Zsidó Szemle, 1929 (24. évfolyam, 1-35. szám)
1929-01-01 / 1. szám
t hassa meg. Véleményünk szerint a kaócarendszer fölött az eddigi tapasztalatok alapján még nem lehet pálcát törni. Szerintünk ez a rendszer bevált. Az Agency összetételében az amerikai nem cionista munkásság számára is helyet követel és e tárgyban határozati javaslatot fog benyújtani. Az Agencyban csak olyanok legyenek, akik egy bizonyos testületet képviselnek, amelynek felelősséggel tartoznak és ne legyen az egyes notabilitások díszes méltósága. Naiditsch (Páris) arra mutat rá, hogy a Balfour-deklaráció sok nem cionistát nyert meg a nemzeti munka számára, míg cionisták, mint az amerikai Brandeis-csoport, felhagytak a cionista munkával. Grünbaummal szemben úgy véli, hogy az ifjúság akkor fog elhagyni bennünket, ha soká kell neki várnia Palesztinára. Tényeket vár tőlünk az ifjúság. Lichtheim (revizionista): Az A. C. feltételeit nem látja elfogadva Marshall memorandumában, kivéve a KKL-re vonatkozó intézkedéseket. Mi revizionisták — mondja — az Agency politikában a cionista szervezet szétrombolását látjuk és nem hiszszük, hogy a jövőben mesterségesen fentartandó cionista szervezet az új nemzedék számára még vonzóerővel bírhatna. A kongresszusnak semmi lényeges hatásköre nem lesz, az A. C. teljesen feleslegessé válik. A fifty-fifty-rendszer (az Agency tudvalevőleg felerészben cionistákból, felerészben nemcionistákból állana, ez a fifty-fiftyrendszer) egy képtelenség, mert nem lehet a zsidóságot két részre hasítani. Nem keletkezhetik élő szerv, ha mindegyik fél kötött marsrutával jön az ülésekhez. A mai nemzeti és politikai mozgalom jótékonysági gyarmatosítási akcióvá fog devalválódni. Sokak szerint ez történelmi szükségszerűség, de én nem hiszek benne. Nagyon meg tudnám érteni, ha ma cionisták kilépnének a szervezetből és új utakon kísérelnék meg Herzl terveinek megvalósítását. Ezt az utat azonban kizártnak tartom és lehetetlennek. Számolnunk kell tehát a ténnyel, hogy ez az új alakulat létrejön, amely ellen jóhiszeműen küzdöttünk és e küzdelmet az Agencyn belül fogjuk folytatni. A mi ötévi ellenzéki magatartásunk eredményezte, hogy mégis sok fontos szempontot figyelembe vettek eddig is. Dr. Reich (Lemberg): Grünbaummal polemizál és vele szemben megállapítja, hogy Lengyelországban az utóbbi időben éppen az amerikai tárgyalások hatása alatt megerősödött a bizalom a cionizmussal szemben. Támogatja Rubassov követelését, hogy Amerika munkásai is képviselve legyenek az Agencyben. A lembergi cionista pártülés határozati javaslatban köszönetét és háláját fejezte ki Weizmannak a newyorki megállapodások létesítése alkalmából. Dr. Corallnik (Newyork): Amerikában is sokáig küzdöttek az Agency ellen, de végül belátták, hogy egyedül nem viselhetik a terheket és hogy cionisták és nem cionisták között a Palesztina-munka terén nincsenek elmozdíthatatlan válaszfalak. Nekünk, amerikai cionistáknak a legfontosabb az, hogy Palesztina fejlődjék. Farbstein (mizrachi): Üdvözli a Marshall-memorandumot. A mi feladatunk nem lehet az, hogy elavult ideológiák képviselőit eltaszítsuk magunktól, hanem hogy magunkhoz fűzzük. Dr. Soloveitschik (radikális): A harc be van fejezve, mi úgy érezzük, hogy egy veszedelmekkel járó nehéz útra léptünk. Mi lesz ezután a cionista szervezet feladata ? Részletesen foglalkozik a Keren Karemeth jövőben kialakuló szerepével és kérdi, hogy az Agency ellenőrzése alatt fog-e állani ? A kongresszus döntsön véglegesen ebben a kérdésben és addig ne folytassuk az Agency megalapítására vonatkozó lépéseket. Meir Berlin (mizrachi): a Keren Kajemethtel foglalkozik, amelynek direktóriumához tartozik. Weizmann többet ért el, mint amennyit vártunk. A KKL nevében kéri, hogy egyhangúlag fogadják el a javaslatokat. Baraz (Hapoél Hacair Palesztina): Palesztina nem várhat tovább. A javaslatokat el kell fogadni. Kifogásolja a koncotra vonatkozó pontjait a memorandumnak. Honnan merítsék