Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1845. 1. félév
6. szám
45 Milly mázsás-sulyu szó az, mellyet a' t. szerkesztőség 40 ik sz.lapjában a',Katholik' után Eichsfeldről közleni szives volt: „Ha Németországot meg akarja valaki menteni, ugy a' papságnak ,lelki gyakorlatok'-at, a' népnek pedig missiókat kell adni." 2) A' missiók nem egyebek, mint a' népnél tartott nagyszerű lelki gyakorlatok; 's a' ki mélyebben tekintve, látja korunk' nyavalyájának hol rejlését, az kénytelen fölkiáltani : Nekünk is az kell: lelki gyakorlatok, papra és népre!! De a kezdemény a' papságot illeti ; a' nép látván minket, anyagi irányú rohanásában megállapodni,— ránk figyelmessé lenni, — komolyan eszmélni, s utánunk indulni fog ! Jaj, ha a' mi hanyagságunk a' népet vesztébe rohanni hagyná. Jaj, ha tőlünk függ a népet vallásos közönyösségéből fölkelteni, 's mi, az őrök, a' nyájjal együtt elszunnyadunk ! Jaj, ha a' nagy számadás' napján tulajdon nyájaink rádiókul lépendenek föl ellenünk. Oh szivemre estek a' mult vasárnapi és advent' első vasárnapi evangeliom' borzasztó szavai ; azért : ,dixi,et salvavi animam meam.' Költ nov.'26. 1844. Egy esztergomi főmegyei áldozópap, többek' nevében. Hét tanuló' partja, vagy : a' gyermeki engedetlenség' büntetése. Francziaországnak normandiai partjain nem ritkák ama' roppant kiterjedésű homoki apályok, mellyeket a' tenger' magasbodó hullámai dagály' idejekor el szoktak boritni, az apály' beállta után pedig Oczeán' habjaitól fölszántott iszonyú térségeket képeznek, telveket a legritkább 's különnemübb vizi terményekkel, mellyeket mintegy ottfelejtve szórt el a' kissé távolabb zugó tenger. E' lapos, homok- és iszapból álló térségeken , a' tengeri növények' halmazai közt, mellyeket az Oczeán' mélyéből hoztak oda a' hullámok, számnélküli fagyló, kisebb hal és vizi rovar hemzseg , nyugtalanul mászkálva a' neki nem természetes száraz elemben, 's nagy részint hiában erőködve a' viszszavonult és őket ezer veszélynek prédául hagyott hullámokba juthatni. A' tömérdek, fejér, kék, bibor és minden lehető színeket játszó állatocskák' ezerei szomorúan tengnek a' mindig jobban kiszikkadt homokon; mig végre kiaszva, mikép a' tövükről leszakasztott virágok elhervadnak ; vagy, mint az osztrigák és nagyszámú más csigák várják a' dagály' idejét, hogy az utolag kiáradt hullámok közös hónuk' mérhetlen tartományaiba vigyék őket vissza... Dus tér a' természetet vizsgáló 's annak szépségeiben gyönyörködni szerető előtt! De jaj a' vigyázatlannak, ki az óczeáni világ' eme' csudái által idevonatva, tapasztalt vezető nélkül mer e' szép partok' szemléletébe merülni ! A finom, és vizártól örökké más-más helyre vitt homok némelly helyeken egészen lágy és ingatag; 's ha az erre sétáló , megcsalatva annak látszatos szilárdsága által, lábát az álnok térre tevé, menthetetlenül el van veszve. Lábai mindig mélyebbre merülnek az iszapos aljba, 's kétségbeesett erőködései az abbéli kivergődhetésre, csak siettetik vesztét. Aprónkint mindig jobban alászáll ; 's kis idomulva a homok elérve a' szerencsétlennek száját, minden kiáltást elfojt, 's a' hitszegő sövény áldozatát a' maga örök halotti lepedőjébe takarja. Ez ingoványok,kisses,' mikép e' vészteli helyeket ott nevezik, félelmei az egész vidéknek; s a' környékbeli halászok csak rettegve szólanak róluk. Mintegy husz éve lehet, hogy Valognes városkából hét tanulóból álló gyermek-csoport jött ki, megfutva a közei-partok' kavicsos homokját. Szép nyári nap volt. A fiuk örömtelve szaladoztak a' sövényen végig, kagylókat szedegetve és ékes bogarkákat. A nap ragyogón tükrözé vissza sugárait a' kéklő tenger' vizén, melly szelíden locsolá a' partokat. Tengeri csüllők s különféle fejér szárnyú madarak lebegtek a' viz' szinén , 's kerengtek süvöltéseiket hallatva, a' csendes levegőben, mig a'távol láthatáron egyes halászbárkák, szellőtől hajtott selyem-pelyhekként iramlottak tova. Nyugodt volt minden az égen , földön és vizeken , 's a' vig mulatozókat minden örömre látszott fölhívni. És ők vigadtak is. Örömük határtalan volt, teljes szabadságot engedve koruk' könnyelmű 's pajkos kedvfeszengéseinek. Pedig egynémelly közülök talán nem is szülei' tudtával 's engedelmével ven részt a' mulatságban! Talán nem egy miatt halálos aggodalomban töltötte otthon idejét az őt váró édes anya, nem látva gyermekét a' kiszabott időre hazatérni. Talán egykettő csak "igy lopódzott ki a' tanulás' helyéről; hiu időtöltésre pazarolván a' munkára szabott becses, és vissza nem hozható órákat... De hisz' keményen is bünhödének ! Játszva követék a' gyermekek a' meredek partokat, midőn egy sziklához értek, mellynek tetején vámőr állott, vizsgálva a' szeme előtt elterülő vidéket, 's a fiak mármár magok után hagyák az őrhelyet, utjokat a' megkezdett irányban folytatandók, midőn a'vámőr leszállva emeltebb helyéről, a' gyermekcsoporthoz közelite, 's nyers hangon igy szóla hozzájok: „Hova mentek erre?" A' fiuk a' váratlan kérdésre meg voltak eleinte lepetve, s hall- 2) 'Se' missiok' tartására jelenleg csaknem legalkalmasb, mert legkönnyebben kivihető módnak hiszszük ama', különben is honunk' nagy részében uralkodó szokást, miszerint az adventi és húsvéti gyónás' idejekor az azonegy kerület' lelkipásztorai kölcsönös segedelmet nyújtva egymásnak, ajtatos közremunkálás végett sorban minden kerületi plébániát meglátogatnak. Avagy ha ezúttal, a gyóntatói sz. tiszttel az istenigének nyilvános, és ünnepélyesbbé tett hirdetését is össze akarnák kötni, ('s mit nem akar Istennek buzgó szolgája , ha apostoli fáradságának nagyobb sikerét várhatja ?) nem biztos reményt kellene-e táplálnunk iránta, hogy az ekkép többektől erőteljesen és ihletett alakkal hirdetett igazság, az ennek hallgatására legjobban elkészült népre tartósabb és mélyebb benyomást fog tenni ? Egyébiránt a' lelkipásztortól függne e' czélra olly apostoli társakat hivni meg különösen, kik arra nem csak tehetséggel, de kitűnő készséggel is bírnak; s mi hiszszük, hogy illy buzgó férfiakban honunk sem látna szükséget. Szerk.