Leírás
A lapalapító Magyar Irodalomtörténeti Társaság egyetemi és középiskolai tanárokból alakult meg 1911-ben. Az első számban a szerkesztőség az alábbi tömör meghatározást adja: „A Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1911-ben alakult. Célja a magyar irodalomtörténet művelése. A Társaság felolvasásokat rendez, gyűléseket tart, kutatásokat támogat, s havi folyóiratot ad ki. Tagja lehet a magyar irodalomtörténet minden barátja, aki tagsági díj fejében évi tiz koronát, vagy alapítványképen egyszersmindenkorra kétszáz koronát fizet le. Ennek fejében minden tag megkapja a Társaság folyóiratát ós résztvehet a Társaság ülésein. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóirata, az Irodalomtörténet, július és augusztus kivételével havonkint egyszer jelenik meg. Egy-egy füzet terjedelme átlag négy ív. A rendes tagok évi tiz korona tagsági díj fejében kapják. Iskolák, könyvtárak, társaskörök évi tizenöt korona előfizetési árért rendelhetik meg.”
Az 1912 óta megjelenő Irodalomtörténet című folyóirat, mint a magyarországi irodalomtudomány egyik legjelentősebb, 100 éves hagyományra visszatekintő időszaki kiadványa nem egyetlen irodalomtudományos kérdésirány vagy szűkebb terület megjelenítője, hanem az irodalomról való gondolkodás különféle változatainak ad helyet és az aktuális élő magyar irodalom történéseivel is foglalkozik, követi az irodalomtudományos közleményeket a hazai sajtóorgánumokban.
Elsősorban magyar és más európai nyelvek irodalmával foglalkozik, de bátorítja az irodalmi jelenségeknek a kultúra tágabb összefüggésrendszerében történő tárgyalását, és szívesen közöl interdiszciplináris megközelítésű tanulmányokat is. Főbb érdeklődési területei közé tartozik: az irodalomtörténet-írás új módszerei és elméletei, az értelmezés elméleti kérdései, műelemzések a magyar irodalomból, összehasonlító műértelmezések, irodalmi korszakok, folyamatok értelmezései, kultúratudomány és irodalomtudomány viszonya. Kritikai rovatában magyar szerzők magyar vagy idegen nyelvű, irodalomtörténeti érdekeltségű munkáiról, külföldi szerzők magyar irodalmat is érintő műveiről, illetve a folyóirat fő érdeklődési köreihez kapcsolódó elméleti művekről is találhatunk recenziókat.
Induláskor a pozitivizmus, majd a szellemtörténeti irányzat jellemezte. 1948 után a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjai az egyetemi műhelyekbe vonultak vissza, s így az Irodalomtörténet szerkesztésének otthona is az egyetem lett. 1948-ban és 1956-ban nem jelent meg, 1963—1968 között szünetelt, ez utóbbi időszakban a Kritika c. folyóirat „helyettesítette”. 1969-ben újra indították új évfolyamszámozással, de folyamatosan számozzák a régi folyam szerint is, érzékeltetve a folytonosságot. Főbb rovatai: Tanulmányok, Kisebb közlemények, Szemle.
Szerkesztői: Pintér Jenő (1912–1914, 1917–1933), Baros Gyula (1914–1917, 1933–1936), Alszeghy Zsolt (1936–1941), Kozocsa Sándor (1941–1949), Waldaphel József (1949–1950), Barta János (1950–1952), Bóka László (1952–1962), Nagy Péter (1969–1992), Kabdebó Lóránt (1993–1998), Tamás Attila (1999–2003), Schein Gábor (2004–2006), Kulcsár Szabó Ernő (2007–)
