A nyomtatott hungarikumok tudományos igényű bibliográfiai munkálatai a 19. század második felében indultak meg. Kezdetekben az egyéni kezdeményezés jellemezte a tevékenységet (Szinnyei József, Szabó Károly, Petrik Géza, Kiszlingstein Sándor, Hellebrant Árpád, Apponyi Sándor munkássága) a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete támogatásával. Ezen munkák között igen nagy jelentőségű Petrik Géza nyolckötetes munkája, a Magyarország bibliográfiája 1712-1860. A szerkesztő, Petrik Géza (1845–1925), még könyvkereskedőként kezdte meg az 1860 és 1875 között megjelenő kiadványok bibliográfiájának összeállítását. A kiadvány sikere nyomán kapott megbízást az 1712–1860 közötti könyvészetnek, élete főművének az összeállítására. Az egyedülálló munka az adott időszakban Magyarország területén bármely nyelven megjelent nyomtatványok, a külföldön kiadott magyar, ill. idegen nyelvű, de magyar vonatkozású kiadványok adatait tartalmazza; a könyvek mellett a zeneművek, térképek, folyóiratok, gyűjteményes munkák, évkönyvek, iskolai értesítők cikkanyaga is szerepel benne.