A Magyar Ifjúság egy Budapesten nyomtatott országos ifjúsági hetilap volt, a Szabad Ifjúság című folyóirat folytatása.
„Nehéz időben jelentkezünk újra, hisz épphogy visszatért az élet, házak és lelkek sebei várnak még gyógyulásra. Országunk olyan most, mint lábadozó, nagybeteg, kinek a járást is újra kell tanulnia. S mi ott akarunk állni a gyógyuló beteg mellett, támogatni, vigyázni első lépéseit. Segíteni akarunk a rommá lett házak, a megsérült lelkek felépítésében, s szerény eszközeinkkel súlyos gazdasági bajaink megszűntetésében. Kemény, sokak számára keserves esztendő előtt állunk. Tízezrek csukják be maguk mögött utoljára megszokott, régi munkahelyük ajtaját. Sok baj, sok szomorúság szakadt ránk, amellyel szembe kell néznünk, s amely ellen szavakkal semmit sem lehet tenni. De enyhíti a bajt az emberség, s növelheti hideg tűzhelyű családok keserűségét a lélektelenség. Az emberségért, a lélektelenség ellen mindig szót emelünk majd lapunkban!
Sokan tévesztettek utat, sokan — fiatalok különösen — kerültek útvesztőbe. Csalódottak, nem akarják hinni az örök törvényt, hogy tél után csak tavasz jöhet, virágfakasztó. Segíteni szeretnénk majd az útkeresőknek messzebbre látni, s azoknak a fiataloknak, akik jóhiszeműen tévútra kerültek, megtalálni a helyes utat.
Lapunk, a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség lapjaként indul, így az ifjúmunkások lapja elsősorban. De már most, indulásnál igyekszünk más ifjúsági rétegek problémáival is foglalkozni, s törődni. Szerény eszközeinkkel formálói akarunk lenni a megújuló magyar életnek. Hirdetői annak, hogy igazán független, demokratikus és szocialista Magyarországot akarunk s e célért szembeszállunk minden olyan törekvéssel — akár hazánkban, akár nemzetközileg jelentkezzen is —, amely gyengíteni akarja a szocializmus erőit.
Azt valljuk — közeli és régmúlt történelmünk egyaránt ezt igazolja —, hogy ifjúsági és országos ügyet nem lehet szétválasztani. Országos gonddá nő az ifjúság ügye is — s az ország gondját az ifjúság is magáénak vallja. E gondolat alapján írjuk és szerkesztjük majd lapunkat.
Törekvésünk, hogy igaz és hű krónikásai legyünk életünknek, érdekes, minél több fiatalt és felnőttet is kielégítő lapot készítsünk, írásainkkal az olvasót, a népet, az országot, a szocializmus ügyét akarjuk szolgálni. Abban a reményben, hogy e törekvésből hétről hétre több válhat valóra, nyújtjuk át lapunk első számát, s köszöntjük ez alkalommal, kit új, kit régi ismerősként, olvasóinkat.” - írták az első számhoz írott beköszöntőben.
A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség, majd a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, végül pedig a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség kiadványa 1957. január 5. és 1989. május 26. között jelent meg. Az időszak legfontosabb, ifjúságnak szóló politikai orgánumaként hűen közvetítette a kádári szocialista rendszer hivatalos ideológiáját elsősorban a 14-20 éves fiatalok felé, de azért igyekezett számukra vonzó, fogyasztható formában és tartalmakkal elnyerni ifjú olvasói figyelmét. A nagy alakú újságban sok fotóval minden, a korosztályt érintő és érdeklő téma terítékre került hasábjain: a KISZ-mozgalom, a demokratikus nemzetközi ifjúsági élet eseményein túl a (könnyű)zene, kultúra, sport, irodalom, film, technika, tudomány, egészségügy, szexuális felvilágosítás, fiatalokat érintő társadalmi ügyek mind szerepeltek a lapban. Igen népszerűek voltak a lapban a már az első számtól közölt képregények, egészen 1977-ig jelentek meg ilyenek a lapban, a legjobbak a legendás Cs. Horváth Tibor (szöveg) és Zórád Ernő (rajz) munkái voltak.