a munkások Palesztinában a jövőben az erőt, hogy a nehéz fizikai és gazdasági küzdelmet fölvegyék, ha hátuk mögött egy, az ő ideáljaikkal ellenséges mozgalom áll ? Ilyen körülmények között természetesen nem fejlődhetnek a kaócák. Blumenfeld (Berlin): Minden változtatás nélkül elfogadásra ajánlja a Marshallmemorandumot, amely minden tekintetben teljesíti az A. C. követeléseit, csupán a provizórium kérdésében tartalmaz eltérést, de ezt is el lehet fogadni. A cionista mozgalom szerepéről beszél a Jewish Agency tervvel kapcsolatban. Az utolsó öt év megmutatta, hogy szükség van erre a kibővítésre, mert ha Palesztinában stagnál a munka, a cionizmusban sem jövünk előbbre. Vagy akarjuk az Agencyt, vagy nem. Nem lehet elvben mellette lenni, de ugyanakkor mindenféle pótlásokkal annak létrejöttét megakadályozni. Vannak cionisták, akik a szervezetben való hitüket elvesztették és az Agency kérdésében olyan politikát űznek, amelyet egyetlen cionista sem helyeselhet. Egy bizonyos: Ha nincs erőnk a cionista szervezetet fentartani, akkor az Agencyből sem lesz semmi. Az Agency csak az lesz, amit belőle a cionisták csinálni fognak. III. ülés dec. 21. d. e. Glicksohn (Vaud Leumi Palesztina): A Vaud Leumi, a Palesztinai nemzeti tanács mindig az A. C. követeléseinek legteljesebb elfogadásához ragaszkodott. Amikor a Marshall-féle memorandum nyilvánosságra érült, a tanácsban mindenki amellett volt, hogy azt el kell fogadni. Az Agency nem fogja a galutban a nemzeti mozgalmat hátráltatni, mert a zsidó szívek fölébresztése és a zsidó ifjúság nemzeti nevelése 111, csakis Erec Israel útján történhetik, ezért a mi palesztinai pozíciónk megerősítése a galat számára is a legnagyobb nemzeti erőt jelenti. Ezzel szemben az egyes országok zsidópolitikájával szemben sok aggályunk van és gyakran fölvetjük a kérdést, hogy mit adott nekünk ez a zsidó belpolitikai mozgalom . A legfontosabb feladat a cionista szervezet megerősítése. Dr. Holpern: A zsidó ifjúságot a cionizmus az Agency nélkül is elvesztheti. Az Agency valóban valami nagyot teremtsen Palesztinában és ne csak egy igazgatási szerv legyen. Egy nagystílű akció az ifjúságot megint táborunkba fogja hozni. Küzdenünk kell az ellen a felfogás ellen, hogy Palesztinában mindennek nagyon szépnek kell lennie és ezért csak apró vállalkozásokba fogunk, amelyek biztosítják azok tökéletességét. Az Agency megalakítása után rajta kell lennünk, hogy a nem cionisták is teljes joggal dolgozhassanak velünk. Grossmann (revizionista): Ma sem biztos még, hogy létrejön-e az Agency. Az Exekutivának épp oly energiával kellene gondoskodnia arról, hogy a már meglevő 50%-át a tagoknak, akik már megvannak, vagyis a cionistákat el ne veszítse, amint arra törekszik, hogy a másik 50%-ot megnyerje. Weizmann fáradozásait egy Palesztinai Gyarmatosító Bank alakítására fordíthatta volna épp oly eredményesen Agency nélkül is. A revizionisták az Agency dacára bentmaradnak a szervezetben, mert remélik, hogy még sok minden máskép fog történni, mint ahogy a többség akarja. Sprinczak (Hapoel Hacair Palesztina): Mi egy demokratikus mozgalom vagyunk és kétségtelen, hogy a többség helyesli az Agency politikát. Ezért ne használjuk ki ezt az ügyet Weizmann elleni támadásokra, mert egy másik Exekutiva ugyanezt a politikát volna kénytelen folytatni. Az ifjúságot nem az Agency politika deprimálja, hanem az, hogy nincs munka, nincs bevándorlás és nincs megvalósítási lehetőség. Ugyancsak követeli a munkásság képviseletét. Fischmann (Newyork): Az Agency ellenzéke tulajdonképpen a newyorki tárgyalások eredményei által minden fegyverétől meg van fosztva. Mint szemtanú jelentheti, hogy a newyorki nemcionista konferenciának óriási hatása volt. Nemcsak Warburg és Marshall, hanem sok más nemcionista előkelőség is készségét fejezte ki az együttműködésre és a legnagyobb tisztelettel nyilatkozik a cionista szervezet képviselőiről. Grünbaum, (radikális) reflektálva több