A 17-18. századi magyar történetírás meghatározó szereplői voltak a jezsuita szerzetesek. Pray György (1723-1800) mellett a történetíró-kanonok Katona István (1732-1811) munkássága volt a legjelentősebb, akinek roppant életműve minőségben Pray Györgyéhez fogható, mennyiségben még azon is túltesz. Negyvenkét kötet terjedelmű Kritikai történelme a magyar történetírás legnagyobb egyéni teljesítménye. Az ő idejükben a történeti munkát már nemcsak a kiterjedt adatgyűjtés és az adatok rendszerezett publikálása jelentette, hanem a történeti forráskritika módszerét is alkalmazták. Katona 1779-től három történelmi időszakra (az Árpádháziak, a vegyesháziak, a Habsburgok kora) bontva negyvenkét kötetben jelentette meg a magyar királyság történetéről szóló munkáját Historia critica címmel:
Historia critica regum Hungariae stirpis Arpadianae, ex fide domesticorum et exterorum scriptorum concinnata.
7 kötet. Buda, 1779-82
Historia regum stirpis mixtae.
12 kötet. Pest, Buda 1788-93
Historia regum sirpis Austriacae.
23 kötet. Buda-Vác-Colocae, 1794-1817.
A nagyszabású alkotás egészen a 19. század végéig a magyar historiográfia alapműve maradt, közölt forrásainak jó része máig is csak ebben a műben jelent meg nyomtatásban.