Dudek János szerk.: Religio, 1906.
22. szám
332 RELIGIO LXV. évf. 1906. Katholikus hitoktatástan. Irta Siposs Antal esztergomi hittanár. Esztergom. 8. r. 416 old. és XXVIII. Ára 4 korona. Szorgalmas, törekvő munkának gyümölcse ez a könyv ; lelki élvezettel, jóleső örömmel fogok ismertetéséhez röviden, mert hiszen már sok érdemleges kritika jelent meg róla. Mikor 22 évvel ezelőtt átvettem a hitoktatást a lévai állami tanítóképzőben, teljesen átéreztem annak szükségét, hogy képzőből kikerülő növendékekkel meg kell ismertetni a hitoktatás művészetét, hiszen mint jövendő tanítóknak sok helyütt egészen önállóan kell végezniök a hitoktatást. Igaz, hogy a tankönyv sohasem lelke a tanításnak, de nélkülözhetetlen sokszor mint segédeszköz, azért a tankönyvek írása a magyar pedagógiában elsőrendű erőket szólított a munkára. Csak a hitoktatás a képzőkben és papnöveldékben volt az az elhanyagolt tér, ahol kevés válogatni valót talált a jó tankönyv után kutató hitoktató. Ez volt az oka, hogy meg kellett elégedni azzal, ami volt ; ez volt oka, hogy én is Fonyó «Kath. hitoktatástan»-ot tanítottam éveken át a lévai tanítóképzőben. Nem értek egyet azokkal, akik a Fonyó-féle tankönyvön csupán kivetni valót találtak, hiszen már az a törekvés, hogy akadt valaki, aki az úttörők közé lépett és legjobb igyekezettel, bár nem egészen megfelelő sikerrel, iparkodott a hitoktatástan elhanyagolt mezejét művelni, elismerést, dicséretet érdemel. Mikor a lévai állami tanítóképzőben a hitoktatást Siposs Antal vette át, igaz lelkesedéssel fogott nemes munkájához, de ő is érezte egy jó tankönyv hiányát s már ekkor fogamzott meg lelkében az a gondolat, hogy próbát tesz egy ilyennek megírásával. Én vagyok a közvetlen tanúja annak, mennyit fáradott, tanult, olvasott, gyűjtögetett, míg végre összeszedte azt a becses anyagot, melyet könyvében oly ügyesen dolgozott fel. Ez teszi könyvét különösen becsessé, hogy annak minden lapja saját tapasztalataiból merített gyakorlati irányt ölel föl és oly segédkönyvet adott vele a növendékpapok és tanítójelöltek kezébe, akiknél ez a könyv, kellő magyarázat és a jelöltek által a gyakorlóiskolákban végzett gyakorlati hitoktatások mellett, teljes útbaigazítást nyújt a hitoktatás mezején. Mint ilyen, Siposs könyve nemcsak egyszerű tankönyv, melyet a tanulók az iskolai év végén félredobnak, hanem egy hoszabb időre szóló jó tanácsadó, melyet a már működő hitoktatók is haszonnal forgathatnak. Ez az oka annak is, hogy könyve terjedelemre és ezért órára nézve is némileg átlépte azt a határt, melyet sablonos tankönyveinknél már megszoktunk. A munka először a hitoktatás történetét tárgyalja, négy korszakra osztva. Nem baj, hogy ez a rész egy kevéssé elnyújtottnak tűnik fel. A hittanár kihagyhat belőle egyes részeket, melyeknek betanulása nem szükséges, de a növendékek sok haszonnal olvashatják az egészet, különösen későbbi időben. A hitoktatás története után következik az elméleti hitoktatástan, melyet ismét három részre osztva, az elsőben a szorosan vett elméleti közlendőkkel, a másodikban a hitoktatás segédeszközeivel, a harmadikban a hitoktatás módszerével foglalkozik, mindig érdekesen, ügyesen, kimerítően. Az elméleti rész után következik a gyakorlati hitoktatástan, melyet ismét három részre osztva, az elsőben a vallásgyakorlatokkal, szentségek felvételével és a kezélet egyéb nyilvánulásaival , a másikban a népiskolán kívüli hitoktatással foglalkozik, míg a harmadik részben kidolgozott mintahitoktatásokat nyújt a kezdő hitoktatók részére. Könyve végén, számolva azzal, hogy sok helyütt a hitoktatónak osztatlan iskolában kell tanítania, a csendes foglalkozásra igen alkalmas hitoktatási rajzlapokat közöl a 28. oldalon, mely njítás méltó figyelmet érdemel és sok haszonnal nyerhet alkalmazást. Siposs Antal ügyes, szakavatott, gyakorlatias irányú munkájával méltán rászolgált a legnagyobb elismerésre, műve méltó a legnagyobb pártolásra és ha a munkájában előforduló apró-cseprő kis hibákat, melyek többnyire lényegtelenek, a második kiadásnál kijavítja, maradandó becsű könyvvel szaporította meg az ez irányú szakirodalmat, melyért neki is, de különösen a hitoktatóknak őszintén gratulálok. Hátim Tátzló Cs. Esztergom. A Religio esetről-esetről szombat este hat órakor szállíttatik a kiadóhivatalból a postára ; hogy mikor kerül az előfizetők kezébe, arról igazán nem tudhatok. R. Eger. Félévre volt előfizetve. T. Budapest. Az az amerikai levegő kinek jó, kinek nem jó. Egészen új s egészen más fejlődés, más alap, más történelem az ott, mint a mienk. Ránk kicsi, széthúzó, gyenge s más hagyományokból élő nemzetre akarják azt alkalmazni a szabadság nevében ? Uram, az egyszerű fizikai analízis is figyelmeztet rá, hogy nem jó lenne az a párhuzam. Minden individuumnak csak saját élete lehet, azért a nálunk erősebb kultúrájú németek se kívánják az amerikai levegőt, hanem a maguk egyéniségének a tulajdonságait fejlesztik, gondolom , közmegelégedésre. Nem hiányzik nekünk a szabadság, sok is van belőle, dolgozni nem szeretünk, ez a bajunk; erre találjunk módszert, hogy az az innen kivándorló, aki ott túl tud aztán dolgozni, ugyanazzal a fizikummal itt is dolgozni és boldogulni akarjon. Jó a mi levegőnk, már száz év előtt fejtegette ezt Kármán József, de embereink gyarlók, mert — tudja Isten — nem jók a mestereik, a vezetőik. K. Nagyvárad. Úgy van, ahogy írja , intézkedtem. N. Nyitra. A mostani kath. nagygyűlés alkalmával valósul meg régi óhaja : a középiskolai kath. hittanárok, valamint a hitoktatók országos egyesületének megszervezése. Vájjon mikor követi ezt kath. középiskoláink többi tanárainak egyesülete ? TARTALOM: Ajtai dr., Rector Magnificus, székfoglalója. I. — Schell tanaiból. — Az apostoli hitvallás ősalakja. IV. Hanny Ferenc dr.-tól. — Világi katholikusainkról. IV. — Az erőmegmaradás elve és a hittudományok. III. Zubriczky Aladár dr.-tól. — II. Rákóczy Ferenc. I. — Irodalom : Kosutány Egyházjoga. III. — Siposs : Kath. hitoktatástan, fláthy Lászlótól. — Telefon. Laptulajdonos és kiadó : DUDEK JÁNOS dr. egyetemi ny. r. tanár. Stephaneum nyomda r. t. Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28.