A művelt olvasóközönség, a korszerű tudományosság eredményei iránt érdeklődő literátus értelmiség színvonalas, szakmai nehezékektől mégis óvott tájékoztatását, a revü – vagy magyaros szóhasználatban a szemle – tartotta feladatának. Betekintést nyújtani forgatóinak az európai és hazai tudományos élet „laboratóriumaiba”, avatottan tudósítani sikereiről, és – természetesen a modern polgári tudományosság realista-racionalista szellemében – osztozni problémáiban. Útmutatással szolgálni a szaktudósnak is, védve egyben a tudományok nagyfokú differenciálódása ártalmaitól, a szakbarbárságtól például. A laptípus az 1840–1860-as évek idején éli virágkorát. Az önmagukon belül is szakágazatok sokaságára bomló társadalom- és természettudományok ilyen igényű, enciklopédikus jellegű áttekintése a 19. század végére már csaknem lehetetlenné vált.A szemle (revü) átmenetet képez a napilap és a szakfolyóirat között. Közleményeinek műfaja ennek megfelelően a hírlapi cikk és a monográfia, a bírálat és az értekezés között van. Reprezentatív műfaja éppen ezért az esszé, és a tudományos érték a vonzó előadásmóddal, a művészi stílussal együtt válik követelménnyé a közlésre számító írások irányába.A műfaj szülője, klasszikus hazája Anglia, Franciaország. A közép-európai, hazai honosítók előtt az „angol évnegyedes review”-k és francia társaik, az Edinburgh Review, a Revue des deux Mondes példája lebegett, „melyek legújabb számai Franciaországban és Angliában a kereskedő, földbirtokos, bankár s legvilágibb salonok hölgyeinek asztalán nem hiányzanak”.Ennek a kiadványtípusnak volt több mint egy évtizeden át fontos képviselője az Új magyar múzeum, amely egyszersmind a Magyar Akadémia közlönyeként is szolgált. Felelős szerkesztője mindvégig Toldy Ferenc volt, szerkesztőtársai „a Magyar Akadémia több tagjai”: Érdy János, Hunfalvy Pál, Jerney János, Lugossy József, Lukács Móric, Pauler Tivadar, Reguly Antal, Repiczky János, Szilasy János, Szontagh Gusztáv és Wenzel Gusztáv voltak.