A Szép Szó 1936 márciusa és 1939 júniusa-augusztusa között rendszertelen időközökkel megjelent irodalmi és társadalomtudományi folyóirat volt. Alapító szerkesztői Ignotus Pál és József Attila, társszerkesztője Fejtő Ferenc volt. József Attila halála és a többi szerkesztő emigrálása után, 1938 júliusától a lap megszűnéséig Gáspár Zoltán szerkesztette. Első évfolyamát a Cserépfalvi Kiadó jelentette meg, a későbbieket a Pantheon Irodalmi Intézet Rt. adta ki. József Attila mellett Hatvany Bertalan, Ignotus Pál, Németh Andor, Remenyik Zsigmond és K. Havas Géza voltak a legfontosabb szerzői. A városi demokrata írók legtudatosabb tömörüléseként jött létre, a Nyugat kompromisszumával szembehelyezkedve. A Szép Szó köre elsősorban ideológiai-publicisztikai tevékenységre összpontosította figyelmét, a szépirodalmi anyagot szinte csak kísérő jelenségnek tekintette a lapban. Ebben kivételt csak József Attila költészete jelentett. Remenyik Zsigmond, Tersánszky Józsi Jenő, Nagy Lajos és Déry Tibor prózai írásai szerepeltek gyakran benne, és az akkori legfiatalabb költőtehetségek: Pásztor Béla, Zsigmond Ede, Salamon Ernő, Keszthelyi Zoltán, Zelk Zoltán, Vészi Endre, Benjámin László. Érdemük Ady Endre és Juhász Gyula méltó értékelése. Rendszeresen közöltek műfordításokat a szomszédos népek irodalmából. A Szép Szó szellemes és bátor csatákat vívott a szélsőjobboldali és a szélsőjobbal békülékeny nézetekkel.

„SZÉP SZÓ” magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testetöltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, amelyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásra utaltság eszmélete érvényesül. Fellépésünkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó haladottabb igényt, a modern, maga-magát fegyelmező, rendbefoglaló szabadságot. - JÓZSEF ATTILA