Népszabadság 1944-2016

„A Népszabadságban már csak a nevét utálom” – írta a kilencvenes évek legelején Esterházy Péter, és ez a mondat alighanem minden médiatörténeti elemzésnél többet elmond az egykori pártlapnak a rendszerváltás előtt és után betöltött szerepéről. A kommunista párt szócsöve a maga korában egyrészt igazodási pont volt: „Mi erről a véleményed, elvtárs?” „Nem tudom, még nem olvastam a Népszabadságot” – karikírozta a helyzetet a korabeli csúfolódás. Másrészt hatalom, amely egy-egy leleplező cikkel vagy kérlelhetetlen kritikával sorsokat és pályákat dönthetett romba, s amelynek – lássuk be: nem ritkán pusztítóan unalmas – írásait mégis érdemes volt nagyítóval böngészni, mert a sorok közül gyakran kiolvasható volt a legfőbb hatalom, a Magyar Szocialista Munkáspárt akarata.

Az 1956. november 2-tól megjelenő Népszabadság és jogelődje, a – háborús években szórvány számokkal jelentkező – Szabad Nép 1945 és 1989 közötti története során mindvégig (leszámítva az 1956 október-novemberében megjelent, a belső útkeresést tükröző néhány számot) a lapgazda párt ideológiájának és politikai irányvonalának főcsapásához igazodott. A mindenkori főszerkesztő is a párt által delegált, a Központi Bizottság tagjaként a pártnak is felelős személy volt. A szikáran politizáló, a híreket szárazan közlő és pártszerű kommentárokkal kísérő újság a hatvanas években kezdett csak az olvasókat többféle módon kiszolgálni igyekvő kiadvánnyá válni. Ekkortól már nagyobb tér jutott a riportoknak – az újság az ország, sőt a világ minden részét lefedő tudósítói hálózatot is működtetett –, a kulturális cikkeknek, a szakszerű, de egyben olvasmányos kritikáknak is, a vasárnapi (majd szombati) melléklet pedig hangsúlyozottan az egész családnak szólt.

A Népszabadság 1989 októberében, az MSZMP kettészakadásakor szűnt meg az állampárt lapja lenni, 1990. szeptember elsejétől pedig részvénytársasági formában kezdett működni. A társaság meghatározó tulajdonosa a Bertelsmann AG és a Magyar Szocialista Párt által létrehozott Szabad Sajtó Alapítvány volt, de lényeges szerephez jutottak a munkavállalók is. 2003-ban a Ringier csoport vált a cég fő befektetőjévé, 2014-től pedig a Vienna Capital Partners szerzett szinte kizárólagos tulajdont a társaságban.

A rendszerváltás után a Népszabadság korábbi, 700 ezer feletti példányszáma 300 ezer eladott példányra csökkent, a további fogyás ellenére máig tartja vezető pozícióját az országos terjesztésű, politikai napilapok között. 2004-ben kezdett az újság színes fotókat közölni, a print tartalom 1996 óta elérhető az interneten is. A rendszerváltás utáni évtizedek az oldalszám, illetve a melléklet-kínálat terén számos változást hoztak. Jelenleg napi 16 oldalon jelenik meg az újság, jellemzően egyetlen – pesti és vidéki – kiadásban. A kilencvenes években nagy közönségsikernek örvendő Budapest mellékletet, a kétezresekben kedvelt kulturális Magazint kínált a lap. Évtizedek óta tartja pozícióit a szombaton megjelenő Hétvége társadalmi-kulturális melléklet.

Adatbázisunk a teljességre törekszik, az összes elérhető forrásból a hiányokat folyamatosan pótoltuk, egészen a megszüntetés előtt megjelent legutolsó lapszámig. Mostanra az archívum tartalma teljesnek tekinthető:

Szabad Nép: 1945. március 25. (III. évfolyam 1. szám) és 1956. október 29. (XIV. évfolyam 297. szám) között, plusz még 1956. november 6-11. között 6 db számozatlan lapszám, összesen 23.392 oldal

Népszabadság: 1956. november és 2016. október 8. között összesen 340.267 oldal

Budapest melléklet: 1992. november és 2003. április között összesen 15.588 oldal

Pest megyei melléklet: 1995. április és 2001. december között összesen 11.054 oldal

Bővebben

Tartalomjegyzék 390 402 oldal

Népszabadság 1944-2016

Tartalomjegyzék 390 402 oldal

2010

2011

2012

2013

2014

2015

2016