„A dualizmus időszakának elejétől – hasonlóan Európa más országaihoz – gomba módra szaporodtak Magyarországon is a napi-, heti- és havilapok, melyek között már szép számmal akadtak tartósan a piacon lévő, hosszú időn át megjelenő sajtótermékek is. A kiadványok között ebben az időszakban jelentős csoportot foglaltak el a pedagógiai és a női lapok. Ennek hátterében ott állt a kötelező népoktatás törvényi bevezetése (1868), az iskolarendszer valamennyi szintjének fejlődése, kiépülése, a pedagógus szakma professzionalizációja, a nőemancipáció, ezen belül a lánynevelés korábban sosem látott kibontakozása, valamint a női olvasók nagyszámú megjelenése és a női írók színre lépése. A magyarországi sajtótermékek között a 19. század utolsó évtizedeiben olyan lapokat is találhatunk, amelyek a pedagógiai és a női lapok csoportjába is sorolhatók. Különösen kiemelhető ezek közül az 1880-tól indult, 1919-ig átlagosan évi tíz lapszámmal jelentkező Nemzeti Nőnevelés című, nívós folyóirat működése, amely a dualizmus korában a legszínvonalasabb nőkről és nőknek szóló lap volt, és a budapesti Sugárúti Állami Tanítónő-képző Intézet (1898-tól Erzsébet Nőiskola) tanárai szerkesztették. A folyóiratban publikáló szerzők gyakran a hazai nevelésügy, nőnevelés meghatározó személyiségei voltak, mint például Zirzen Janka, Damjanich Jánosné, Veres Pálné, De Gerando Antonina, Péterfy Sándor, György Aladár és még sokan mások. Kutatói szemmel fontos lehet az ő írásaik elemzése mellett azoknak a korabeli tanítónőknek, tanárnőknek, tanuló leányoknak a cikkeit, hozzászólásait is feltárni, akik az akkori iskolákban pedagógusként vagy diákként tették a dolgukat, és kiváló módszertani ötleteik voltak, és volt határozott, saját véleményük a nők művelődésügyi, társadalmi, gazdasági szerepvállalásáról is. Kifejezetten a nők, a leányok neveléséhez, tágabban a női életvezetéshez kívánt segítséget nyújtani ez a havilap, egyrészt nevelési, oktatási tárgyú cikkeivel, másrészt tudományos témájú tanulmányokkal. Kiemelendő, hogy a magyarországi témák, adatok mellett ez a folyóirat milyen gazdag tárháza volt a külföldi országok nőnevelési törekvéseit bemutató cikkeknek. Gyakran adott helyt a lap vitáknak, újszerű és bátor hangú tanulmányoknak, könyvismertetéseknek. E nélkül a folyóirat nélkül elképzelhetetlen a korabeli hazai tanügy, azon belül a nőnevelés, tágabban pedig a nő- és társadalomtörténet árnyalt megértése. A női hivatásról, a lányiskolák munkájáról, a tananyagtartalmakról és módszerekről, az olyan további témákról, mint a női olvasás, a kézimunka, a testi nevelés, a tanulmányi kirándulások, a leányérettségi bevezetése és az egyetemek nők előtti megnyitása, a Nemzeti Nőnevelés igen gazdag cikkanyagot tartalmaz. Ezekből az írásokból már sok kutató idézett műveiben, szisztematikus és átfogó elemzésük (például a tartalomelemzés szakszerű módszerével) azonban még várat magára. Ennek egyik, talán fő oka éppen az, hogy a sajtótermék valamennyi száma egy adott kutatóhelyen kevéssé volt hozzáférhető eddig a kutatók számára, illetve (éppen emiatt) a digitalizálása, elektronikus formában való nyilvános megjelenítése is csak részlegesen történt meg. Emiatt fontos lépés, kutatói szemmel kifejezetten üdvözlendő és örömteli a folyóirat gazdag anyagának töredékességében is jelentős jelenlegi közzététele a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Digitália gyűjteményében.” (Forrás: Prof. Dr. Kéri Katalin [PTE BTK Neveléstudományi Intézet])
Teljes
