Az Egyetemes Philologiai Közlöny nyelv- és irodalomtudományi folyóirat. Közreadója az induláskor a Budapesti Philologiai Társaság, 1879-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága volt. Nyelv- és irodalomtudományi értekezéseket és közleményeket tartalmaz, az első évtizedekben a klasszika-filológiai témák túlsúlyával. Később a korszak jeles nyelvtudósai, néprajz- és történelem tudósai, a magyar és világirodalom filológusai publikáltak ezen orgánumban, köztük: Sebestyén Gyula, Szinnyei József, Turóczi-Trostler József. A korai évtizedeket a pozitivista szemlélet jellemezte, később teret nyert a szellemtörténeti irányzat is.
Szerkesztői koruk legkiválóbb tudósai közül kerültek ki: Ponori Thewrewk Emil, Heinrich Gusztáv (1879–1891); Némethy Géza, Petz Gedeon (1892–1901); Katona Lajos (1902–1905); Császár Elemér, Láng Nándor (1906–1913); Bleyer Jakab, Láng Nándor (1914–1922); Förster Aurél, Thinemann Tivadar (1923); Koszó János, Förster Aurél (1924–1925); Kerényi Károly, Koszó János (1926–1934); Huszti József, Eckhardt Sándor, Györkösy Alajos (1935–1948) Jogutódja az 1955-től megjelenő Filológiai Közlöny.