Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1848. 2. félév
10. szám
KATH. EGYHÁZI FOLYÓIRAT. BUDAPESTEN, JUL. 23. 1848. 10. UJ FOLYAM 1 VI. ÉVE. Megjelenik e lap hetenkint háromszor , kedden, csütörtök és vasárnapon. Előfizetési dij értte, postán, borítékkal : 5 frt. helyben , boríték nélkül : 4 frt peng. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, 's Pesten Slarteben K. A. könyvkereskedésében. TARTALOM: Memorandum. (Vége.) Szabó István.— Szózat a' nevelés és a' kath. iskolák'ügyében K. — Egyházi tudósítások. — Hirfüzér. Memorandum. (Vége.) Azonban a' harmadik ok legsúlyosabb, mert a' jelentés jövendőt veszi igénybe. Erről csak röviden szólhatok. Vajha kedves hazánk' hosszú sorát ne lássa ezen harmadik ok' mostoha szülötteinek ! Mert uraim, a' szabadság és egyenlőség, és a' mi legfőbb, testvériség és teljes viszonosság'e'boldognak lenni kellő napjaiban, közöttetek, az országgyűlésen olyanok is ülnek, kik ugy mentek oda, hogy a' népet a' papok ellen izgatták , mert nem akarom mondani, lázították. Nem akarok én a'haza' más vidékeiről szólani ; nem is említem, ha ezen eset nagyon sok helyen, szinte ily ingerültséget okozva előfordult, csupán a' füleki választókörre, mellyhez én is tartozom, szorítkozik néhány sorom. Az én őrködésem alatt álló népség, olly taszítást kapott ezen korteskedési idő alatt, mellynek sebét nem tudom mikor heveri ki ; 's nem tudom, ha a'jelen követválasztás' eredménye ellensulyozhatja-e az innen eredhető erkölcsi kárt. Hallgatóim mindeddig elég híven követték tanácsimat; énnekem ez irányban panaszom nem volt; legfölebb azon busulhatok, hogy megfeszített iparom a' nép közt, nem eszközölhetett olly haladást, mint én óhajtottam volna ! Most azonban a' népet legkevésbbé sem akarom elfoglalni; látni óhajtva, mikép rejlik közre a' dolgok' helyzetének fölfogása, mire mehet önmagától. Azt hivém, elég lesz nekem az utolsó, választás előtti napokon velők a' követ iránt értekeznem, 's őket tanácscsal éltetnem. Hanem, a' két, követség után járó protest, férfiak'egyike, hogy a' másikat, ki a' lelkészek' befolyását, — de ezt becsületesen akará használni, paralysálja, a' nép közt (legalább kortesei által) azt hirdette ki, mikép a' jövő országgyűlésen az ágybér' fizetéséről fog szó lenni, és ha őt választják, többé, becsületére fogadja, nem fizetnek, ha pedig amazt választják, fizetnek. Ez az egész választókörben igen heves izgásba hozta a' kedélyeket, kivált miután néhol MÁSODIK FÉLÉV. Még az is keringett, hogy ezentúl nemcsak a' férfiakkal akarják a' régit fizettetni a' lelkészek, de az asszonyoktól még más annyit vesznek. Igy a' nép természetesen ezen kedvező ígéret után indult. Többé nem volt volna mód benne, elhitetni vele, hogy a' dologban merő valótlanság lappang ! Eljött a' választás előtti este , és íme, mint baljóslatú felhő, úgy tódult a'karancsalatti néhány falubeli kortes ide éjszakára. Egy urasági pajtába és szérűbe voltak rendelve; de ők be a'biróházhoz.... Az egész falu,nagyja kicsinyje összefutott.És hallotta a' gyönyörűséges kortesdalt : szegény papok, mit esztek ? ki a búzát nem esztek, én ki s a búzát nem fizetek, 'stb. De ez nem mind ; mert hallott az én népem egy piszkos dalt, millyet, még soha, mellyet a' választás után következett vasárnapig, mondhatlan rendetlenség és fegyetlen rakonczátlanság'kíséretében,minden lovász végighosszig az utczákon nyargalózva, a' szénagyüjtök' vegyes serege, az utolsó libapásztorig kiki folytatott és ismételgetett. Sajnálom, hogy a' dalt közölnöm lehetetlen ; ez megmutatná, uraim, mi lesz a' mi népünkből, ha ti a' dolgok' élén ott, meg nem gátoljátok az áradni hatalmasan kezdő gonoszt! A' rossz igen könnyen talál tanulókra, még mester nélkül is. Mi lesz akkor belőlünk, ha illy, különben nem aljas, nem is népszerűtlen férfiak vezetik, habár csak kolomposaik által is, alattomos bujtogatásaikkal a' vak eszközzé alacsonyított népet, és bizalmatlanság' magvait hintik irántunk azon keblekbe, mellyek az úrbéri terhektől felszabadittatván, minden nyomasztónak látszótól menekülni, minden áron készek? De vázlatomat itt kell hagynom, mert kimerítő képet adnom e korteskedésnek annyi volna, mint talán az ország több részeiben előfordult esetet hüvelyeznem. Elég az hozzá, itt eszünkbe kell jutni azon régi mondának, mikép egy meggondolatlan gyermek olly követ vethet a' Dunába, hogy azt száz ember sem veheti ki. Nekem azonban sikerült eddig a' néppel valamire mennem. Ez hat épen elért maradt ennyi időre, hogy 1óe- 10