A Holmi havonta megjelenő, magyar nyelvű irodalmi, kulturális és kritikai folyóirat volt.A rendszerváltáskor, 1989-ben alapította Réz Pál, a nagy tekintélyű, Széchenyi-díjas irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, műkritikus, a kortárs magyar irodalom kiváló ismerője és szakértője, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, aki a kezdetektől a lap főszerkesztője és felelős kiadója volt. A periodika szervezése Magyar Bálint, az SZDSZ későbbi alapítója és Kenedi János történész insprálására indult 1988-ban. Alapvető célkitűzés volt, hogy a folyóirat pártoktól, világnézetektől és irányzatoktól független legyen. A szerkesztést először a Szépirodalmi Könyvkiadónál végezték, majd annak megszűnése után Réz Pál lakásán folytatták. A kezdetekkor Eörsi István, Kenedi János, Megyesi Gusztáv, Pető Iván, Vági Gábor is részt vett a szerkesztőségi munkákban. A prózarovatot 2000 júniusáig Domokos Mátyás, 2001-től Závada Pál vezette, a kritikai rovatot mindvégig Radnóti Sándor, a vers-rovatot Várady Szabolcs irányította. A szerkesztésben haláláig, 2008-ig részt vett Fodor Géza. Szalai Júlia 1991, Voszka Éva 2004 óta volt szerkesztője a lapnak. A szerkesztőbizottság tagjai voltak Bodor Ádám, Dávidházi Péter, Göncz Árpád, Kocsis Zoltán, Lator László, Ludassy Mária, Nádasdy Ádám és Rakovszky Zsuzsa.A Holmi sikerének egyik legfőbb záloga a főszerkesztő személye volt. Réz Pál mindenkit ismert az irodalmi életben, tekintélye volt, szerették, a szerkesztőség joggal bízhatott abban, hogy valósággal dőlni fognak hozzá a jobbnál jobb kéziratok. 2014 novemberében jelentették be, hogy a főszerkesztő - megromlott egészségi állapota miatt - nem tud tovább dolgozni. Helyére senki sem kívánt lépni, ezért a lap 25 éves fennállása után 2014 decemberében megszűnt.A Holminak igen nagy szerepe volt a kortárs szépirodalom megismertetésében, hiszen a rendszerváltás óta a napilapok, hetilapok igen kevéssé vállalkoznak a mai írók, költők műveinek közlésére, ismertetésére. Az eredeti közlemények mellett külön Figyelő rovatban közölt kritikákat, ismertetéseket elsősorban a hazai és részben a világirodalom legkiválóbbjainak terméséből, valamint kiállításokról és hanglemezekről. Értékes dokumentum-anyagokat, hagyatékokból előkerülő fontos írásokat is közreadott. Széles körben, a budapestieken kívül a vidékiekre és az országhatárokon túliakra is figyelve vonták hatókörükbe a mai szépírókat, kritikusokat és elemzőket. Túlzás nélkül állíthatjuk: aki számít a kortárs magyar irodalomban, az publikált a Holmiban, többeket egyenesen a lap indított el pályáján.