1902-ben indult a Bőripari Szemle - alcíme szerint a Timárok Lapja -, „a bőrgyártás, a timár-, bőráru-, czipő- és kesztyűipar, készbőr, nyersbőr-, szőrmeáru, cserzőanyag és timársági melléktermékek kereskedelmének szaklapja”. Elsősorba a kereskedelem, másodsorban a gyártás gazdasági, kisebb részben szakmai, technológiai problémáival foglalkozott - ez utóbbiakkal főleg Bőrtechnika c. rendszeres mellékletében -, magyar és német nyelven. 1927-ben, a 25. évfolyam után így összegezték az eltelt időszak eredményeit és az előttük álló feladatokat:
„Huszonhatodik éve annak, hogy a bőripar és bőrkereskedelem orgánumai lettünk. Negyedszázadon át adtunk hangot szakmánk törekvéseinek, kívánalmainak, mozgalmainak. Itt születtek meg vágyaink, álmaink, panaszaink egyaránt. Ha ezek mindenben nem is teljsültek, ennek okai a lefolyt másfél évtizednek mindent felőrlő háborús psychéjében keresendők. Hogy csak a magyar timárszakiskolát említsük: mi más, mint a háborús zajlások hátráltatták ennek a mi vágyunknak, álmunknak valóraválását! Másfélévtized igy telt hát el. Alkotómunkáról szó sem lehetett. A gazdasági és politikai válságok egymásutánjai még a gondolatát is lehetetlenné tették egy mindent átfogó szakközi munkásságnak! Gazdasági és pénzügyi romokból csak rövid két év óta, hogy felocsúdott hatalmas testében megcsonkított Magyarországunk! Hisz még ma is gazdaságilag majdnem teljesen bekerítve élünk. A legtöbb külföldi állammal még csak kereskedelmi- és vámszerződéseket sem köthettünk. Politikai szerződésekről nem is szólva. Hisz ma már a kereskedelmi- és vámszerződések is csak az esetben hatásosak, ha ezeket politikai természetű szerződésekkel is junktimba hozzuk! Bőriparunk és általában véve az egész bőrszakma ily helyzet közepette mi mást tehetett, minthogy szorosan a létfenntartás ösztöne után indulva, távoltartsa magát minden olyan mozgalmaktól, melyek hivatva lehettek volna azt a napi munka bűvköréből kiemelni, kizökkenteni! Most, hogy pénzügyi és gazdsági helyzetünk is mindinkább a megszilárdulás állapotát mutatja, midőn ismét az aranyvaluta teszi az ipar és a kereskedelem kalkulusait ingathatatlanná, olyannyira, hogy már a külföldi tőke is részt kér a nemzetépitő munkájából; midőn a munkaalkalmak előhívásában község, város, állam és társadalom is versenyt futnak; midőn a lerongyolódott közép- és munkásosztály fogyasztó- és vásárlóképessége szemlátomást javul: most ismét élhetünk vágyainknak, álmainknak, törekvéseinknek. Leszünk, akik voltunk. Serkentői és buzditói bőriparunk és bőrkereskedelmünk törekvéseinek. Amint a múltban, azonkép a jövőben is teljes tárgyilagossággal jelezzük azokat a szakeseményeket, melyek minden egyes szakembert érdekelnek. Üzleti tudósításaink pedig pontos iránytűi a bizonytalanságban botorkálóknak. Széles nemzetközi összeköttetésünk birtokában, nyújthatjuk mindazt, amire olvasóinknak szüksége lehet. A BŐRTECHNIKA cimü és immár tizennegyedik évfolyamát jelző folyóiratunk az edigiektől teljesen uj beosztásban jelenik meg, lépést tartva a nemzetközi bőrtechnikai szakirodalommal.”
