Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1845. 1. félév

6. szám

45 Milly mázsás-sulyu szó az, mellyet a' t. szerkesztőség 40 ik sz.lapjában a',Katholik' után Eichsfeldről közleni szives volt: „Ha Németországot meg akarja valaki menteni, ugy a' papságnak ,lelki gyakorlatok'-at, a' népnek pedig mis­siókat kell adni." 2) A' missiók nem egyebek, mint a' népnél tartott nagyszerű lelki gyakorla­tok; 's a' ki mélyebben tekintve, látja korunk' nyavalyá­jának hol rejlését, az kénytelen fölkiáltani : Nekünk is az kell: lelki gyakorlatok, papra és népre!! De a kezdemény a' papságot illeti ; a' nép látván minket, anyagi irányú ro­hanásában megállapodni,— ránk figyelmessé lenni, — komolyan eszmélni, s utánunk indulni fog ! Jaj, ha a' mi hanyagságunk a' népet vesztébe rohanni hagyná. Jaj, ha tőlünk függ a népet vallásos közönyösségéből fölkelteni, 's mi, az őrök, a' nyájjal együtt elszunnyadunk ! Jaj, ha a' nagy számadás' napján tulajdon nyájaink rádiókul lé­pendenek föl ellenünk. Oh szivemre estek a' mult vasár­napi és advent' első vasárnapi evangeliom' borzasztó sza­vai ; azért : ,dixi,et salvavi anima­m meam.' Költ nov.'­­26. 1844. Egy esztergomi főmegyei áldozópap, többek' nevében. Hét tanuló' partja, vagy : a' gyermeki engedetlenség' büntetése. Francziaországnak normandiai partjain nem ritkák ama' roppant kiterjedésű homoki apályok, mellyeket a' tenger' magasbodó hullámai dagály' idejekor el szoktak boritni, az apály' beállta után pedig Oczeán' habjaitól fölszántott iszonyú térségeket képeznek, telveket a legritkább 's kü­lönnemübb vizi terményekkel, mellyeket mintegy ottfelejt­ve szórt el a' kissé távolabb zugó tenger. E' lapos, ho­mok- és iszapból álló térségeken , a' tengeri növények' halmazai közt, mellyeket az Oczeán' mélyéből hoztak oda a' hullámok, számnélküli f­agy­ló, kisebb hal és vizi rovar hemzseg , nyugtalanul mászkálva a' neki nem természetes száraz elemben, 's nagy részint hiában erőködve a' visz­szavonult és őket ezer veszélynek prédául hagyott hullá­mokba juthatni. A' tömérdek, fejér, kék, bibor és min­den lehető színeket játszó állatocskák' ezerei szomorúan tengnek a' mindig jobban kiszikkadt homokon; mig végre kiaszva, mikép a' tövükről leszakasztott virágok elhervad­nak ; vagy, mint az osztrigák és nagyszámú más csigák várják a' dagály' idejét, hogy az utolag kiáradt hullámok közös hónuk' mérhetlen tartományaiba vigyék őket vissza... Dus tér a' természetet vizsgáló 's annak szépségeiben gyö­nyörködni szerető előtt! De jaj a' vigyázatlannak, ki az óczeáni világ' eme' csudái által idevonatva, tapasztalt ve­zető nélkül mer e' szép partok' szemléletébe merülni ! A finom, és vizártól örökké más-más helyre vitt homok né­melly helyeken egészen lágy és ingatag; 's ha az erre sé­táló , megcsalatva annak látszatos szilárdsága által, lábát az álnok térre tevé, menthetetlenül el van veszve. Lábai mindig mélyebbre merülnek az iszapos aljba, 's kétségbe­esett erőködései az abbéli kivergődhetésre, csak siettetik vesztét. Aprónkint mindig jobban alászáll ; 's kis idomulva a homok elérve a' szerencsétlennek száját, minden kiál­tást elfojt, 's a' hitszegő sövény áldozatát a' maga örök halotti­ lepedőjébe takarja. Ez ingoványok­­,kisses,' mikép e' vészteli helyeket ott nevezik,­ félelmei az egész vidék­nek; s a' környékbeli halászok csak rettegve szólanak róluk. Mintegy husz éve lehet, hogy Valognes városkából hét tanulóból álló gyermek-csoport jött ki, megfutva a közei-partok' kavicsos homokját. Szép nyári nap volt. A fiuk örömtelve szaladoztak a' sövényen végig, kagylókat szedegetve és ékes bogarkákat. A nap ragyogón tükrözé vissza sugárait a' kéklő tenger' vizén, melly szelíden lo­csolá a' partokat. Tengeri csüllők s különféle fejér szár­nyú madarak lebegtek a' viz' szinén , 's kerengtek süvöl­téseiket hallatva, a' csendes levegőben, mig a'távol lát­határon egyes halászbárkák, szellőtől hajtott selyem-pely­hekként iramlottak tova. Nyugodt volt minden az égen , földön és vizeken , 's a' vig mulatozókat minden örömre látszott fölhívni. És ők vigadtak is. Örömük határtalan volt, teljes szabadságot engedve koruk' könnyelmű 's pajkos kedvfe­szengéseinek. Pedig egynémelly közülök talán nem is szü­lei' tudtával 's engedelmével ven részt a' mulatságban! Talán nem egy miatt halálos aggodalomban töltötte otthon idejét az őt váró édes anya, nem látva gyermekét a' ki­szabott időre hazatérni. Talán egykettő csak "­igy lopód­zott ki a' tanulás' helyéről; hiu időtöltésre pazarolván a' munkára szabott becses, és vissza nem hozható órákat... De hisz' keményen is bünhödének ! Játszva követék a' gyermekek a' meredek partokat, midőn egy sziklához értek, mellynek tetején vámőr állott, vizsgálva a' szeme előtt elterülő vidéket, 's a fiak már­már magok után hagyák az őrhelyet, utjokat a' megkez­dett irányban folytatandók, midőn a'vámőr leszállva emel­tebb helyéről, a' gyermekcsoporthoz közelite, 's nyers hangon igy szóla hozzájok: „Hova mentek erre?" A' fiuk a' váratlan kérdésre meg voltak eleinte lepetve, s hall- 2) 'S­e' missiok' tartására jelenleg csaknem legalkalmasb, mert legkönnyebben kivihető módnak hiszszü­k ama', kü­lönben is honunk' nagy részében uralkodó szokást, mi­szerint az adventi és húsvéti gyónás' idejekor az azon­egy kerület' lelkipásztorai kölcsönös segedelmet nyújtva egymásnak, ajtatos közremunkálás végett sorban minden kerületi plébániát meglátogatnak. Avagy ha ezúttal, a­ gyóntatói sz. tiszttel az istenigének nyilvános, és ünnepé­lyesbbé tett hirdetését is össze akarnák kötni, ('s mit nem akar Istennek buzgó szolgája , ha apostoli fáradságának nagyobb sikerét várhatja ?) nem biztos reményt kellene-e táplálnunk iránta, hogy az ekkép többektől erőteljesen és ihletett alakkal hirdetett igazság, az ennek hallgatására legjobban elkészült népre tartósabb és mélyebb benyo­mást fog tenni ? Egyébiránt a' lelkipásztortól függne e' czélra olly apostoli társakat hivni meg különösen, kik arra nem csak tehetséggel, de kitűnő készséggel is bír­nak; s mi hiszszük, hogy illy buzgó férfiakban honunk sem látna szükséget. Szerk.

Next