„Két éve, hogy a délmagyarországi történelmi és régészeti társulat kedvező auspiciummal, a délvidék intelligentiájának sorakozásával s azon nemes elhatározással alakult meg, hogy szűkebb hazánk területén ápolója és terjesztője legyen a történelmi ismereteknek, gyűjtője és ismertető közege a régiségi leleteknek, különösen pedig, hogy érdekserkentő intézmény legyen a múltnak minden adataira nézve, melyek itt-ott rejtőzve ismeretlenül, és igy a közművelődésre teljesen hasztalanul lappanganak.

A kitűzött czélt a társulat nyilvánosan tartott havi ülések és évenként egy Emlékkönyvnek közrebocsájtásával törekedett elérni, igénybe vevén alkalmilag a helyi napi lapokat is az érdeklődő közönség tájékozására. Minthogy azonban ezen eljárás sem a vidéki tagok igényeinek, sem a társulat azon érdekének, hogy szellemi termékeit összfoglalatban bírhassa, és használatul a tudomány művelőinek átadhassa, megnem felelt, a választmány régi óhajtását valósítja meg, midőn a „Történelmi és Régészeti Értesítőt“ a társulati élet mozgalmainak tükre gyanánt nyilvánosság elé bocsájtja, minélfogva jövőre Emlékkönyv ki nem adatik, melybe rendszerint úgyis csak a közgyűlésen felolvasott értekezések vétetvén föl, czélszerüen intézkedett a választmány, mikor az évnegyedenként megjelenendő Értesítőbe úgy az eddig beadott mint az ezután beadandó érdemes munkálatokat, a társulati életet jellemző ülések leirását a társulat hatáskörének terrénumán foganatba vett kutatások eredményét, az adományozott vagy esetleg vásárlótt régiségeket: érmeket, okmányokot, eszközöket stb., az „egyvelegben“ pedig közérdekű tárgyakról rövid jelentéseket közzétenni elhatározta.

Miután az Értesítő, menten minden hiúságtól, csupán a művelődés szent ügyének szolgálatában kezdi meg pályáját, honfiúi üdvözlettel kérjük tisztelt tagtársainkat, hogy buzgó közremüködésökkel annak tartalmát változatossá és érdekessé tenni segédkezzenek.

Kelt Temesvárott, az 1874. év utolsó napján.

Janky Károly, s. k. Miletz János, s. k.

(Előszó, 1875.)