A Tér és Forma 1928-1948 között megjelenő magyar építészeti folyóirat, a magyar modern mozgalom legfontosabb fóruma. Meghatározó alakja és évtizedekig szerkesztője Bierbauer (Borbiró) Virgil volt. A Tér és Forma előzményének a Vállalkozók Lapjának ugyanezzel a címmel, Komor János szerkesztésében 1926-tól havonta megjelenő melléklete tekinthető, amely lényegében nyolcoldalas képmelléklet volt az alapvetően szöveges folyóirathoz. 1928-ban Bierbauer és Komor együtt indított ezen a néven önálló lapot, amely eleinte a Vállalkozók Lapjának kiadásában jelent meg, később Tér és Forma Lapkiadó néven önálló céges háttérrel. Bár eleinte foglalkozott a historizáló építészet produktumaival is, a Tér és Forma hamarosan a modernizmus elkötelezett, megalkuvást nem ismerő fórumává vált. Mint ilyen, rendszeresen bemutatta a neves külföldi modern építészek munkáit, illetve a CIAM (= Congres Internationaux d’Architecture Moderne, magyarul „Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa”, a modern építészet nemzetközi szervezete volt 1928 és 1959 között) magyar csoportja tagjainak munkáit, de foglalkozott urbanisztikai kérdésekkel, kisarchitektúrával és belsőépítészettel is. Bierbauer 1942-ben lemondott a szerkesztői pozícióról, de továbbra is publikált a Tér és Formában. 1943-tól öttagú szerkesztői bizottság vette át Bierbauer helyét, Fischer József irányításával, aki 1946-tól a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke lett, így a lapot is a szervezet adta ki. Ebben az évben a kommunizmussal szimpatizáló szerzők, Perényi Imre, Kozma Lajos, Major Máté kiváltak a lapból és Új Építészet néven önálló folyóiratot indítottak. A továbbra is az építészeti modern szócsövének számító Tér és Formát a kiadó szervezettel együtt 1948-ban megszüntették.Indulása után így ír a lapról egy korabeli újság:„A fenti cím alatt egy új havi folyóirat indult meg Budapesten, amely úgy külső megjelenése, mint belső tartalma által a legnagyobb figyelmet látszik megérdemelni már első néhány száma után is. Az első, ami kellemesen lepi meg az embert, az a folyóirat külső kiállítása: szép papír, szép világos képek, ízléses, szolid tipografizálás, egészben olyan nyomdai kiállítás, amely felveszi a versenyt a hasonló külföldi kiadványokkal. Látszik rajta, hogy gondos szeretettel és hozzáértéssel a legjobbat igyekeztek adni, amit ma a nyomdaipar Budapesten adni tud. … Komoly, a mai kor igényeivel számoló, mert a mai kor adott problémáiba kapcsolódik s egyoldalúnak sem látszik lenni. Tulajdonképen az első magyar nyelvű építőművészeti folyóirat, amelynek már ez a tény is nagy jelentőséget ad. Az új szemle feladatának tekinti, hogy tájékoztasson az építészetben felmerülő új problémákról, az építészet új eredményeiről, megismertesse a belső építészet új irányait.”