dr. Chá­­jes emlékére külön gyászünnepélyt fog rendezni. A Chanuka hetében rendezett budapesti cionista ünnepségeken mindenütt kegyeletes szavakkal em­­lékeztek meg Chájes haláláról, mint a zsidóság és a cionista eszme nagy veszteségéről. 1928. január 1. ZSIDÓ SZEMLE Bloch Mózes és Chares főrabbi A Gábor Ignác szerkesztésében megjelenő Népszerű Zsidó Könyvtár legújabb kötetében ..Zsidó Plutarchos“ címen az Országos Rabbiképző Intézet 60 éves jubileuma alkalmából kitűnően megírt életrajzát adja az intézet három világhírű mesterének, Bloch Mózes, Bacher Vilmos és Kauf­­mann Dávidnak. Dr. Blau Lajos rektor előszava után Heller Bernát rabbiszemináriumi tanár Bacher Vilmos , életét és tudományos működését ismerteti. Bloch Mózesről dr. Guttmann Mihály a boroszlói rabbi­­szeminárium magyar származású tudós professzora értekezik, míg Kaufmann Dávid működését és je­­lentőségét dr. Edelstein Bertalan budai főrabbi ismerteti. Bloch Mózesről irt tanulmányában dr. Gutt­­mann­ Mihály igen érdekes és bennünket, mint cionistákat különösen érdeklő fejezetet szánt Bloch Mózes brodhi látogatásainak. Itt a következőket írja dr. Guttmann: ,.Az előkelőbb szülők ilyenkor Brodyban el­­hozták fiaikat, hogy a nagy mester megvizsgáz­­tassa őket. Az aggastyán megható lelkesedéssel beszélt e vizsgákról. Egy fiú érdekelte különösen, egy körülbelül 12 éves fiú, kire Bloph Mózes azt mondta a vizsga befejeztével, hogy ebből nagy ember lesz. Később ez a fiú felkereste a bécsi rabbiszemináriumot, majd a firenzei szeminárium­­nak tanára lett, jelenleg a bécsi hitközség fő­­rabbija. Ki ne ismerné ma az összzsidóság nagy kérdéseiben oly tevékeny Charesz főrabbit?“ Dr. Riedl Samu , a szegedi hitközség és községkerület elnöke a következő levelet intézte a Magyar Cionista Szövetséghez: Szeged, 1927. december 19. T. Magyar Cionista Szövetség Budapest. A mélyen tisztelt Cint, valamint budapesti helyi csoportjai szíves üdvözlő­ táviratait szív­­ből köszönöm. Nagy eszmék szolgálatában állanak Önök velem együtt, amelynek fő célja ugyan Palesz­­tina felépítése és felvirágoztatása, de épp oly fontos célja megmutatni az utat, amelyen a zsidóságnak haladnia kell, ha nem akar elme­­rü­lni a népek tengerében és azon magasztos eszméket, melyekért a zsidóság évezredeken keresztül küzdött, utódaira örökségül kivánja hagyni. Nemcsak Palesztináról van szó, de ...zsidó probléma megoldásáról is, amit az asszimiláció csak eltorzított és csak új eszmék, új gondo­­latok lesznek képesek kedvezőbb mederbe visszaterelni. Hiszem és remélem, hogy a Palesztina­­eszme és az ehhez fűződő ideálok lesznek a zsidóság jövendő vezércsillagai, amelyek jobb és tisztább jövőt fognak az utódoknak bizto­­sítani. Amidőn a t. Címet együttműködésemről biztosítom, kívánom, hogy az eszme mihama­­rább• győzedelmeskedjen •a magyar Izraelben. Megkülönböztetett tisztelettel Dr. Riedl Samu, az antiszemitizmus ellen R­ó­m­á­b­ó­l jelenti az ITA: Mussolini fogadta több külföldi lap munkatársát, akik előtt kifejtette a fascizmus és antiszemitizmus­­ egymáshoz való viszonyát. — A fascizmus — mondotta Mussolini -­­miként már többször hangsúlyoztam, nem ex­­portcikk. Az olaszországi speciális állapotok más politikai formációkat tesznek szükségessé, mint esetleg a külföldi államokban. A fasciz­­mus egyesülést jelent, az antiszemitizmus azon­­ban destrukció és szakadás. Fascista antiszemi­­tizmus vagy antiszemita fascizmus éppen ezért teljes abszurdumnak mondható. Itthon nagyon jól mulatunk, amikor azt halljuk, hogy Németországban vagy más or­­szágokban is az antiszemiták a fascizmussal próbálnak szerencsét. Mi a legerélyesebben tiltakozunk az ellen, hogy a fascizmust anti­­szemita jelszavakkal kompromittálják.

Next