A korszak első jelentős új orgánuma egy irodalmi évkönyv, ún. almanach volt: az Aurora. Az almanachok külföldön is fontos szerepet játszottak ebben az időben, különösen Németországban. A polgárság igényeit, elsősorban a női olvasók ízlését tartották szem előtt, s egyben a polgári átalakulás előkészítői voltak, mint például az orosz dekabristák híres kiadványa, a Sarkcsillag. Az Aurorát Kisfaludy Károly indította meg 1821-ben. Kiadását Trattnernál, a Tudományos Gyűjtemény kiadójánál határozták el, de a tőkét többen adták össze, elsősorban Kisfaludy Sándor és Kultsár István, a lapszerkesztő. Kisfaludy Károly pontosan elszámolt az összegekről, és amikor Esterházy herceg "felülfizetést" akart adni az Aurora egy példányáért, Kisfaludy nem fogadta el. A főúri mecénások kora lejárt, a polgári lapkiadás módszerei léptek előtérbe. Nemcsak anyagi bázisát tekintve, hanem tartalmában is újat hozott az Aurora. A szerkesztésben szigorúbban érvényesültek meghatározott szempontok, úgy, ahogy azt addig a magyar folyóiratokban – talán Batsányi rövid korszakát kivéve – nem tapasztalhattuk. A nehézkes régebbi írók – Dessewffy, Kis János, Döbrentei – fokozatosan kiszorultak, viszont Bajza és Vörösmarty korai verseit örömmel üdvözölte Kisfaludy. A hangot egyre inkább ez a fiatal nemzedék adta meg, amely mind nyíltabban szembehelyezkedett Kazinczy merev klasszicizmusával. A puszta nyelvművelés ideálja helyére a nemzeti romantikát állították. Az Aurora írói köre összeforrott a reformországgyűlések hazafias mozgalmaival, s ezért jutott Széchenyi István arra a gondolatra, hogy az általa tervezett első magyar politikai lap szerkesztőjéül Kisfaludy Károlyt szemelje ki. Az Auróra kiállítása is igen színvonalas volt: kötése, nyomdai kivitele, metszetei az igényes polgárság igényeit is kielégítették.A Tudományos Gyűjtemény 1821. évi 12. számában Thaisz András így méltatta a frissen megjelent kiadvány első számát:„… ajánljuk a' Magyar Aurórát, a' Magyar Literatúra szép pirosló hajnalát. Magasztalni azt nem akarjuk, ne hogy részre hajlók látassunk; de ha kezeikbe veszik megfogják látni, hogy mind külső mind belső tsinosságára nézve, a' legelső Külföldi Almanakok és Zseb Könyvek mellett betsülettel meg állhat, — és ha olvassák, megfognak győződni, hogy belső érdemére nézve is sok drága Almanakokat és Zseb-Könyveket felül múl, s hogy nem egy napi tünemény, hanem még számos esztendők múlva is megfogja betsét tartani, 's olvasásra leszen érdemes. Külsejét tsinos kötés, belsejét kegyes 's szeretett Királynénknak jól talált Képe, egy előkép, 's öt tsinosan metszett réztáblák ékesítik.”