felszólalásra figyelmezteti a szólókat, hogy kongresszusi határozat szerint minden cionistára kötelező a gálatban is a nemzeti munka és a Jewish Agency által ez a kötelezettség megszűnik. Több határozati javaslatot fog benyújtani a kérdésben. A péntek délutáni ülés vitájának befejezése után az Exekutiva zárszava következett. A végrehajtó bizottság nevében előbb Sacher szólalt fel. Bekapitulálja az Agency utolsó öt évének tárgyalási fázisait és az amerikai eredményt teljesen kielégítőnek mondja. Ha a baloldali munkásság nincs megelégedve a memorandumnak a telepítési formákra vonatkozó határozataival, úgy rá kell mutatnia arra, hogy maga a munkáspárt nem ismeri el a telepes önrendelkezési jogát, így azt követeli, hogy egyetlen telep sem hozhat semmiféle határozatot a ״ Nir“ beleegyezése nélkül. A munkásság úgy látszik a króca részére külön privilégiumokat követel. Ha ez így van, úgy ezt teljesíteni nem lehet. Dr. Weizmann zárószavaiban utal arra, hogy az ellenzéknek is el kell ismernie, hogy mindent elkövetett a júliusi határozatok keresztülvitele tárgyában. Fáradozásunk legfőképp arra irányult, — amiről ebben az egész vitában sajátságosan szó sem volt — hogy az uraknak megmagyarázzuk, hogy a mi Palesztinai zsidó gyarmatosító munkánk nem kizárólag technikai kérdés, hanem igen sok imponderábiliákkal is számolnunk kell és igy sikerült nekem megértetni, hogy a szakértői jelentés nem tartalmaz megdönthetetlen igazságokat, hanem csak fontos irányvonalakat, amelyeket esetről-esetre meg is lehet változtatni. Ezt tartom tárgyalásaink legfontosabb eredményeinek. Különös súly helyez arra, hogy éppen a baloldal is elfogadja ezeket a határozatokat. Értsük meg, hogy azok, akik a pénzt adják, ugyancsak biztosítani akarják a maguk önrendelkezési jogukat. A nem cionista munkásság bevonását az Agencybe szívesen látjuk, eddig azonban nem sikerült őket megnyerni. Majd 61 indulómmal polemizálva, így folytatja: Grünbaum szerint az Agency üdvös Palesztina szempontjából, de Lengyelország szempontjából rossz. Én elismerem a lengyelországi zsidóság nagy küzdelmeinek jogosságát nemzeti jogaiért, de amikor arról ■van szó, hogy vagy siettetjük Palesztina felépítésének a tempóját, vagy pedig segítsük elő Lengyelországban a zsidó nemzeti politikát, akkor számomra nincs habozás, mert én azt állítom, hogy az Önök nacionalizmusa is függ attól, amit Palesztinában elérünk. A cionizmusban minden erőt Palesztina érdekében kell koncentrálnunk. És ezt nem tudjuk demonstrációkkal elérni, amelyek néha karrikatúraként hatnak, hanem emberekkel, földdel, intézményekkel és egy normálisan fejlődő Palesztinai zsidó népélettel. Nagy fordulat előtt állunk. Newyorkban mondottam. Azt, amit eddig elértünk, azáltal értük el, hogy embereink voltak Palesztinában, akik életüket adták az ügyért. Minél több emberünk lesz ott, annál többet fogunk a jövőben elérni. Ha most megint elodázzuk a dolgot, a zsidó világ ezt nem fogja megérteni. Ha a cionisták nem beszéltek volna a chalucokról, hanem a saját munkájuk területén maguk is chalucok lettek volna, akkor talán nem lett volna szükség az Agency kibővítésére, vagy olyan erős lett volna munkánknak a vonzóereje, hogy azok az urak enélkül is hozzánk jöttek volna. De ma nyíltan meg kell mondanom, hogy sok cionistát ismerek, akik egy töredékét sem végzik Palesztina érdekében annak, amit sok nem cionista végez. Bízom abban, hogy Palesztina azoknak az életét, akik érte dolgoznak, át fogja alakítani úgy, amiként az én életemet is átalakította. Az élet fog e kérdésben dönteni, az élet pedig nekünk dolgozik. Az Agency politikáját nem azért követjük, mert elfáradtunk, hanem mert ég bennünk a vágy, hogy a mai 600 beutazási certifikátum helyett 6000-et és 60.000-et kapjunk. Palesztina realitása megköveteli tőlünk, hogy elszántan cselekedjünk. Végül kéri, hogy az ülés az általa előterjesztett határozati javaslatokat fogadja el. 1929 január 1. ZSIDÓ SZEMLE