Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1848. 1. félév
1. szám
KATH. EGYHÁZI FOLYOIRAT. BUDAPESTEN, JAN. 2. 1848. 1. UJ'OLYAM V. ÉVE. TARTALOM . Párvonalok a' mult és jelen közt. I. II. Csajághy Sándor. — Szózat a' nemes magyar nemzethez. — Egyházi tudósítások. Párvonalok a' mult és jelen közt. I. „Scepter brechen, Waffen rosten, der Arm des Helden verweset: Was in den Geist gelegt ist, — ist ewig!" ') Korunknak egyik árnyékjelleme a' mult iránti kegyeletlenség ; 's még mindig nem akarja elhinni, mikép méltánytalansága csak önmagára háramlik vissza : feledve, hogy az emberiség csak egy, 's a'ki azt múltjában kegyelet nélkül megsemmisíteni, megvetendővé tenni akarja, önfeje fölött töri el a pálczát. Voltak, igaz, árnyékoldalai az őskornak; de voltak fénypontjai is, mellyeket, főleg vallás dolgában , csak azért látszik korunk bárgyú babona- és fonákságnak bélyegezni, mivel erőtlen lévén utánozni, szégyenli azokat bámulni. Azonban nincs már messze a' jövő, melly ítélni fog köztünk. A' 19-dik század tud méltányos is lenni. A' legújabb történeti fejlemények, 's tudományos nyomozások ezt bizton reményhetik; mellyek' irányában mi is a' német költővel tartunk: „Wohl ist jedem Licht ein Schatten auch beschieden : Ich halte mich all's Licht, und bin dabei zufrieden !" 2) S ugy hiszszük, e' megelégedés korunknak nem utolsó szüksége, valamint az ősök iránti méltányos kegyelet, az emberiség' boldogságának nem utolsó tényezője. ,Dixeris ingratum, dixeris omne malum." Azon nemzedéknek, melly kegyeletlen tud lenni azok iránt, kiktől jelenét öröklötté, nincs joga, jobb sorsra számolni utódai' irányában. A' történet részrehajlatlan biró volt, 's leend önmaga' irányában is; és Európát, jelenévek elégedetlenségében, múltja iránti kegyeletlensége máris ostorozza. ,Qua mensura mensi fueritis, eadem remetletur vobis.4. Azonban valamint nem mind arany, a'mi fénylik, ugy nem mind korom, a' mi setétlik. Korunknak múltja iránti méltánytalansága, nem mindenkor ered hálátlanságból ; sokan, sőt legtöbben, blasphémant, quod ignorant.' Igen, korunk eme' gyengéjét inkább részint tudatlanság, részint fonák tudásból véljük származtatandónak, mint átalán bűnül fölrovandónak ; mert csak a' tudatlanokkal és féltudósokkal képes az elfogultság gonosz játékát űzni. A' valódi tudás nem lehet méltánytalan. E' meggyőződéstől vezéreltetve kérünk a' félreismert múltnak nevében szót és kihallgattatást, midőn némi fényt kívánunk az egyháznak néhány félreismert, vagy eltorzított történeti szüleményeire 's intézeteire deritni, 's a' mult és jelen közti párvonalok' nyomán, az élet' gyakorlati mezejéni öntájékozásunkra, néhány iránypontot kimutatni; meggyőződve, mikép a' történet nem holt viszhangja a' múltnak, hanem okitó nemtője a'jövőnek. Igénytelen kísérletünk'jelszava leendő ,Lasst uns in der Gegenwart thun, was wir in der Vergangenheit Gutes finden ; und es wird unser Glück in der Zukunft gesichert seyn.4, 3) II. „Interroga patremtuum, et annunciabit tibi; majores tuos, et dicent tibi." (Deuter. 32.) Ia van örök Isten; ugy ő az idők'ura,'s a'történet többé nem vak-esemény, hanem mindentudó 3) Kövessük jelenben, mit a' múltban jót találunk ; igy szerencsénk a' jövőre biztosítva lesz. (Walsch, Die Schönheit d. christl. Feste. S. 273.) SZEGED ') ..Kormánypálczák eltörnek, fegyverek elrozsdásodnak, a’ hősnek karja elporhad, a' mi a' lélekbe van oltva, az örök maradandósága." Joh. Müller: Reisen der Päpste. 2) .Minden fénynek van árnyosztaléka ; szám a fényhez szít, 's ez nyugtaléka.' ELSŐ FÉLÉV.