A Révai Kétkötetes Lexikona 1947-1948-ban, a Révai Irodalmi Intézet kiadásában jelent meg Budapesten. Főszerkesztője Juhász Vilmos volt, aki az olvasóhoz intézett bevezető soraiban vázolta a lexikon létrejöttét és szerepét:

„Lexikonunk az első magyar egyetemes lexikon, az első enciklopédikus, az ismereteket összefoglaló mű, amely a második világháború után megjelenik Magyarországon. Ezzel már ki is fejeztük azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyekkel az anyag összeállítása terén meg kellett küzdenünk. Az utolsó évtized változásokban, átalakulásokban, fejlődésben, tehát mindabban, amit egy lexikonnak tartalmaznia kell, felér egy évszázaddal. Új ismeretek, új fogalmak, új adatok, új nevek áttekinthetetlen és rendezetlen tömegével kellett számot vetnünk és számot kellett vetnünk azzal is, hogy éveken keresztül el voltunk vágva a külföldtől. Az események ellenőrizhetetlenül és többnyire eltorzítottan jutottak hozzánk. A világ még ma is nehezen tér magához a háborús eszméletlenségből. Amikor az élet és az ismeretek adatait kerestük, valósággal romhalmazban kellett kutatnunk. Szegény és kis országban fogtunk hozzá az élet és tudomány cserepeinek összegyűjtéséhez és összerakásához; olyan országban, amely el volt szigetelve a nagyvilágtól és amely különösen sokat szenvedett. Ma még sok gazdag és a háborús csapásoktól kevésbbé látogatott ország sem tart ott, hogy az ismereteket és eseményeket a második világháború után új lexikonban foglalja egybe. Mégis vállaltuk ezt a nagyon nehéz feladatot, mert ennek a lexikonnak a megjelenését szellemi újjáépítésünk nagyon fontos állomásának tekintjük. És azért is vállalnunk kellett a feladatot, mert országunkat igen hosszú ideig elzárták a lehetőségtől, hogy megismerje a valóságot és az igazságot. Lexikonunkkal új, széles rétegek számára nyílik lehetőség a valóság megismerésére, a világban való tájékozódásra.

A nagy változások és átalakulások következtében különösen nehéz volt az élet és a tudomány anyagát két kötetben összesűríteni. Kétkötetes lexikontól természetesen nem várhatja az olvasó, hogy tudományos részletkérdésekben aprólékos felvilágosítást adjon. Az új külföldi lexikonok rendkívül tartózkodók a közélet és szellemi élet sokszor múló jelentőségű szereplőinek számbavevésében. Ezt a szempontot bizonyos mértékben mi is elfogadtuk. Inkább személyeket mellőztünk olykor, hogy ne hagyjunk ki tárgyi címszavakat. Ez semmiképpen sem jelent értékítéletet; egy lexikonnak elsősorban olvasói érdeklődéséhez és igényeihez kell alkalmazkodnia.

Mivel megfelelő forrásművek csak nagyon korlátozott számban állottak rendelkezésünkre, az anyaggyűjtés feladatát nem csekély mértékben a lexikon szerkesztőségének és a munkatársaknak kellett vállalniok. Nem cselekedhettek úgy, ahogyan nyugodt, csendes idők után lexikonok munkatársai dolgozni szoktak, nem voltak abban a kedvező helyzetben, hogy az ismert anyagot regisztrálják, összefoglalják, tömören és mégis érthetőn megfogalmazzák. Számtalan esetben valósággal kutatómunkát kellett végezniök. Különösen vonatkozik ez a lexikonban szereplő személyek: írók, művészek, tudósok, politikusok, diplomaták, katonák adataira.

Munkatársaink nem egy régebbi lexikon javított új kiadásában segédkeztek, hanem új adatokból egy teljesen új lexikont írtak meg.”